Karafiáth Orsolya

Mielőtt a Twilight saga divatossá tette volna őket, már akkor akadt egy vérfarkasom. Szerencsére ő nem falkában nyomult…

„A nagysághoz nagy változások kellenek. / A kis változások ellenségei a nagyságnak, / Ellenségeim vannak. / Így hát híresnek kell lennem.”

A következő történet alanya inkább bűnöző, mint vicces, kinevethető figura. Csak egy hajszálon múlt, hogy megmenekültem.

Kevés író van, akitől folyamatosan beugranak képek, a legváratlanabb helyzetekben. Saramago számomra ilyen. Váratlanul támad, és élesen rajzolódik elém.

Mindenki másképp viszonyul a régi kapcsolataihoz. Vannak, akik egy új viszonyban úgy tesznek, mintha a régiek sosem léteztek volna, míg mások…

Annak idején az első német nyelvű, nem tankönyvi szöveg, amit olvastam, egy válogatás volt a fivérek legismertebb meséiből – persze a finomított, gyerekbarát változatban. Most a Grimm-jubileum kapcsán megint belemerültem.

A hosszú évek alatt rengeteg férfi belső univerzuma feltárult előttem. De az kicsit sok volt, mikor ezt teljesen szó szerint kellett értelmezni…

Sötét foltok a múltban, hisztérikus delnők a jelenben.

Évekkel ezelőtt vezettem egy blogot, ahol külön kis csokorba gyűjtöttem azokat a szörnyeteg férfiakat, akikkel valahogy összesodort az élet. Többen jelezték nekem, hogy kissé még hiányos a lista. Hát, már nem sokáig!

Minden évben egy kicsit korábban kezdődik a nyomasztás. Idén egy magazin mellékletében bukkantam az első fecskére szeptemberben, a háromoldalas cikk azt taglalta, hogy már most késésben vagyunk, de talán még behozhatjuk a lemaradást.

Létezik krimiterápia? Nem tudok róla, pedig elég hatásos lenne. Bár nálam csak egy egészen speciális dolog miatt működött, de talán másoknál is beválhat…

Ne nézz vissza, mondom magamnak, nem éri meg, csak szomorú leszel, levert, a nosztalgia életveszélyes. Aztán mégis visszanézek. És csak egy sétára vágyom.