Visszhang: lemez

Bertrand Chamayou: Cage2 

Visszhang

Nem tudjuk, ki volt az első, aki beleszórta a szerszámosláda tartalmát a zongorába...

...de a zenetörténet John Cage 1940-ben komponált, Bacchanale című eksztatikus művét tartja számon a preparált zongora irodalmának kezdeteként. Állítólag nem volt elég hely a seattle-i koncertteremben egy teljes ütősgárdának, így muszáj volt csavarokkal, érmékkel, papír- és fadarabokkal kidekorálni a szerencsétlen hangszert.

A toulouse-i születésű pianista az előző albumát két renegát zeneszerzőnek, Erik Satie-nak és John Cage-nek szentelte, most pedig csak az utóbbi felé fordította a

figyelmét. Nyolc évtizeddel az avantgárd ötlet után a preparált zongora még mindig izgalmas újdonságnak hat, hiába lepték el a világot azóta a zajok és zörejek, s azok végtelen sokszorosítására és manipulálására alkalmas szoftverek. Bertrand Chamayou lemezén egyetlen Cage-darab sem szól ugyanúgy: a nyitó, Mysterious Adventure című darab a hanghatások virtuóz változatosságát kínálja, de az őrült hangszerpreparátummal komoly hatást is el lehet érni, ahogy az a harangzúgást idéző In the Name of the Holocaust illusztrálja. Ha Cage-ről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Kelet vonzását sem, ami kortársát, Jack Kerouacot és az első beatköltőket is inspirálta: a Primitive című szösszenet japán hatásról árulkodik. Chamayou alig egy évtizeddel ezelőtt Ravel-összkiadásával tűnt ki a klimpírozók tömegéből, immár erősen gyúr a legérdekesebb negyvenpluszos zongorista címére. Mi jól járunk vele.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.