Zseniális, perverz, Oscar-díjas, holokauszt-túlélő, pedofil, egy brutális gyilkosság nyomán megözvegyült, meghurcolt, utánozhatatlan, bűnös, áldozat - csak néhány a tengernyi jelző és adat sorából. Ja, és őrizetes. Ez a legújabb.
*
Minden bizonnyal az a zürichi rendőr is hallott már ezt-azt az agg filmesről, aki szombat este ráapplikálta a bilincset a rendezői csuklóra, nem is sejtve, hogy a rendőr-akadémián sokat gyakorolt mozdulattal egy internacionális diplomáciai cirkuszt indít útjára. A kiadatási őrizetbe vétel óta - és persze főleg ellene - felszólalt prominens személyiségekkel Dunát lehetne rekeszteni, van köztük egy rakat jogász, egy maroknyi miniszter (főleg francia és lengyel), jó néhány bűnüldöző és egy szekérderék filmes szakember. Utóbbiak - köztük Costa Gavras, Wong Kar Wai, Fanny Ardant, Giuseppe Tornatore és Monica Bellucci - nagy sebbel-lobbal egy petíciót is aláírtak, miszerint engedjék szabadon kollégájukat, de ízibe. A többséget az háborította fel, hogy Polanskit kvázi csőbe húzták: a rendező azért érkezett Svájcba, hogy a zürichi filmfesztiválon átvegye az életműdíját. Ehhez képest egy 1978-as amerikai elfogatóparancs értelmében már a reptéren őrizetbe vették. A harminc éve tartó hajsza ráadásul kínosan egyszerűen ért véget (már ha véget ért): a Los Angeles-i ügyészség emberei olvasták a neten, hogy a rendező Svájcba igyekszik, így hát küldtek egy ideiglenes elfogatási parancsot az államok igazságügyi minisztériumának, ahonnan továbbították azt a svájci hatóságoknak - derül ki a Los Angeles Times cikkéből. A dolog pikantériája - már az egyik a sok közül -, hogy bár Svájcnak van kiadatási egyezménye az Egyesült Államokkal, ez idáig sohasem zargatták a filmest, aki többször megfordult már az országban, egy kis háza is van ott. Persze erre is van magyarázat: a svájci igazságügyi minisztérium szóvivője szerint konkrétan az, hogy bár 2005 óta volt érvényben Polanski ellen a nemzetközi elfogatóparancs, eddig azért nem foganatosították, mert sohasem tudták, hogy a rendező mikor tartózkodik az országban. Lehet találgatni, hogy a svájci hatóságok miért nem tudták soha, hogy a rendező a kantonokat járja. Talán mert a világszerte ismert és bónuszban nemzetközileg körözött Polanskit rém nehéz felismerni.
*
Az érintetteken kívül senki sem tudja, hogy mi is történt pontosan 1977 tavaszán az akkor 13 éves Samantha Gailey (azóta már Geimer) és a nála 31 évvel idősebb Polanski között, ők azonban - az ilyen szitukra jellemző módon - hajlamosak másképp emlékezni. A témába vágó cikkek nyomán is nehéz eligazodni: egyesek ártatlan, meggyalázott kislánynak, mások magát idősebbnek kiadó, számító kis Lolitának állítják be Geimert, aki szintén egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett a témában. Polanski pedig az államokból való szökése óta nem hajlandó az ügyről beszélni. Annyi bizonyos, hogy volt fotózás, pezsgőzés, szex, majd hatalmas botrány. A lány elmondása szerint színésznői álmokat dédelgetett, egy ismerőse mutatta be az akkor már elismert rendezőnek, aki felajánlotta, hogy készít róla néhány képet. A lány kicsit furcsállotta, hogy Polanski öltözködés közben is fotózza, de a toplessfelvételek annyira azért nem szegték kedvét, hogy ne menjen bele a következő találkába. Ekkor buliztak egy sort Jaqueline Bisset-nél, majd Jack Nicholson szolid Mulholland Drive-i otthonába mentek, ahol a házigazda távollétében pezsgőztek és készítettek képeket. Polanski megkérte a lányt, hogy üljön be a jacuzziba, aki fürdőruha híján fehérneműben tett eleget a kérésnek. Nem sokkal később a ruháitól megszabadult Polanski is csatlakozott hozzá, ezen a ponton a lány már érezte, hogy gáz van, asztmarohamot mímelt. Polanski adott neki egy fél nyugtatót, majd megtörtént a hírhedt aktus. Egyes források szerint - hogy még izgalmasabb legyen a történet - Nicholson akkori élettársa, Anjelica Huston rájuk nyitott, mások szerint Huston és Nicholson együtt nyitottak rájuk, megzavarva, de nem megakadályozva a koituszt. A lány anyja két nap múlva tett feljelentést. Polanskit azonnal letartóztatták, és hat vádpontot hoztak fel ellene, egyebek mellett a nemi erőszakot és a kábítószerrel való visszaélés azon minősített esetét, mikor valaki kiskorúnak kínál drogot.
Polanski a bíróságon nem tagadta a történteket, de vallomása szerint nem történt erőszak, a lány benne volt a dologban. Vádalkut kötött, melynek értelmében elismerte a kiskorúval létesített törvénytelen szexuális kapcsolatot, a többi vádpontot pedig ejtették. Ezt követően 90 napos elzárásra és pszichiátriai vizsgálatra kötelezték, majd másfél hónap tesztelés után megállapítást nyert: a rendező nem pedofil és nem is szexmániás. Szabadon engedték, ám az ügyben eljáró, sokak szerint elfogult bíró visszavonta a korábbi megállapodást, és a rendezőt "meghatározatlan időre" ismét börtönbe akarta küldeni. A Taschen által kiadott Roman Polanski kötet tanúsága szerint Laurence J. Rittenband bíró azt ajánlotta Polanskinak, hogy ha 47 napot leül, szabadon engedik, feltéve, ha utána örökre elhagyja az országot. Más források szerint órákkal az ítélethirdetés előtt egyszerűen elmenekült. Akárhogy is volt, a francia állampolgárságú Polanski Párizsban kötött ki, ahol biztonságban volt, hisz a franciáknak nincs kiadatási egyezményük az Egyesült Államokkal. Ügyvédje még abban az évben kezdeményezte Rittenband lecserélését, erre azonban nem került sor. A pert Polanski távolléte miatt határozatlan időre elhalasztották.
Az ügy több kérdést is felvet a bírói elfogultságtól kezdve a média befolyásán át egészen addig, hogy egy 13 éves kislány anyukája (aki egyébként maga is színésznő volt, vagy legalábbis szeretett volna lenni), miért engedte, hogy a notórius szoknyapecér és partyanimal hírében álló Polanski fotókat készítsen a lányáról, vagy ha engedte, miért nem kísérte el. Hollywood-szerte tudvalevő volt, hogy Polanski kedvelte a fiatal lányok társaságát, akkoriban épp a nála 28 (vagy 26, de mindenesetre sok) évvel fiatalabb Nastassja Kinskivel folytatott viszonyt. (Kinski életrajzírói szerint 1959-ben, a színésznő szerint 1961-ben született.) Az Egy tiszta nő főszerepét játszó Kinski szerint egyébként Polanski "rendezőnek tízszer olyan nagyszerű, mint szeretőnek".
Polanski 1978-tól egészen mostanáig csak olyan országokba látogatott el, amelyeknek nincs kiadatási egyezményük az USA-val, vagy amelyekről nem tudta, hogy van. Filmezett tovább, és évekkel a történtek után a kínos ügy is megoldódni látszott: 1988-ban Samantha Gailey pert indított ellene, kártérítést követelve az őt ért fizikai és emocionális károk miatt. A per a 90-es évek elején a felek közti megállapodással zárult, melynek részletei nem nyilvánosak. Gailey később nyilvánosan megbocsátott Polanskinak, és több interjúban is kijelentette: a média gerjesztette cirkusz sokkal több kárt okozott neki, mint az ominózus éjszaka. Az időközben boldog családanyává lett hölgy azt is deklarálta, hogy fel kéne menteni Polanskit, és hagyni az egész ügyet a francba.
Tavaly került ismét előtérbe az eset, mikor bemutatták Marina Zenovich Roman Polanski: Wanted and Desired című dokumentumfilmjét. A filmből, amely számos jogászt és Gailey-t is megszólaltatja, kiderül, hogy a bíró valóban elfogult volt, és nem megfelelően járt el. A vizsgálat során történt szabálytalanságok ismeretében Polanski azt kérte, mentsék fel az 1978-as vádak alól, ám a Los Angeles-i bíróság elutasította a kérést, kijelentve, hogy csak akkor hajlandó foglalkozni az üggyel, ha a rendező személyesen megjelenik a bíróságon. Tudva, hogy amint beteszi a lábát az államokba, rögtön letartóztatják, Polanski valahogy úgy érezte, nem szeretne megjelenni a bíróságon.
Most azonban úgy tűnik, akár szeretne, akár nem, kénytelen lesz. Bár még ez sem biztos.
