Koncert

Teáskanna a teremben

Yuja Wang zongoraestje

Kritika

Nem csak nálunk tartják nagyobb becsben a géniuszokat szolgáló sótlan előadóművészeket, akik szótlan engedelmességgel, önmaguk feladásával látnak neki az évszázados mesterműveknek, és nem csak nálunk gyanakodnak rögtön azokra, akikben felfedezhető az excentrizmus csírája.

Pedig a külsőségek mindig hozzátartoztak a zenéhez. Paganini eladta a lelkét az ördögnek, Liszt a hajtincseit a rajongóknak, unalmas korunkban pedig lemezeket értékesítenek, vagy már azt sem. De hiába van már a pályán másfél-két évtizede Yuja Wang, a zongoraművész, akit nem lehet csukott szemmel hallgatni, még mindig meg-megszólják keveset takaró, szűk ruhái miatt. Mit mondjunk? Valóban nem egy Szvjatoszlav Richter. De játszani, azt tud.

Pedig Yuja Wang mintapéldánya lehetne a géniuszokat szolgáló komornyiknak, hiszen repertoárja minden, csak nem felszínes, és játéktechnikáját tekintve sincsen vetélytársa. (Talán Martha Argerich sem játszott így fénykorában, de erről ne nyissunk vitát, mert az sem biztos, túljutott-e már a fénykorán a 82 éves argentin virtuóz.) Yuja Wang öltözéke feltűnő kifejezése annak az atletizmusnak is, ami a játékát jellemzi, mintegy figyelmeztetve, hogy a kotta és a hallgató között a médium – a zongorista, az ő teste, izmai – sohasem tűnhet el teljesen, mert akkor mindennek vége. De mintha Wang a megtestesülése lenne annak a kasztrációs félelemnek is, amelyet egyetlen nyugati pianista sem tagadna: hogy jönnek a futószalagon az ázsiai zongoristák, gyorsak, pontosak, holnap már érzéseik is lesznek, és mindent jobban tudnak nálunk.

De Yuja Wang nem futószalagról gurult le, és érzései is vannak, korábban is érkezett fél emberöltővel, mint az ázsiai zongoristák derékhada: a 37 éves művész a pekingi központi konzervatóriumból került a philadelphiai Curtisbe, és 21 évesen zsebében volt a Deutsche Grammophon lemezszerződése, ahol azóta megjelent vagy húsz albuma. Még Kocsis Zoltán meghívására járt először Budapesten, azóta pedig többször is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.