HANGADÓ - rés a présen

„Eltűnnek köztünk a különbségek”

Zene

Hámori Máté karmester, Danubia Zenekar

rés a présen: Klasszikus karácsonyi koncerttel készültök az adventi időszakban. Mitől lesz különleges ez az alkalom?

Hámori Máté: Már tízéves hagyományunk, hogy karácsonyhoz közeledve olyan koncertet adunk, amely klasszikus alapokra épül, de mindig tartogat meglepetéseket. December 21-én duplázunk a Kongresszusi Központban, és a gyerekeké lesz a főszerep: az ünnep róluk szól, mi pedig azt keressük, hogyan kapcsolódhatnak a zenéhez. Fellép a Kodály Kórusiskola gyermekkara, hiszen az éneklés az első természetes találkozás a zenével, és Mozart hegedűversenyével bemutatkozik egy fiatal hangszeres szólista, Kis Virág, mert meg szeretnénk mutatni, hogy a hangszerjáték képes valódi örömöt adni. És velünk lesznek a jövő táncosai, akik Góbi Rita koreográfus vezetésével A diótörő részleteit – a Hópihék táncát és a Pas de deux-t – adják elő.

rap: Színre lépnek a Máltai Szimfónia Programmal együttműködésben szervezett Közös hang projekt résztvevői is.

HM: Így van, mégpedig a Gipsy JamMal együttes, amelynek tagjai egészen fiatalon kerültek a programba. Szeretnénk megmutatni, hova jutottak. A Közös hang az egyik nagy szívügyünk, ez a négy éve futó projekt az ország legszegényebb településeinek gyerekeit ajándékozza meg a közös zenélés élményével. A legtehetségesebbek már a Rajkó Iskolában fejlesztik tudásukat, és egy pénzügyi alapot is indítottunk nekik, fejenként 35 ezer forinttal járulunk hozzá minden hónapjukhoz. Ennél is komolyabb tervünk van: művészeti szakiskolát szeretnénk alapítani a Máltai Szimfónia Programmal együtt a kivételes tehetségek gondozására. Most még a Danubia zenészei korrepetálják őket, én például szolfézsórát tartok ma este.

rap: Hogyan zajlik a Közös hang projekt?

HM: A Danubia Zenekar nyolc-tíz zenészével az ország legszegényebb településeire is elmegyünk, ahol a gyerekek élnek. Most éppen karácsonyi dalokat játszunk, egyszerűbb részleteket, hogy mindenki tudjon kapcsolódni. Próbálunk, majd a koncerten összegyűlik a falu apraja-nagyja, megismerjük egymást, elfelejtjük az előítéleteinket. A legfontosabb, hogy valódi kapcsolatok alakulnak ki: a gyerekeket név szerint ismerjük, tudjuk a történetüket, ami hatalmas motivációként szolgál számukra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.