Hogyan hat a háborús kampány a gyerekekre?

Túl a vörös vonalon

Belpol

Beterítik az országot a HÁBORÚ feliratú plakátok, a gyerekek sem bújhatnak el előlük. A kicsikben félelmet és szorongást kelthetnek, pedig nem ez az első propagandaszlogen, amelyet akár egy játszótéren is visszahallhatunk.

 

„Szinte kivették a szülők kezéből az irányítást” – fogalmaz Stáhly Kata gyermekpszichológus, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkatársa azzal kapcsolatban, hogy az utcán sétálva vagy a YouTube-ot böngészve minduntalan háborús kampányhirdetésekkel találkozhatnak a gyerekek. A képeken szétlőtt városok, bombák, hadieszközök. „Ezek a plakátok és ezek a reklámok a baljós hangeffektusokkal és képekkel, a fenyegető hanghordozással nagyon is alkalmasak a félelemkeltésre.”

Amióta a kormánypártok leghangsúlyosabb politikai szlogenje a „Stop háború!” lett, szülők és pedagógusok panaszkodnak arra, hogy a gyerekeket megviselik ezek az üzenetek, amelyeket nehezen tudnak értelmezni, de a hatásuk alól nem vonhatják ki magukat. Van, aki azt szeretné tudni, kik azok, akik „háborút akarnak” és miért „akarják”, másoknak azt kell elmagyarázni, miért van a dollár jele az ingükön.

Nem új jelenség, hogy a politikai szólamok utat találnak a gyerekekhez. Emlékezetes momentuma volt a 2022-es választási kampánynak, hogy egy kisgyerek „mini Feriként” üdvözölte Márki-Zay Pétert, újabban „bébi Gyurcsány” kalandjai futnak a Karácsony Gergelyt lejárató kampány részeként, de olyanról is hallottunk, hogy az iskola udvarán „migránsosat” játszottak a gyerekek, egymást Sorosnak, Gyurcsánynak csúfolva. Úgy tűnik, a totális és permanens kampány Orbán Viktor 2020-ban tett hírhedt kijelentése – „Van egy vörös vonal: hagyják békén a gyerekeinket!” – ellenére sem kíméli a gyerekeket.

Stáhly Kata szerint már az is félelmet szülhet, hogy a kormány központi gyermekvédelemről szóló üzenete azt sugallja, a gyerekek veszélyben vannak. „Azt hirdetik, hogy mindenáron, minden eszközzel meg kell védeni a gyerekeket, de ugyanabban a pillanatban bántják is őket azzal, hogy félelmet és bizonytalanságot keltenek. Mintha nem tudná a bal kéz, mit csinál a jobb.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.