Kilencen ülünk az aprócska, ferencvárosi pincehelyiségben, ketten vagyunk nők - a másik lány hozzám hasonlóan érdeklődőként érkezett az Anonim Szex- és Szerelemfüggők (SLAA - Sex and Love Addicts Anonymous) gyűlésére.
"Az SLAA olyan férfiak és nők közössége, akik segítséget kínálnak bárkinek, aki szexuális vagy szerelemfüggőségben szenved, és ezen változtatni szeretne" - derül ki a gyűlést nyitó felolvasásból. A közösség, illetve a szex- és szerelemfüggés meghatározását, jellemzőinek számbavételét követően csend borul a szobára, amelynek falain táblák sokasága hirdeti: "Vedd könnyedén!" "Engedd el és hagyd Istenre!" "Élni és élni hagyni!" Végül megszólal valaki: "Sziasztok, Tibi vagyok, és függő."
"Szia, Tibi"
Az igen vegyes korösszetételű közösség tagjai a legkülönfélébb problémáktól szenvednek. Van, aki elmondása szerint már több száz nőt lefektetett, mégsem volt képes intim, bensőséges viszonyt kialakítani egyikükkel sem, más évtizedek óta házasságban él, és bár sosem csalta meg a feleségét, lényegében folyamatosan erről fantáziált, megint más a prostituáltakat hajszolta kamaszkora óta. A múlt idő nem véletlen: a gyűlésre járók, miután beismerték maguknak függőségüket, és ezzel párhuzamosan segítséget kértek a közösségtől, igyekeznek megválni őket gúzsba kötő szokásaiktól. Több-kevesebb sikerrel. "Az önkielégítés az ember agyában állandóan kattog. Miközben jöttem ide, a metrón ülve bejöttek a 'képek', voltak bizonyos mozdulatok. Tudtam, hogy ha magamra hagyatkozom, nem tudom megoldani, de Isten segített, és lezárult a dolog" - meséli egy nyugdíjas korú férfi.
"A spirituális hozzáállás (bár abszolút nem kötelező) igen fontos szerepet játszik abban a 12 lépéses programban, amit az anonim alkoholisták mintájára az SLAA is alkalmaz. A 12 lépés azt javasolja, hogy a beteg hagyatkozzon valamilyen önmagánál nagyobb erőre. Ez nem feltétlenül Isten, lehet akár a közösség is, vagy bármi, amiben a beteg hinni tud - magyarázza Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns, a gyűlésnek otthont adó Írisz klub vezetője. - Az a lényeg, hogy ne a saját fejük után menjenek, mert az gyakorlatilag csődbe vitte az életüket. Az a tapasztalat, hogy akinek van egy ilyen spirituális ébredése vagy személyiségváltozása, annak teljesebb a felépülése" - teszi hozzá.
Az első (és eleddig az egyetlen) hazai szex- és szerelemfüggő önsegítő csoport életre hívását az ösztönözte, hogy Nagy munkája során számos olyan felépülőben lévő drog- és alkoholbeteggel találkozott, akik szerfüggőségről szexfüggőségre (lásd Szakvélemény című keretes írásunkat) váltottak. A szakember szerint igen gyakori, hogy a betegek a kémiai függőség leküzdésével párhuzamosan - vagy valamivel utána - valamilyen viselkedéses függésbe csúsznak át. A "függőség pótlásának igénye" mellett ebben közrejátszik az is, hogy a szerfüggők általában kapcsolati és kapcsolatteremtési problémákkal küzdenek, hisz nem nagyon volt egészséges párkapcsolatuk józanul, ezért előtérbe kerülnek az olyan pótformák, mint a netes pornó, a kurvázás, a csetelés vagy a társkereső oldalak megszállott böngészése.
"Teljes fizikai és lelki roncs voltam, mikor az alkohol- és drogproblémámmal bekerültem egy programba, onnan kezdtem el ezt a bulit. Az anyagfüggőségekkel
összefonódó szexfüggőség
viharosabbá tette ezt az egész cirkuszt. Az alkoholizmusból már felépültem, és az egyéb szerfüggőségeimet is szüneteltetem immár 14 éve" - meséli Péter, és hozzáteszi: ha kell, napra és órára pontosan kiszámolja, hogy mióta nem él különböző szerekkel. Hozzá hasonlóan mások is beszámolnak alkohol- és/vagy drogproblémákról, és egyetértenek abban, hogy ezeket felismerni és bevallani könnyebb, mint a szexuális addikciót. A kémiai függőségükkel is küzdő tagok mellett akadnak "tisztán szexfüggők" a csoportban, illetve olyanok, akik a szexet más viselkedéses függőségekkel, például munkamániával vegyítik: "Dolgozni is kellett, mert lopni nem volt kedvem, kéregetni meg szégyelltem, ezért váltottam munkamániára" - meséli egyikük.
Hoyer Mária klinikai és addiktológiai szakpszichológus szerint azonban ritka, hogy valaki váltogassa a függőségeit, főleg, hogy drogfüggőségből szexfüggőségbe menjen át. "A kétfajta addikció más-más mechanizmuson alapszik, ráadásul a kemény drogokkal élők (a heroinisták) gyakorlatilag aszexuálisak. Stimulánsokat, illetve hallucinogéneket használóknál keveredhet a kettő, de az inkább életmód-, mint addikciós probléma" - mondja. Tapasztalatai szerint a szexfüggőség inkább más viselkedéses függőségekkel keveredhet, például a játékszenvedéllyel vagy a netfüggőséggel. Amikor a beteg elkezdi korlátozni magát, tehát felhagy a saját maga által károsnak ítélt viselkedésével, akkor elképzelhető, hogy a munkába temetkezik, vagy játszik egy kicsit helyette, de ezek többnyire átmeneti jelenségek. "Hogy az SLAA-gyűlésen volt, aki alkohol-, drog-, szerelem- és szexfüggőnek, valamint munkamániásnak vallotta magát, azt jelenti, hogy az illető valószínűleg mindenevő, akinek végső soron mindegy, hogy mitől függ, megteszi akár egy villanypózna is, csak függhessen tőle. Ilyen esetekben a személyiség alapvetően nem jól funkcionál, ezért a beteg mindig keres (és talál) valamit, amivel kitámaszthatja magát."
Bár mind a szex- mind a szeretet- vagy szerelemfüggőség az intimitással kapcsolatos zavarokból ered, Hoyer hangsúlyozza, hogy ezek különböző kategóriák: egy szerelemfüggő úgy érzi, senki sem szereti, és mindent megtenne azért, hogy szeretve legyen, képtelen egyedül lenni, egyszerűen elviselhetetlen társaság a maga számára. Többnyire nők szenvednek ettől a problémától, akik nagyon gyakran találják magukat szexfüggő férfiak ágyában. "Mint a mágnes vonzzák egymást" - summázza a szakember. Ennek ellenére a szex- és szerelemfüggőket "összeeresztő" SLAA-gyűléseken még soha nem szövődtek kapcsolatok. "Bár mostanában csak férfiak járnak, korábban voltak nők, illetve párok is" - meséli Nagy. Véleménye szerint a tiszteletteljes spirituális közeg nem engedi meg, hogy egymás karjába boruljanak a csoporttagok. Ugyanakkor Hoyer - amellett, hogy az önsegítő csoportot hathatós terápiás formának tartja - felhívja a figyelmet a szakirodalomban hangsúlyozott jelenségre, az ún. 13. lépésre: "A kifejezés arra utal, hogy valaki szexuális partnert keres magának a közösségben, vagyis nem arra használja a csoportot, amire való. Az újonnan érkezők könnyen találják magukat önkéntes 'szponzorok' ágyában. Különösen az idős férfiak karolják fel ilyen módon a fiatal nőket."
A szakértők és maguk az érintettek is egyetértenek abban, hogy borzasztó nehéz meghúzni a határt a "normális" és a "nem normális" szexuális viselkedés között. "Sokáig úgy gondoltam, hogy amit én teszek, az egészséges vagy legalábbis elfogadható dolog - meséli a negyvenes évei derekán járó András. - Fiatalkoromban én is végeztem önkielégítést, gondoltam, az úgy rendben is van, egészséges. Aztán a házasságom alatt sem múlt el a dolog, állandóan a szexújságokat bújtam, pár éve aztán bejött az internet, és nagyon kínálták magukat a szexoldalak. Valahogy a házasságom sem úgy sikerült, és arról ábrándoztam, hogy egy másik kapcsolat megoldás lenne, válásra azonban nem tudtam rászánni magam. Ez se tűnt fel, csak mikor már minden nőre úgy néztem, mint aki az új párom lehetne, de ha gyakorlatra került volna a sor, mindig megálltam, megijedtem, hogy elveszítem a családot, a gyerekeket, az egzisztenciát, ilyesmit. Lassan jutottam el oda, hogy ez már nem egészséges." Az addiktív viselkedés tehát valahol ott kezdődik - mondják a szakemberek -, ahonnan problémát okoz az embernek. Minden függőség más-más mintázat szerint rendeződik, a lényeg az, hogy bár az illető szenved tőle, képtelen abbahagyni. "Az önkielégítés is csak feszültségcsillapításra kellett: amíg nem történt meg, nem tudtam normálisan intézni a dolgaimat, ezzel voltam teljesen elfoglalva, amikor megtörtént, akkor meg úgy éreztem, nem is olyan nagy dolog, ezért voltam annyira oda? - mondja András. - A fő probléma, azt hiszem, az, hogy nem éreztem szeretve magam, és én se tudtam szeretni se a feleségemet, se az anyámat, se a gyerekeimet" - teszi hozzá.
A csoport több tagja is
elmondja, hogy tehetetlennek érzi magát a kényszeres viselkedésével szemben. A prostikra szakosodott, már öt éve absztinens János szerint a sóvárgás, a vágyakozás, a fantázia szintjén mindig ott van a függőség: "Még ennyi idő után is állandó késztetés van bennem arra, hogy még egyszer átéljem, megkóstoljam." "A legjellemzőbb függő viselkedésmód szüneteltetése, felfüggesztése jelenti az absztinenciát, ugyanakkor a szextől való görcsös tartózkodás, az anorexia nem felépülés - magyarázza Nagy. - Ez gyógyíthatatlan betegség, épp ezért nincs olyan, hogy felépült, legfeljebb felépülőben lévő. A betegnek egész hátralévő életében ébernek kell lennie, és erős kontrollt kell gyakorolnia maga fölött, nehogy visszaessen, vagy átálljon egy másik addikcióra. A függőség olyan, mint a hétfejű sárkány: ha egy fejet levágsz, kinő a helyén egy másik." A nehézségek ellenére vannak sikertörténetek: Nagy és Hoyer többeket is ismer, akik a terápia befejeztével végleg felhagytak a kényszeres viselkedéssel, és egészséges kapcsolatokat tudtak kialakítani. Abban mindenki egyetért, hogy a gyógyulás első lépcsőfoka a probléma beismerése - a többség eddig sem jut el soha.
"Sokat kellett szenvednem, hogy rájöjjek, van egy probléma, és hogy ez a probléma én vagyok. Azért jöttem ide, mert már imádkoztam, hangosan ki tudtam mondani, hogy édes jó istenem, szabadíts meg ettől az érzelmi és szexuális nyomortól!" - mondja Péter, és hozzáteszi, hogy az intimitástól való megrögzött félelme ellenére reménykedik, hogy egyszer neki is lesz jól működő párkapcsolata. Bár ebben sem biztos: "Annyi hülye ügyben voltam benne, hogy már unom az egészet."
(A teljes anonimitás érdekében a gyűlés résztvevőinek keresztnevét megváltoztattuk.)
Önsegítők
A három éve működő SLAA-csoport tagságának egyetlen feltétele a szex- vagy szerelmi függés kiélésének abbahagyására irányuló vágy. Nem kötődik semmilyen szervezethez, mozgalomhoz vagy ügyhöz, a tagok hozzájárulásaiból tartja fent magát, és nyitott bárki számára, aki úgy érzi, szüksége van rá.
Gyűlés minden szerda este 7-től 8-ig a Bp. IX. kerület, Tűzoltó u. 23.-ban.
Szakvélemény
A szexfüggőség a viselkedési addikciók csoportjába tartozik (csakúgy, mint például a kóros játékszenvedély, a társfüggőség, a munkamánia, a vásárlási kényszer, vagy a netfüggőség). Függőségről akkor beszélhetünk, ha az adott viselkedésforma uralni kezdi a személy viselkedését, és ebből fakadóan jelentősen károsítja életvitelét, emberi kapcsolatait, illetve környezetét. A szexfüggőség a különféle szexuális perverziókkal (mint pl. az exhibicionizmus, a voyerizmus, vagy a fájdalommegosztás) ellentétben nem feltétlenül jelent a szokásostól eltérő viselkedést. Nem is a tevékenység gyakoriságán, hanem az egészségügyi és szociális következményeken van a hangsúly: a kontrollvesztés, a cselekvés kényszeres jellege és ártalmassága, valamint a viselkedés titkolása a legfőbb meghatározó tényezők. A szexfüggő, bár tudja, hogy viselkedése nem helyes, képtelen abbahagyni, és vállalja a vele járó kockázatot. Számos formája lehet, ilyen a kényszeres szexszükséglet, a szexuális kalandok hajszolása, a szélsőséges függés egy vagy sok embertől, illetve a fantáziákkal való kényszeres foglalkozás. A függők gyakran szexszel vezetik le a stresszt, valamint mások manipulálására és kontrollálására használják, miközben távol tartják magukat minden intim viszonytól.
Míg az egészséges szexualitás az önbizalom emelkedésével, kölcsönös intimitással, gyengédséggel, biztonságérzettel jár együtt, és elviseli a tökéletlenséget, addig az addiktív szexualitás hódítást és hatalmat használ, kizsákmányoló, miközben kizárólagos tökéletességre törekszik. A megtévesztés itt alapelem, az illuzórikus világra épülő addiktív szexualitás nyomasztó és örömtelen.
A szexfüggőség előfordulási arányáról nincsenek pontos adatok, reprezentatív felmérések idáig nem készültek. Az amerikai népességben kb. 6%-ra becsülik a szexuális függőségek előfordulását.
(Az addiktológia alapjai - I. kötet, ELTE Eötvös Kiadó Kft., szerkesztette: Demetrovics Zsolt)
