Iványi Zsófia

"A pasik többsége büszke arra, amiből nekem elegem van - mondja a negyvenes évei közepén járó Péter. - Egy darabig ez olyan férfiasnak tűnő ügy, hogy jó néhány strigulát húzhattam az ágy lábára, de aztán totál betegessé válhat."

Alattam a magasság, felettem a mélység, dobok egy szolid szaltót, és máris minden a helyére kerül: a hegyek lent, az ég fent, én meg a kettő között lovagolok egy szimpatikus szellőn. Mélyen letüdőzöm a jó levegőt, és két bukfenc között elmormolok egy hálaimát, amiért egész frankón összeforrtak a múltkori zuhanásban ripityára tört csontjaim.

Tinédzserek, fogadósok, arisztokraták, hentesek, táncosnők - mind a vérünket akarják. A vámpírdömping eredményeképp sohasem lehetünk elég óvatosak, bármikor és bárhol az ütőerünkre cuppanhat egy vérszopó. Már ha trendi filmek, tévésorozatok vagy épp könyvek szereplői vagyunk.

Ha kijelentenénk, hogy az adóbevallás-készítés vicces és romantikus dolog, még mindig lényegesen közelebb járnánk az igazsághoz, mint ha a Páros mellékhatás című alkotásról állítanánk ugyanezt. Pedig a négy - már önmagában sem kicsit, együtt meg aztán nagyon - idegesítő párocska önismereti tréningjét egy pofás kis déltengeri szigeten lezavaró film (besorolása alapján legalábbis) a romantikus komédiák népes táborába tartozik.

Tíz évvel ezelőtt a Lotte Lenya titkos éneke című verseskötetével robbant be a köztudatba. A nagy belépőt a Café X című második verseskötet, A Maffia-klub című regény és rendhagyó médiaszereplések sora követte. A dalszövegeket, újságcikkeket és forgatókönyveket is jegyző extravagáns írónővel új verseskötete, a novemberben megjelenő Cigánykártya ürügyén beszélgettünk.

A holland dokumentumfilmes jókor volt jó helyen: véletlenül épp abban a romániai falucskában kezdett el forgatni, ami később a kazah falut "játszotta" a Borat című amerikai vígjátékban. A szuperprodukció nem épp áldásos hatásait megörökítő film rendezőjével telefonon beszéltünk.

Nincs rá pontos definíció, az azonban biztos, hogy a biciklialkatrészekből összekalapált kisestélyi éppúgy a hatáskörébe tartozik, mint a gazdájának sms-t küldő növény, a kartonpapír ülőgarnitúra, a zenélő lámpa vagy épp a csokipapírból hajtogatott fülbevaló. Ugyanakkor a dizájn jóval többet jelent sajátos küllemű tárgyak összességénél.

Unatkozó háziasszonyról készíteni filmet merész vállalkozás, hiába bízik a bátor rendező a túlkeményített ingek és rosszul felvarrt mandzsettagombok híres feszültségteremtő erejében. Adott próbálkozás merészségi fokát tovább növeli, ha nevezett direktor(ina) saját regényén alapuló saját forgatókönyvét álmodja vászonra.

Zseniális, perverz, Oscar-díjas, holokauszt-túlélő, pedofil, egy brutális gyilkosság nyomán megözvegyült, meghurcolt, utánozhatatlan, bűnös, áldozat - csak néhány a tengernyi jelző és adat sorából. Ja, és őrizetes. Ez a legújabb.

Harmincegy éves, és 25 éve van a pályán; szerepelt egyebek mellett az Eldorádóban és a Gyerekgyilkosságokban, szinkronizált többek között a Trainspottingban, vezetett műsort, készített tévésorozat-epizódokat, írt újságot, rendezett sok rövidfilmet, és alapított színtársulatot. Tóth Barnabással első nagyjátékfilmje, a pesti mozikban most debütáló Rózsaszín sajt ürügyén beszélgettünk.

Mutogatni nem szép dolog, fityiszt aztán végképp nem, de néha annyira jólesik. A kéztartás pontos kivitelezése és a megfelelő orr alá dugása felett érzett öröm járhatta át a két Jensent, Tomas Villumot és Anders Thomast is, amikor bő három évvel ezelőtt elkészítették Kiságyúk című filmjüket.

Előzsűri nincs, időlimit nincs, korhatár szintén nincs - ha egy filmfesztivál ennyi dologban szenved egyszerre hiányt, akkor abból csak valami érdekes sülhet ki. Valóban, a diákfilmszemle nem egy átlagos fesztivál, akár úgy is mondhatnánk, hogy lelke van.