Csabai Máté

„Tisztelgés a meggyilkolt géniusz előtt” – olvassuk a lemezborítón, és ez rögtön magyarázatot kíván.

Új regényében egy 14. századi indiai birodalom mágikus történetét meséli el. Ez az író első megjelenése, mióta kis híján végzetes támadás áldozata lett az Egyesült Államokban.

Nem állítjuk, hogy Elgar nagyszerű Csellóversenye, amelyet részben Jacqueline du Pré tett ikonikussá, jobban szól brácsán, de könnyedebb és a végzet romantikus csókját sem viseli magán, ahogy sok gordonkás előadásában.

Sok év eltelt, amióta Boros Misi feltűnt a Virtuózok első évadában, s bár érett, azóta is változatlanul mély zeneisége nyomán kijárna neki a Mihály megszólítás, ő továbbra is jobban kedveli a keresztnevét becézve.

Nincs híján az emberi pillanatoknak, de a humornak és a csodálatnak sem az RTL sorozata. Királydráma egy olyan figurával a középpontban, akinek a királysága múlandó.

Az újraolvasás öröme nem pusztán abban különbözik az első találkozástól, hogy rácsodálkozhatunk önmagunk, s ezáltal a szöveg változásaira, de a tágabb környezetét is észrevehetjük: Huizinga akkor írta kultikussá vált kultúrtörténeti munkáját a középkor őszi ragyogásáról, szélsőséges vízióiról, kiüresedett rituáléiról, babonás, felhevült lelkiállapotairól, amikor a 20. század Európáját a vizsgált korhoz hasonló bosszúszomj és indulat fűtötte.

Tizennyolc éve játszanak együtt, Kopatchinskaja és Say több száz koncert, néhány ősbemutató és két lemez után fél szavakból megértik egymást, és ez hallatszik is.

Pekka Kuusisto finn hegedűművész egykor mulatott azokon a hangszereseken, akik azt képzelik, a vezényléshez is értenek, mígnem egy huzamosabb kéz­sérülés miatt ő is hasonlóra kényszerült.