16. Országos Diákfilmszemle - Ma György, holnap Sándor

  • Iványi Zsófia
  • 2009. szeptember 3.

Képzőművészet

Előzsűri nincs, időlimit nincs, korhatár szintén nincs - ha egy filmfesztivál ennyi dologban szenved egyszerre hiányt, akkor abból csak valami érdekes sülhet ki. Valóban, a diákfilmszemle nem egy átlagos fesztivál, akár úgy is mondhatnánk, hogy lelke van.

Előzsűri nincs, időlimit nincs, korhatár szintén nincs - ha egy filmfesztivál ennyi dologban szenved egyszerre hiányt, akkor abból csak valami érdekes sülhet ki. Valóban, a diákfilmszemle nem egy átlagos fesztivál, akár úgy is mondhatnánk, hogy lelke van.

*

"Hát az úgy volt, hogy megtaláltam apa kameráját, és felvettem vele a dugógyűjteményemet" - meséli egy tízéves kisfiú, aki bájosan egyszerű alkotásával már számos elismerést, egyebek mellett a Gyerekszem Filmfesztivál valamennyi értékelhető díját begyűjtötte. A Dugó, az van! című kisfilmjét rendezőként, operatőrként, főszereplőként és zeneszerzőként egyaránt jegyző első filmes alkotó sikerét vélhetően annak köszönheti, hogy olyasmiről készített filmet, amit jól ismer: a dugóiról. Matkócsik András operatőr, a diákfilmszemle zsűrijének tagja szerint ez a fajta hozzáállás az üdítő kivételek közé tartozik, a fiatalok nagy része a kereskedelmi tévék sémáit követő, a lézerkardos hadviselés vagy épp a keleti harcművészet világába sajátos színvonalon kalauzoló filmeket készít. Az idei szemlére benevezett százhatvan alkotás között több ilyen jellegű mű is akadt, melyek befogadását egyes esetekben tovább nehezítette, hogy a szereplők másfél-kétórás terjedelemben irtották egymást a vásznon.

Ugorgyunk!

Az időlimit kérdése évek óta visszatérő témája a családias hangulatú fesztiválnak, de a szervezői vajszívűség ez idáig útját állta a sokak - elsősorban a zsűri - által áhított korlátozásnak. Míg Matkócsik szerint fizikai fájdalmat okoz 40 percnél tovább nézni egy digitálisan rögzített filmet (a nevezett alkotások szinte kivétel nélkül ezzel a technikával készültek), addig a fesztivál igazgatója, Merza Gábor azon a véleményen van, hogy nem szabad gátat szabni a szárnyukat bontogató fiatal alkotók kreativitásának. Bár azzal ő is egyetért, hogy egyes filmek konkrétan nézhetetlenek, szerinte a szabad szellemű fesztivál elsődleges célja a gyerekek bátorítása, serkentése, és nem lenne szép dolog azért kihagyni valakit a mezőnyből, mert a filmje egy cseppet hosszúra sikeredett. Ha a zsűri végleg nem bírja tovább, megesik, hogy beletekernek egy-egy filmbe, de erre viszonylag ritkán és általában az alkotó távollétében kerül sor.

A diákfilmszemle másik nagy topikja az előzetes szűrés hiánya, amit egyesek egyértelmű előnyként, mások óriási hátrányként tartanak számon. A versenyprogram vetítésein tapasztalható, erőteljesen hullámzó színvonal sokakat késztetett arra, hogy a büfé környékén keressen menedéket, az itt lézengő fiatalok egybehangzó véleménye szerint nem lehet fél óránál tovább bírni a filmeket, ráadásul dohányozni is csak kint szabad. Merza és Matkócsik szerint viszont nem árt a sokszínűség, kitartó figyelemmel igazi gyöngyszemekre bukkanhat az ember, az alkotók pedig úgyis megkapják a magukét az esti kiértékelések során.

A vetítéseket követő konzultációk meglehetősen oldott légkörben zajlanak, a Medgyesi Gabriella televíziós filmszerkesztőség-vezető, Nyakó Júlia színész, Matkócsik András, Para-Kovács Imre médiaszemélyiség (valamikori narancsos szerkesztő) és Szita Miklós producer alkotta zsűri láthatóan arra törekszik, hogy a pedagógia alapelveit szem előtt tartva okítsa a jó szóra váró általános, középiskolás és fiatal filmeseket. Az egyeseknél a technikai tudást ("Ha remeg a kezed, használj állványt!"), másoknál a tartalmat ("Attól földönkívüli, hogy egy kukából mászik ki?") számon kérő kritikákat mindig pár jó szó ("Nem semmi, hogy rábírtad a szőke lányt, kússzon a sárban...") kíséretében adagolják, így a címzettek körében ritka a sértődés. A szakmai tanácsokon túlmenően olyan általános igazságokat is megosztanak az egybegyűltekkel, miszerint amfetaminszármazékot nem szokás tenyérből felszívni, illetve hogy a rendőrség viszonylag ritkán mozgósítja erőit egy sállopás miatt.

Csak egy mozi

A lényegében minden létező műfajt magában foglaló mezőnyből szombat délutánra nyert kiválasztást az a harmincnégy film, amiket a különféle felajánlásokból származó díjakkal jutalmaztak. A hét- és harmincéves kor között szóródó díjazottak között egyebek mellett két szupernyolcas kamerát és egy hatalmas antik faállványt osztott ki a zsűri. A legnagyobb sikert vitathatatlanul Korda György venezuelai dzsungelben hasznosított napszemüvege és laposüvege aratta, a szerencsés alkotópáros nehezen döntötte el, hogy kinek melyik relikvia jusson. A nyertes filmekből összeállított válogatást este levetítették a Tabánban, hogy a fiatalok átérezzék, milyen egy igazi moziban viszontlátni művüket. A kétórás, többek között vígjátékot, kísérleti filmet, drámát, animációt, szatírát és zenés etűdöt bemutató vetítést követően megkérdeztük őket: átérezték.

Iványi Zsófia

(A nyertes filmekből összeállított válogatást szeptember 6-án 18 órakor levetítik a Budavári Művelődési Házban.)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.