Unatkozó háziasszonyról készíteni filmet merész vállalkozás, hiába bízik a bátor rendezõ a túlkeményített ingek és rosszul felvarrt mandzsettagombok híres feszültségteremtõ erejében. Adott próbálkozás merészségi fokát tovább növeli, ha nevezett direktor(ina) saját regényén alapuló saját forgatókönyvét álmodja vászonra. A történet akkor lenne szép kerek, ha Rebecca Miller maga játszotta volna el fõszerepét (vagy akár az összeset), de ennyire azért nem bevállalós az amúgy színésznõként is ténykedõ hölgy, így egy nagy sóhaj kíséretében leemelt néhány csillagot a hollywoodi égboltozatról. A magát keresõ, de az istennek sem találó Pippa Lee szerepét tényleg mintha Robin Wright Pennre öntötték volna, aki úgy tud bármely élethelyzetben üveges szemmel meredni maga elé, mint senki más a nyugati parton. Személyes kedvencünk mégsem õ, hanem a lélekmentõ suttyó alakjában jelentkezõ Keanu Reeves, aki viszont a vasvillatekintetet tudja egy egész filmen át bravúrosan kitartani. ' egyébként összetett személyiség, ami leginkább abból derül ki, hogy míg õ csúnyán, addig a felsõtestére tetovált Jézus szépen néz. A vélhetõen nagyon eredetinek szánt figurák és filozófiai távolugrások mellett a film a szintén nem mindennapos humorra épít - kábé a karakterfaragáshoz hasonló sikerrel. A The private lives of Pippa Lee több, egyes kultúrkörökben minden bizonnyal érdekfeszítõnek tartott kérdést is feszeget, a moziból kijõve legerõsebben mégis az foglalkoztatja a nézõt, hogy a fenébe jött ki a magyar fordítónak a négy.
A Fórum Hungary bemutatója
***
