Jón Kalman Stefánsson: Árkok az esőben
Annyi biztosan igaz, hogy Stefánsson korai zsengéjéből kihallik a későbbi remek prózaíró.
Annyi biztosan igaz, hogy Stefánsson korai zsengéjéből kihallik a későbbi remek prózaíró.
A hetvenes években felforgató versekben olvastunk olyat, amit ma a Facebook-kommentelők megfogalmaznak a klímakatasztrófáról. De mi kell ahhoz, hogy az irodalom hitelesen szóljon az ember és a természet kapcsolatáról? Csabai Máté írását vettük elő az Ásatás-sorozatban.
Beterítik az országot a HÁBORÚ feliratú plakátok, a gyerekek sem bújhatnak el előlük. A kicsikben félelmet és szorongást kelthetnek, pedig nem ez az első propagandaszlogen, amelyet akár egy játszótéren is visszahallhatunk.
Nem csak nálunk tartják nagyobb becsben a géniuszokat szolgáló sótlan előadóművészeket, akik szótlan engedelmességgel, önmaguk feladásával látnak neki az évszázados mesterműveknek, és nem csak nálunk gyanakodnak rögtön azokra, akikben felfedezhető az excentrizmus csírája.
Nem tudjuk, ki volt az első, aki beleszórta a szerszámosláda tartalmát a zongorába...
A III. szimfónia alighanem a halhatatlan mester egyik legnépszerűbb darabja
A XXI. magyar tánc – e-moll hangneme ellenére életteli verbunkos – szinte csak szignálként szolgál a Fesztiválzenekar Brahms-koncertjén: természetesen arra várunk, hogy a hegedűre és csellóra írt Kettősverseny felcsendüljön, amelynek komponálását maga a szerző egy levelében „mulatságos ötletnek” nevezett. Nem véletlenül: ez egy hálátlan műfaj.