film - KISÁGYÚK

  • Iványi Zsófia
  • 2009. szeptember 10.

Zene

Mutogatni nem szép dolog, fityiszt aztán végképp nem, de néha annyira jólesik. A kéztartás pontos kivitelezése és a megfelelő orr alá dugása felett érzett öröm járhatta át a két Jensent, Tomas Villumot és Anders Thomast is, amikor bő három évvel ezelőtt elkészítették Kiságyúk című filmjüket.
Mutogatni nem szép dolog, fityiszt aztán végképp nem, de néha annyira jólesik. A kéztartás pontos kivitelezése és a megfelelõ orr alá dugása felett érzett öröm járhatta át a két Jensent, Tomas Villumot és Anders Thomast is, amikor bõ három évvel ezelõtt elkészítették Kiságyúk címû filmjüket. A mozit forgatókönyvíróként, illetve rendezõként jegyzõ - egymással a látszat ellenére rokoni kapcsolatban nem álló - jóemberek dolgozatában minden másképp van: a pozitív hõs egy zavaros tekintettel, õt közeli hozzátartozóitól eltiltó végzéssel és nem utolsósorban egy tekintélyes harcsabajusszal megáldott hulladékszortírozó szakmunkás, míg a negatív egy mûvészfilmeket futószalagon gyártó, széplelkû direktor. Elõbbi a dühkitöréseivel, utóbbi a papírmasé bálnájával küszködik, míg a sors hangyányit erõltetett fintora úgy nem hozza, hogy közösen kell összebarkácsolniuk egy filmet. És innen már megy minden a maga útján, a hozzá nem értõ kisember folyamatosan osztja az ars poeticától dagadó nagyot, nevetségessé téve a kézikamerázástól kezdve a súlyos dialógokon át egészen a brechti tanításig mindent, mi oly közel áll(hat) a szerzõi filmesek szívéhez. A Jensenek a témában rejtezõ összes labdát leütik, a "nézhetõ filmek" ideggyengeségében is szeretetreméltó szószólójává emelve faragatlan hõsüket. Annyira leköthette õket azonban e "film a filmben" fityisz valóban mesteri és humoros kivitelezése, hogy a körítésre kevesebb idejük jutott. Így eshetett, hogy a mûvészfilmeken csattanó poén köré szõtt történet egy gyengébb romantikus drámát idéz.

A Grant Film bemutatója

***

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.