Magyar Narancs: Hogyan talált rá a falura?
Mercedes Stalenhoef: Romániában nyaraltam, mikor egy helyi bárban megismerkedtem az akkor tizenhét éves Carmennel. Elkezdtünk beszélgetni, elmondta, hogy nem szereti a faluját, és Spanyolországba akar költözni, ahol szerinte sokkal kedvesebb, romantikusabb és gazdagabb pasik élnek, mint Glodban, és bizonyára kevesebbet is isznak. Megérintett a mindennapjai és az álmai között húzódó kontraszt, ezért a nyaralás után visszamentem Romániába, hogy jobban megismerjem őt és a családját. Glodot látva hamar eldöntöttem, hogy készítek egy dokumentumfilmet Carmenről és a környezetéről. Az eredeti terv szerint elkísértem volna Spanyolországba, de aztán megjelent Sacha Baron Cohen a Borat stábjával, és minden megváltozott.
MN: Ott volt, amikor forgattak?
MS: Nem, abban a néhány napban pont nem. Carmen felhívott, és mondta, hogy egy amerikai stáb fog forgatni a faluban, de nem tudta, hogy kik és mit. Mivel ő nem szerepelt a filmben, nem tartottam érdekesnek a dolgot. Azt mondjuk furcsállottam, hogy a helyieknek fogalmuk sem volt, milyen jelenetekben fognak szerepelni, mivel egyáltalán nem beszélnek angolul.
MN: Akkor nem is tudta, hogy mit vettek fel?
MS: Nem, fogalmam sem volt. Akkor láttam először, amikor a Boratot bemutatták. Addig nem is foglalkoztam az egésszel, csak Carmen élete, álmai és tervei érdekeltek.
MN: Egy ponton aztán a Borat fontos lett Carmen életében.
MS: Mikor a filmet bemutatták, a Kazahsztánban játszódó, tehát Glodban felvett részeket elkezdték feliratozva mutatni a román híradóban. Ekkor kezdődtek a problémák. A helyiek rájöttek, hogy nevetségessé tették őket: volt, akit úgy mutattak be, mint aki nőket és állatokat erőszakol meg, mást úgy, mint aki illegális abortuszokat vezényel le, megint mást prostituáltként stb. Alig akarták elhinni a dolgot, megbántva és megalázva érezték magukat. Tovább rontott a helyzeten, hogy a falut elárasztották a híradós stábok, majd nem sokkal később megjelentek a nemzetközi jogászok is. 'k azt mondták a falubelieknek, hogy egy csomó pénzt, konkrétan 13 millió dollárt kereshetnek, ha beperelik a Borat készítőit. Ennek persze nagyon megörültek, hisz hihetetlen szegénységben élnek. Ebből az egész perből aztán még több probléma lett.
MN: Az ügyvédek fel-, majd eltűnése kicsit érthetetlen a filmben.
MS: Mert az életben is az volt. Az ügyvédek viselkedését, csakúgy, mint az egész eljárást, furcsának tartottam. Egyszer csak megjelentek Glodban, és rábeszélték a helyieket, hogy pereljék be az amerikai filmeseket. Los Angelesbe akarták vinni őket az Oscar-gálára, de rájöttek, hogy a románoknak oda vízum kell, ami sok időbe és utánajárásba kerül, ezért az utolsó pillanatban úgy döntöttek, hogy inkább Angliába utaznak három helyi lakossal. Elkísértem őket, és végig az volt a benyomásom, hogy nem igazán tervezték meg, mit is csináljanak Londonban. A glodiak végképp nem értették, hogy mi történik velük, engem kérdezgettek, hogy hol vagyunk, mit csinálunk. Teljesen bizarr helyzet volt. Az ügyvédek sokat dolgoztak, hogy elkészüljön a kereset, és szerintem gyorsan meg akarták szerezni a pénzt, de mikor ez nem jött össze, simán dobták az ügyet, és eltűntek. Egyszerűen nem keresték többet a falubelieket, akik internet híján nem tudták velük felvenni a kapcsolatot. Később a bíróság elutasította a keresetet.
MN: Mennyi ideig forgatott a faluban?
MS: Kisebb-nagyobb megszakításokkal három évig.
MN: A Borat bemutatását követően a falubeliek hozzáállása a kamerához teljesen megváltozott, igen ellenségessé váltak. Hogyan tudta ezt kezelni?
MS: Szerencsére már korábban elkezdtem forgatni, ezért megbíztak bennem, és hagytak filmezni. Ha nem lettem volna ott már a Borat-ügy előtt, biztosan nem tudtam volna megcsinálni a filmet. Néhányan ordibáltak velem, de ezt a nagymértékű italfogyasztásnak tudtam be, és ha másnapra kijózanodtak, általában bocsánatot kértek. Más stábokkal azonban kifejezetten ellenségesek voltak, és nemegyszer elkergették őket.
MN: A Borat nevetségessé tette őket, de az ön filmjében is sokszor annak tűnnek...
MS: Szerintem nem teszem őket nevetségessé, egyszerűen csak megmutatom, hogy milyenek. 'k így élnek, és tény, hogy többet isznak a kelleténél, amiből adódóan sok vicces dolgot csinálnak, illetve mondanak. Ez valóban mókás, ugyanakkor nagyon szomorú is.
MN: Az ön filmje szerint a Borat készítői kihasználták a falubelieket, de ha nincs ez a Borat-affér, akkor a filmje talán kevesebb embert érdekelne.
MS: Persze, nekem jól jött, hogy Borat, azaz Sacha Baron Cohen megjelent a színen. Eleinte nem örültem neki, mert ha nem is rögtön, de megváltoztatta a helyieket és Carmen álmait is: mikor úgy tűnt, kapnak egy csomó pénzt, eldöntötte, hogy mégsem próbál szerencsét Spanyolországban. Rengeteg dolog megváltozott a faluban, ami engem nem igazán dobott fel, de egy ponton úgy gondoltam, ez is érdekes, és persze kíváncsi is voltam, hogy mi fog történni.
MN: Hatott a költségvetésre az, hogy megváltozott a film témája?
MS: Persze. A filmem nagyon alacsony költségvetéssel indult, de mikor a Borat-téma előjött, és egyre fontosabbá vált, több koprodukciós partner, köztük a BBC is beszállt a projektbe. Szerintem a Borat nélkül is érdekes lett volna a film, de a BBC-t akkor nem érdekelte volna. 'k természetesen nagyon bírják Cohent.
MN: ' egyébként látta a filmet?
MS: Biztos vagyok benne, hogy látta. Egyrészt kértünk engedélyt a Boratot forgalmazó 20th Century Foxtól, hogy egyes jeleneteket berakhassunk a filmünkbe, másrészt a BBC sugározza a filmet Angliában, harmadrészt az én filmemet nevezte Hollandia a 2010-es Oscar-díjra, és Cohen is benne van az idegen nyelvű filmekről döntő zsűriben. Szóval biztos, hogy látta, de egyelőre nem reagált rá.
MN: És a falubeliek látták?
MS: Persze, mindig megmutatom a kész filmet a fontosabb szereplőknek. Nem az egész falu, de Carmen és a családja látta, és nagyon tetszett nekik.
MN: Mit gondol a Boratról?
MS: Szerintem nagyon érdekes film, jól szórakoztam rajta. De tisztességesen kellett volna csinálniuk. Ha emberekkel dolgozol, akkor informálnod kell őket arról, hogy mit csinálsz, hogyan mutatod be őket, és akkor ők maguk eldönthetik, hogy részt vesznek-e a filmedben, vagy sem. Nem lehet ilyen tiszteletlenül bánni másokkal, és kihasználni, hogy nem beszélnek angolul. Informálni kell őket, és ha nem vállalják a szereplést, akkor statisztákat kell fogadni.
MN: A Borat megváltoztatta a glodiak életét?
MS: Már nem olyan naivak, mint voltak. De továbbra is nagyon szegények, így egy kevés pénzért most is szinte bármibe belemennének. Ha az embernek arra sincs pénze, hogy kenyeret vegyen, akkor sok mindenre kapható, és nem érdeklik a következmények. Még akkor sem, ha szörnyen zavarja, hogy semmi befolyása sincs a körülötte zajló eseményekre.
MN: Milyen a film végkicsengése?
MS: A film elsősorban azzal foglalkozik, hogy Carmen megtalálja-e a boldogságot. A film végére megtalálja, még ha másképp is, mint ahogy eredetileg tervezte. Feladta az álmait, de talált helyettük újakat. Ez egyszerre gyönyörű és szomorú.
Carmen esete Borattal
Csapzott kutyák bóklásznak a bádogviskók és szemétkupacok szegélyezte, mérsékelten vonzó patakparton, egy középkorú férfi az úttest közepén fekve, az ég felé integetve élvezi a reggeli esőt, míg egy másik kisbaltával esik neki egy félig szétrothadt Zsigulinak. A romániai Glodban járunk, ami, ha úgy vesszük, több filmsztárt is a lakói között tudhat.
A folyóvízzel és árammal nem rendelkező kistelepülés Sacha Baron Cohen Borat című dolgozatában a főhős otthonát képező kazah faluként, lakói pedig perverzek, bűnözők és prostik gyülekezeteként voltak feltüntetve. Glodot (ami magyarul egyébként annyit tesz: sár) az isten is erre a statisztaszerepre teremtette: a falu lepukkant, az emberek szegények, és teremtett lélek sincs, aki értene angolul. Nem csoda hát, hogy a helyiek boldogan vállalták a szereplést a - nekik dokumentumfilmként felvázolt - komédiában, pár napos munkájukért ráadásul komoly gázsit, fejenként nagyjából 800 forintnak megfelelő összeget kaptak.
Mercedes Stalenhoef dokumentumfilmje egy helyi tinédzser mindennapjain keresztül a Borat előtti és utáni - kicsit sem, majd nagyon nem derűs - állapotokat mutatja be. A filmből kiderül, hogy a vígjáték bemutatását, majd az azt követő médiahisztériát és jogi zsonglőrködést (tehát a különféle megaláztatások és átverések sorát) követően sok minden megváltozott Glodban, egyvalami azonban változatlan maradt (és feltehetően marad is az idők végezetéig): szinte mindenki mindig és mindenhol tökrészeg. Egyedül a film középpontjában álló Carmen és közeli hozzátartozói tűnnek félig-meddig normálisnak (bár absztinensnek ők sem nevezhetők, az egyik jelenetben például egy három-négy éves forma kisfiúnak adnak többször is alkoholt), mindenki más olyan, mintha most szökött volna az elvonóról vagy egy Kusturica-film tömegjelenetéből.
Talán a befogadást megkönnyítendő vesz át játékfilmes sablonokat a mozi, lehet, hogy ha kevesebb dülöngélés, káromkodás és ordibálás lenne benne, akkor kicsivel nyugatabbra meg sem értenék, hogy miről van itt szó. Talán ezért kellenek az "Anglia van Londonban, vagy London van Angliában?" típusú viták, a "macskajajos" zene vagy a Boratból vett képekkel összevágott, a helyieket totális kreténként bemutató jelenetsorok. A film - minden jó szándéka és feltehetően egyéb meggyőződése ellenére - nem megy igazán közel az itt élőkhöz, egy-két kivételtől eltekintve furcsa és egzotikus (magyarul: beszámíthatatlan és idióta) lényekként ábrázolja őket. A falubeliek nagyon is valós problémái - és nem mellékesen az egész életük - egy dokumentumfilmbe oltott burleszk gegjeiként jelennek meg a vásznon.
A meccs jelenlegi állása: filmipar vs. Glod 2-0.
