...de a zenetörténet John Cage 1940-ben komponált, Bacchanale című eksztatikus művét tartja számon a preparált zongora irodalmának kezdeteként. Állítólag nem volt elég hely a seattle-i koncertteremben egy teljes ütősgárdának, így muszáj volt csavarokkal, érmékkel, papír- és fadarabokkal kidekorálni a szerencsétlen hangszert.
A toulouse-i születésű pianista az előző albumát két renegát zeneszerzőnek, Erik Satie-nak és John Cage-nek szentelte, most pedig csak az utóbbi felé fordította a
figyelmét. Nyolc évtizeddel az avantgárd ötlet után a preparált zongora még mindig izgalmas újdonságnak hat, hiába lepték el a világot azóta a zajok és zörejek, s azok végtelen sokszorosítására és manipulálására alkalmas szoftverek. Bertrand Chamayou lemezén egyetlen Cage-darab sem szól ugyanúgy: a nyitó, Mysterious Adventure című darab a hanghatások virtuóz változatosságát kínálja, de az őrült hangszerpreparátummal komoly hatást is el lehet érni, ahogy az a harangzúgást idéző In the Name of the Holocaust illusztrálja. Ha Cage-ről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Kelet vonzását sem, ami kortársát, Jack Kerouacot és az első beatköltőket is inspirálta: a Primitive című szösszenet japán hatásról árulkodik. Chamayou alig egy évtizeddel ezelőtt Ravel-összkiadásával tűnt ki a klimpírozók tömegéből, immár erősen gyúr a legérdekesebb negyvenpluszos zongorista címére. Mi jól járunk vele.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
