chili&vanília

Fehérboros kacsazúza spárgával, csalánkrémmel töltött tésztával (a balatonszemesi Kistücsök tavaszi étlapja), zúzapörkölt, polip, bulgur (a budapesti Olimpia étterem napi ajánlata), thai bundázott libazúza (Márton-napi emlék a Bock bisztró libamenüjéből), Nagypapa kedvence Wang mesternél (38-as): csípős-savanyú sertésfül, csirkeláb és kacsazúza.

Leginkább Franciaországban szembesül az ember azzal, hogy a póréhagyma a séfek egyik legkedvesebb alapanyaga. Változatosan készíthető, nélkülözhetetlen zöldségnek tartják, amelyből leveseket, köreteket főznek. A francia klasszikus konyha egyik jellegzetes fogása például a poireaux vinaigrette, a dijoni mustáros-ecetes olívaolajos öntetben pácolt, megfőzött póré. A franciáknál még ez is finom, pedig magunktól nem sorolnánk a főtt pórét a legkifinomultabb ételek közé.

Zahó (arámi nyelven Zakho) város az iraki Kurdisztánban, néhány kilométerre az iraki-török határtól található. Évszázadokkal ezelőtt elsősorban zsinagógáiról és jelentős zsidó közösségéről volt híres, Asszíria Jeruzsálemének is nevezték. A zahó-zsidók szinte teljes csoportja Izraelbe vándorolt ki az 50-es években. A múlt szellemét és emlékeiket vitték mindössze magukkal, köztük az ún. kubbeh hamousta levest, amely a mai Izraelben nagy kultusznak örvend.

Az olasz cucina povera, vagyis szegénykonyha egyik legjellegzetesebb, egyben legfinomabb étele a pasta e fagioli, vagyis tésztás bab. A rusztikus, sűrű egytálétel - állaga valahol egy tartalmas leves és főzelék között - egész Olaszországban elterjedt, hiszen tészta és szárazbab minden háztartásban akad.

Friss, harsogó zöldségek, mélylila padlizsánhalmok, római kömény és koriander illata a levegőben, csilis, pácolt, savanyított citrom, amellyel nem lehet betelni, gőzölgő levesek az iraki zöldségessoron. A jeruzsálemi Mahane Yehuda piac novellányi témát ad. Ezúttal mégis az összes árut és hangulatot felülírja egy sütemény, amely mindent visz.

Nehéz megfelelő jelzőt találni erre a kekszre, legyen elég talán annyi, hogy olyanokat is levett a lábukról, akik állítólag egyáltalán nem kekszbarátok. Eredetileg a spanyol gyarmatosítók vitték Latin-Amerikába (de az még egy teljesen más változat volt), ma számos országban népszerű, talán Argentínában fordul elő leggyakrabban, de Peruban is az egyik legkedveltebb édes snack.

A sóban pácolt citrom a marokkói konyha egyik alappillére. Az egész citromot hosszában bemetszik, megtöltik durva szemű sóval, szorosan üvegbe zárják, citromlevet adnak hozzá, majd hetekig állni hagyják.

Azon gyerekkori ételek között, amelyekre a legszívesebben emlékszem vissza, a csúsztatott palacsinta az elsők között szerepel. Holott kénytelen voltam arra a meglepő következtetésre jutni, hogy semmiféle vizuális és konkrét élményem nincs róla, fogalmam sincs, ki és mikor sütött nekem ilyet.

Bárányhúsos lepény gránátalmával

Számos országban, ahol megfordultam, nyoma sincs a máknak. Legalábbis olyan mennyiségben és abban a formájában, ahogy mi használjuk. Szép csendben el vagyunk hát kényeztetve a sok mákos süteménnyel, máktortával és mákos tésztával.