mi a kotta?

Pálcacsata

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/21. hétre

„Az ember nehezen talál szavakat Csajkovszkij ötödik szimfóniájára. (...) A fináléban a kozákok szelidítetlen dühét halljuk, amely a terméketlen orosz sztyeppék kegyetlenségét tükrözi. A véghajrá nem más, mint pálinkagőzben érlelt démonok rajzása, a zene részeg hőbörgés. Pandemónium, delirium tremens, őrjöngés, és főként zavarodott lárma!”

Így becsmérelte a Boston Evening Transcript kegyetlen kritikusa az orosz zeneszerző megrázó szimfóniáját 1892-ben, de más ítészek sem rokonszenveztek a darabbal. A New York-i Musical Courier szerint egyenesen Csajkovszkij „kalmük vére” okolható a mészárlást, vért és vihart hirdető muzsikáért.

Az idő azonban Csajkovszkijnak kedvezett, így Kobajasi Kenicsiró koncertjén is hallhatjuk az Ötödiket. A japán dirigens épp 50 éve, 1974 tavaszán tűnt fel a Magyar Televízió nemzetközi karmesterversenyén, s ezúttal visszatér a MÁV Szimfonikus Zenekarhoz. Az esten Liszt Esz-dúr zongoraversenye is felcsendül a félig japán, félig magyar Kaneko Miyuji Attila szólójával (Zeneakadémia, május 24., hét óra).

A Budapesti Fesztiválzenekar könnyebb műsorral készül: derűs Mozart, népies truváj Janáček tollából, folkdalok Grieg szűrőjén át. A salzburgi mester hegedűversenyében Suyoen Kim szólózik, az együttest Pilz János koncertmester irányítja (Zeneakadémia, május 25., háromnegyed nyolc, 26., fél négy). De Mozart csendül fel Magyar Valentin zongoraművész és a Korossy Kvartett koncertjén is, amely aztán Sosztakovics g-moll ötösével zárul. A tehetséges huszonévesek immár összeszokott kamarapartnereknek mondhatók, ez már a harmadik közös estjük az évadban (Zeneakadémia, Solti Terem, március 26., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.