chili&vanília

Csuda tudja, mi az igazi sztorija ennek a mókás nevű, zseniális, argentin származású fokhagymás-petrezselymes, a pesztónál valamivel hígabb állagú mártásnak, amit a pompás argentin marhahúsok mellé adnak. Hiába a számos forrás, ahányféle, annyi történet.

Marhahús és meggyszósz - de mennyire másképp, mint a mi napközis fogásunknál! Ez az étel az elmúlt év egyik nagy felfedezésének bizonyult számomra; egy New York-i szír étteremben volt szerencsém kóstolni - remélem, egyszer majd eredeti származási helyén, a nagy múltú közel-keleti városban, Aleppóban is megtehetem (amely manapság sajnos nem éppen kitűnő gasztronómiájától hangos).

A clafoutis (ejtsd: klafuti) klasszikus francia édesség, amelyet hagyományosan nagy szemű, fekete cseresznyével készítenek. A Franciaország középső részén lévő Limousin tartomány az eredeti otthona, és az autentikus recept szerint maggal együtt kerül bele a gyümölcs, mivel a magja egyrészt ízt is ad, másrészt így nem fő ki a cseresznye rózsaszín leve.

Úgy tűnik, a Prágában töltött öt hosszú gyermekkori év sem volt elegendő ahhoz, hogy a cseh gasztronómia meghatározó szerepet játsszon a konyhámban és az írásaimban, bármennyire is igyekszem magamból elővarázsolni a sorsfordító élményeket. A sörözés akkortájt nyilvánvalóan nem volt napirenden (azóta sem), így még a sokak által kultivált sörkorcsolyák (az utopenec, azaz ecetes, hagymás lében eltett krinolin vagy a tlacenka, azaz disznósajt) sem hatottak meg.

Nem mondhatnám, hogy éppen a "pászkaszezon" közepén lennénk, az alább ajánlott maceszpalacsinta azonban szezonon kívül is nagyszerű, ráadásul roppant jól passzolnak hozzá az évszak aktuális gyümölcsei, a meggy, a málna és társaik.

Főzelékmániám szűnni nem akar. Kétségtelenül ez az egyik kedvenc magyar fogásom, heteket simán végigcsinálnék úgy, hogy csak főzeléket főzöm és eszem. De nem ám a csirizes, menzai változatokat, hanem az újfajta, korszerűbb, zöldségközpontú, fűszerekkel és zöldekkel tarkított, pikáns verziókat.

"Mindig bosszankodom, hogy az orosz filmekben állandóan csak borscsot és kaviárt esznek, pedig a konyhánk rendkívül változatos. Édesanyám például sok halat sütött, és levesből is rengetegféle készült. Például rasszolnyik, kovászos uborkával és gerslivel, vagy orosz halászlé: krumplival, babérlevéllel, tejföllel és pirított hagymával.

A kaporral szemben rengetegen táplálnak ellenérzéseket, pedig számos ételünk van, amely elképzelhetetlen nélküle, elsőre biztos mindenkinek a tökfőzelék ugrik be. De az orosz borscsból, a jó kapros-túrós lepényből vagy egy üde, nyári tejfölös-káposztás ételből is igencsak hiányozna.

Qazax xengel, vagyis gazahi hengel - ezt feltétlenül írd majd oda, utasít ellentmondást nem tűrő hangon Oktay, a család férfi tagja. Feltétlenül! A gazahi hengel párját ritkítja, sehol másutt nem ilyen finom!

Az alább ajánlott paprikás krumpli idei fejlesztés, némi spanyol és arab ihletéssel készült. Pont úgy készül, mint a hagyományos, de a fűszerezése eltér: sima és füstölt pirospaprika van benne (spanyol elem), kevés római kömény (arab vonal), valamint egész pici reszelt narancshéj - ez elsőre talán kissé bizarrul hangzik, de a római köményes ízhez nagyon jól passzol.

A laksa tartalmas fűszeres, tésztás leves, amely elsősorban Malajziában és Szingapúrban népszerű, ahol a legjellemzőbb és legkedveltebb hétköznapi utcai ételek között tartják számon.

Végre itt az eperszezon, a hatalmas, szabályos import-eprek után lassan megérkezik a hazai is. Vásárlásnál mindig az orrunkra hagyatkozzunk, a bódító illat a legbiztosabb jel a jó minőségre.