Visszhang: dokumentumfilm

Várdai – non solo cello

Visszhang

Mikor kell portré-dokumentumfilmet csinálni egy művészről?

Útközben, amikor épp történnek a dolgok, vagy a pálya végén, rögtön szobrot is állítva? A harmincas évei végén járó Várdai István természetesen féltávon jár, ki tudja, mi lesz még belőle, de azt sejtjük, hogy marad a kaptafánál, ami esetünkben egy 1673-ban faragott gordonka, „öregebb”, mint Bach, korábban Jacqueline du Pré játszott rajta. A csellóművész annyira világhírű, amennyire a klasszikus zene pici világában lenni lehet, ragyogó tanár és szólista, okos zenekarvezető, de a rendező Száraz Esztert mégsem ez érdekli elsősorban – nincsenek idősebb pályatársakkal, zenetudósokkal, kritikusokkal készült hosszú, szakmázós interjúk –, alanyának emberi arcára fókuszál. Úgy tűnik, mintha Várdai­nak csak az lenne: egy gyerek örömével szeli át Európát, megigazítja a luccai Boccherini-szobor kezében a vonót, a kolbásztöltés részleteivel sokkolja zenészpartnerét, Kirill Troussov hegedűművészt. A készítő nem vadászik hatásra, kézikamerával dolgozik, home video-esztétikát érvényesít. Várdai közben a saját titkáról próbál mondani valamit a kíváncsi kérdezőnek: nem mindig kielégítően, de nem is az ő feladata, hogy a saját titkait felfedje. Majd néhány évtized múlva, amikor ő maga is szoborrá válik, mint a nevezett Boccherini, többet tudunk arról, mi Várdai csellóhangjának vagy Bach-interpretációjának a különlegessége. Addig élvezzük, hogy útközben vagyunk, ha már a dokumentumfilm jól látható hányada is autóban, vonaton, repülőgépen forgott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.