chili&vanília

Édes, savanyú

Gasztro

Terjed a vietnami konyha, szinte nem akad negyede a városnak, amelyben ne volna népszerű levesező.

A vietnami nemzeti leves a világhírű pho, csillagánizzsal, gyömbérrel főzött erős marhahúsleves, amit rizstésztával és számos kiegészítővel (újhagyma, zöldcitromlé, chili stb.) fogyasztanak - ezt ma már szinte mindenki kívülről fújja és szürcsöli, hatalmas sikernek örvend. Habár kétségtelenül a pho a leghíresebb, rajta kívül rengeteg másféle lé is fontos szerepet kap a vietnami konyhában. Az alábbi pikáns leves különlegessége egyrészt az ananász, amely a levet egzotikusan gyümölcsössé, kissé édeskéssé teszi, másrészt a húsgombóc, amelybe felaprított garnéla is kerül, utóbbi persze elhagyható, de nem érdemes. Első ránézésre talán szokatlan ízpárosítás, de megéri nyitva tartani rá az ízlelőbimbókat, mert fenomenális.

Édes-savanyú leves húsgombóccal

és rizstésztával

Hozzávalók (6-8 adag)

Húsgombóc:

50 dkg sertéshús

2 dkg fafülgomba, forró vízbe áztatva, felaprítva

5 dkg üvegtészta, meleg vízbe áztatva

15 dkg nyers garnéla, finomra aprítva

1 kis sárgarépa, lereszelve

2 tojás

só, bors

Leves:

3 evőkanál olaj

1 nagy hagyma, vékonyra szeletelve

1 teáskanál őrölt pirospaprika

5 paradicsom, vékony cikkekre szeletelve

fél friss ananász, falatnyi kockákra vágva

2 liter leszűrt húsleves (marha vagy csirke)

2 zöldcitrom leve

2 evőkanál rizsecet

1 teáskanál csilipaszta (ízlés szerint)

A tálaláshoz:

40 dkg kifőzött rizstészta

1 csokor újhagyma, zöldjével együtt

1 csokor friss koriander

A húsgombóchoz összekeverjük a darált húst, a finomra vágott fafülgombát, az ollóval felvagdosott üvegtésztát, a garnélát, a reszelt sárgarépát és a tojást. Sózzuk, borsozzuk. Pingponglabda méretű húsgombócokat készítünk belőle. A leveshez az olajon üvegesre dinszteljük a hagymát. Hozzáadjuk a pirospaprikát, a paradicsomot, az ananászt, majd néhány percig pároljuk, amíg a paradicsom kissé elveszíti nyers állagát. Felöntjük az alaplével, és beletesszük a húsgombócokat. Kb. 15-20 percig főzzük. A végén hozzáadjuk a zöldcitromlevet, a rizsecetet és a csilipasztát. A csípősség és a savanyúság legyen kellemes egyensúlyban. A levest tálaláskor a csomagoláson szereplő utasítás szerint kifőzött rizstésztára merjük, tetejét megszórjuk újhagyma felkarikázott zöldjével és friss korianderral.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.