Visszhang: lemez

Liszt, Schubert: En­counters / Magyar Valentin

Visszhang

Néhány feljegyzés árulkodik arról, mit gondolt Liszt Ferenc a fiatalon elhunyt, a maga korában alig ismert Franz Schubertről.

Ő volt „a legköltőibb muzsikus, aki valaha élt” – írta 1838-ban, tíz évvel annak halála után, a többi árulkodó jelet azonban a művekben kell megkeresnünk. Liszt számos Schubert-darabot feldolgozott, négykezes változatot készített a Wanderer-fantáziából, ám a „virtuóz éveiben” a péklegény fütyüléséből és a kortárs operaslágerekből is egyforma kedvvel csinált tűzijátékot az Érard-zongorákra. Látható szeretettel nyúlt Schubert dalaihoz, később, Weimarban pedig még a kevésbé sikerült operáit is megpróbálta felújítani.

Magyar Valentin, a briliáns zongoraművész a két alkotó mélyebb zenei rokonságát keresi, és elsősorban Liszt Soirées de Vienne (Bécsi esték) című sorozatában találja meg. Liszt rábukkant az idősebb pályatárs hat csokor, szinte elfeledett – 1815 és 1823 között komponált – keringőire, majd a nagy koncerttermek közönségízléséhez szabta azokat. De nem veszett ki belőlük a schuberti kísérteties finomság. Az albumot a sorozat legtöbbet játszott darabja, az Allegro strepito nyitja, amely nem szűkölködik mutatványos frázisokban, a kötőanyag, a bécsi elegancia és a schuberti spiritusz mégis a mennyekbe emeli. No, meg Magyar Valentin játéka, aki a sorozat hetedik, Allegro spiritoso című darabját például a címnek megfelelő derűvel interpretálja, de a középrészben megteremti azt a rejtélyes, törékeny atmoszférát, ami nélkül nem érdemes romantikus zongorazenét játszani.

Az előző, Rachmaninov-műveket tartalmazó lemez után az új szólóalbumról is kitűnik, hogy Magyar Valentinnal egy újabb lírikus jelent meg a zongoristák között, aki nem felejti el, hogy a 19. századi zongorairodalom szorosabb rokonságban van a költészettel, mint bármi mással. Így a program legmeggyőzőbb része éppen a Wilhelm Müller versére írt, Der Müller und der Bach című dal Liszt-féle átdolgozása: ez a muzsika egyszerre szól a szenvedésről, a szerelemről, és persze főleg a halálról és az újjászületésről, mindezek együtteséről, ahogy a romantikus költők szerint csak a természet tud mesélni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.