film - KISÁGYÚK

  • Iványi Zsófia
  • 2009. szeptember 10.

Zene

Mutogatni nem szép dolog, fityiszt aztán végképp nem, de néha annyira jólesik. A kéztartás pontos kivitelezése és a megfelelő orr alá dugása felett érzett öröm járhatta át a két Jensent, Tomas Villumot és Anders Thomast is, amikor bő három évvel ezelőtt elkészítették Kiságyúk című filmjüket.
Mutogatni nem szép dolog, fityiszt aztán végképp nem, de néha annyira jólesik. A kéztartás pontos kivitelezése és a megfelelõ orr alá dugása felett érzett öröm járhatta át a két Jensent, Tomas Villumot és Anders Thomast is, amikor bõ három évvel ezelõtt elkészítették Kiságyúk címû filmjüket. A mozit forgatókönyvíróként, illetve rendezõként jegyzõ - egymással a látszat ellenére rokoni kapcsolatban nem álló - jóemberek dolgozatában minden másképp van: a pozitív hõs egy zavaros tekintettel, õt közeli hozzátartozóitól eltiltó végzéssel és nem utolsósorban egy tekintélyes harcsabajusszal megáldott hulladékszortírozó szakmunkás, míg a negatív egy mûvészfilmeket futószalagon gyártó, széplelkû direktor. Elõbbi a dühkitöréseivel, utóbbi a papírmasé bálnájával küszködik, míg a sors hangyányit erõltetett fintora úgy nem hozza, hogy közösen kell összebarkácsolniuk egy filmet. És innen már megy minden a maga útján, a hozzá nem értõ kisember folyamatosan osztja az ars poeticától dagadó nagyot, nevetségessé téve a kézikamerázástól kezdve a súlyos dialógokon át egészen a brechti tanításig mindent, mi oly közel áll(hat) a szerzõi filmesek szívéhez. A Jensenek a témában rejtezõ összes labdát leütik, a "nézhetõ filmek" ideggyengeségében is szeretetreméltó szószólójává emelve faragatlan hõsüket. Annyira leköthette õket azonban e "film a filmben" fityisz valóban mesteri és humoros kivitelezése, hogy a körítésre kevesebb idejük jutott. Így eshetett, hogy a mûvészfilmeken csattanó poén köré szõtt történet egy gyengébb romantikus drámát idéz.

A Grant Film bemutatója

***

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.