mi a kotta?

Elnémult mesterek

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/23. hétre

„Was deutsch und echt, wüßt’ keiner mehr, lebt’s nicht in deutscher Meister Ehr” – énekli Hans Sachs A nürnbergi mesterdalnokok fináléjában arról, hogy ami német és igazi, annak már nincsen becsülete. Pikáns dolog lenne a nem éppen filoszemita Wagner-librettót ráolvasni azoknak a zsidó származású zeneszerzőknek a sorsára, akiket a hitleri rémuralom elnémított. Néhány névre úgy-ahogy emlékezünk: Erich Wolfgang Korngold vagy Alexander von Zemlinsky zenéje olykor felcsendül a koncerttermekben, de a többséget örökre elnémították. Vagy azért, mert nem volt senki, aki fontosnak tartsa visszaemelni őket a kánonba, vagy éppen azért, mert életművük megszakadt, csonka maradt, így aztán könnyűnek találtattak a nagymesterek mellett.

A MÁV Szimfonikusok és Olivier Holt karmester hangversenyén ilyen zeneszerzőket hallunk. Megrázó hegedűversenyt Karl Amadeus Hartmanntól, aki nem származása, hanem baloldali meggyőződése miatt vonult önkéntes száműzetésbe, és csak az ötvenes években dolgozhatott újra. Franz Schreker rövid darabját, akit egykor Richard Strauss mellé soroltak, mígnem antiszemita huhogók ellehetetlenítették az operapremierjeit. Alexander Tansman vonósnégyesét, aki egészen Los Angelesig menekült, és Góreckire is nagy hatást gyakorolt. De megszólal egy Mendelssohn-darab is, illusztrálva, hogy a már elfogadott szerzőket a náci uralom bő évtizede nem lökte ki a kánonból. A hangverseny szólistája az a Korcsolán Orsolya lesz, aki egy hét éve megjelent lemezzel mindenkinél többet tett egy magyarországi elhallgatott szerző, Kuti Sándor újrafelfedezéséért (BMC, június 7., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.