Úgy készül, hogy a lereszelt kókuszra forró vizet öntenek, állni hagyják, és azt nyomkodják ki. Ázsiai, afrikai, dél-amerikai piacokon kilóra kapható a friss forgács, az asszonyok itt szerzik be, és készítenek belőle házi kókusztejet. Levesek, csípős-fűszeres, sűrű curryk elképzelhetetlenek nélküle, a magam részéről pedig desszertekbe is ajánlom, tej helyett - csokoládés édességekben zseniális. Egy dologért érdemes mégis nekiállni a dió körülményes feltörésének: a házi kókuszchipsért. Ha a dión található három "szemet" éles tárggyal kifúrtuk, meglékeltük, kiöntöttük belőle a kókuszvizet, aztán sikerült kalapáccsal megtörni a héját, akkor már a nehezén túl vagyunk. A hófehér gyümölcsöt kanállal szépen ki lehet emelni a héjából, és lehet vele dolgozni. Egy mandolin (zöldségvágó eszköz) vagy éles zöldséggyalu segítségével egészen vékonyra szeleteljük, majd meghintjük porcukorral, és 100 fokos sütőben egy órán át szárítjuk. Az alábbi tej- és cukormentes csokoládépudingon például briliáns.
Cukormentes házi csokoládépuding
(Hozzávalók: 4 kis adaghoz)
5 dl kókusztej
5 dkg csokoládé, 70%-os kakaótartalom
1 evőkanál nyírfacukor
csipetnyi só
1 evőkanál keserű kakaópor
(cukrozatlan, holland)
1 púpozott evőkanál rizsliszt
Tetejére házi vagy bolti kókuszchips
A kókusztejet forráspontig melegítjük a nyírfacukorral (vagy sima cukorral) és a csipetnyi sóval (a só nagyon fontos!). Előtte a kókusztejből kb fél dl-t kiveszünk még hidegen, ezzel keverjük majd ki a rizslisztet, amivel a pudingot besűrítjük. Amikor forró a kókusztej, egyenletesen elkeverjük benne a kakaóport. A csokoládét feldaraboljuk, beleszórjuk a forró kókusztejbe, elkeverjük, magától felolvad. A kimaradt fél dl kókusztejjel csomómentesre keverjük a rizslisztet, majd hozzáöntjük a forró csokis kókusztejhez. Folyamatosan keverjük, amíg elkezd pudingszerűen sűrűsödni. Ekkor érdemes rögtön áttölteni egy kancsóba, és abból tölteni üvegpohárba vagy tálkákba. Néhány órára vagy egy éjszakára a hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. A tetejét megszórjuk a ropogós kókuszchipsszel.
A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com
