Rebarbara, eper, morzsa

Tejfölösen, sóskához hasonló mártásként, hideg levesként, pitékben, dzsemként (vaníliával vagy gyömbérrel) a legfinomabb, de savanyúsága miatt sültekhez is jól passzol, például kompótként. Piacainkon még mindig csak elvétve bukkan fel, pedig jól megterem. Szupermarketekben gyakrabban látni ilyenkor, szezonjában, sokan azonban csak méregetik, kevesen csapnak le rá. A rebarbara nálunk kevésbé elterjedt, mint más nemzetek konyhájában, pedig még az sem kizárt, hogy ősmagyar zöldséggel van dolgunk (botanikai értelemben zöldség, felhasználását tekintve inkább gyümölcsként értelmezhető).

Bizonyos források szerint ugyanis a Volga mentén vadon nőtt jelentős mennyiségben, ide pedig a hunok hozhatták. Az viszont egész biztos, hogy Ázsiában őshonos, a kínai orvosok évezredek óta használják (elsősorban tisztító hatása miatt). Marco Polo is gyakran emlegeti beszámolóiban. Ez az orvosi rebarbara a felfedezőket, kereskedőket, gyógyszerészeket, botanikusokat rendkívül izgatta, és soká tartott, mire európai termesztésre sikerült adaptálni. Jóval később, csak a 17-18. században jelent meg a konyhákban élelmiszerként. Típusától függően színe a sötét rózsaszínűtől a zöldig terjedhet, nálunk inkább a zöld terem. Csalókák a nemzetközi kulináris magazinok fotói, a nálunk gyakoribb zöld változattal csak akkor lesz élénk piros-rózsaszínű a vele készített étel, ha eperrel párosítjuk, így átveszi annak a színét.

Epres-rebarbarás morzsasüti

Hozzávalók (4 adaghoz)

2 dkg vaj

25 dkg eper, félbevágva

50 dkg rebarbara, feldarabolva

3 evőkanál nádcukor

3 evőkanál étkezési keményítő

1 vaníliarúd magvai

2 cm friss gyömbér, reszelve

1 citrom reszelt héja és leve

5 dkg liszt

5 dkg zabpehely

5 dkg nádcukor

csipetnyi só

10 dkg hideg vaj felkockázva

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Egy hőálló tálat, tepsit vagy jénait (vagy négy egyszemélyeset) kivajazunk a 2 dkg vajjal. Egy keverőtálba tesszük a félbe- (vagy ha nagyobb szemek, negyedekbe) vágott epreket, a kb. 3 cm-es darabokra szeletelt rebarbarát (nem kell meghámozni, mert a héja tartja egyben a darabokat). Hozzáadjuk a nádcukrot, az étkezési keményítőt, a vanília kikapart magvait, a reszelt gyömbért, valamint a citrom reszelt héját és levét. Alaposan összeforgatjuk, majd a kivajazott hőálló tálba szórjuk. A morzsához kézzel gyorsan összemorzsoljuk a lisztet, a zabpelyhet, a cukrot, a csipetnyi sót és a hideg vajat. Ezt a morzsát egyenletesen a gyümölcs tetejére szórjuk, majd 180 fokon 30-40 percig sütjük. Akkor jó, ha a morzsa megpirult és ropogós, alatta a gyümölcs sűrű sziruposra sül, és az edény szélén még bugyog az édes gyümölcsnedv. Vaníliaszósszal- vagy fagyival még tovább lehet fokozni az élvezetet.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com