Száz híres/58. Bertolt Brecht

KOmplett

„A nagysághoz nagy változások kellenek. / A kis változások ellenségei a nagyságnak, / Ellenségeim vannak. / Így hát híresnek kell lennem.”

Az idézet a Szin, a költő című versből származik, Somlyó György fordítása. Emlékszem arra a napra, amikor az akkori – még kézzel írtam a verseket – verses füzetem borítójára másoltam. Előtte nem sokkal jártam a Katonában. És amit akkor éreztem, amikor annak idején Csákányi Eszter Kurt Weill-estjét először láttam, nem tudom leírni. Valami megfordult, átváltott bennem, és irányt kapott az a sokfelé áramló energia, ami akkortájt nem előrevitt, hanem egy pontra szögezett, és onnan hívogatott összevissza, reménytelenül.


Fotó: Legát

 

Brecht addig tanagyag volt számomra, egyszerűen kötelező, az epikus színház megtanult alaptételei, előadások, melyekre nem mentem el, mert egyáltalán nem érdekeltek. Ám aznap este megjelent előttem valami. Csákányi Eszteren át Lotte Lenya, Weill és Brecht. Ez 1996-ban volt. (Az est Lotte Lenya életét mutatta be, a prózai szövegek Weill és Lotte levelezéséből lettek összevágva. Azóta persze megvettem ezt a könyvet – németül, úgy tudom, magyarul nincs meg –, a polcomon ott díszeleg egy hatalmas Lotte Lenya-album, és a fellelhető lemezei is mind… És mellettük jó pár feldolgozás, kedvencem többek között a Mariann Faithfull-féle.)

Imádtam a dalszövegeket, és egyszerűen világos lett, hogy nekem tényleg nincsen dolgom a szabad verssel, viszont dolgom van a bennem lakó dívával, akinek – miután megnéztem jó pár fotót Lotte-ről – kezdtek megrajzolódni az arcvonásai. Innentől egy ideig nem írtam, hanem gyűjtöttem az élményeket. Faltam a drámákat és verseket Brechttől – némelyik kissé túl politikus nekem, de ahogy a természeti képekkel bánik néha, máig példa számomra –, a dalokat hallgattam, szinte unásig. Míg meg nem lett a pontos ritmus. Csak aztán írtam meg a legelső kötetem címadó versét, a Lotte Lenya titkos éneke címűt. És onnantól nem akartam igazán alanyi lenni. Ráéreztem a szerepjátszás, a mások bőrébe bújásnak az ízére, kerestem a megszólalási módokat, a számomra leghitelesebb alteregókat.

Onnantól kezdtem el a külsőmmel is játszani. Addig nem gondoltam, hogy ez hozzá, illetve hozzám tartozna, de a változásban ez is benne volt: másképp közelíteni a vershez és a vers írójához, nemcsak szöveget létrehozni, hanem egyszemélyes színházat is, melynek én magam – társalkotó híján – rendezője, primadonnája és egyes számú szerzője vagyok. Csak el kellett kezdeni. Reflektort a körúti lámpa fényéből. Színpadot az albérleti szobában. És mindezt leírni aztán. De úgy, hogy az zene legyen, szinte kívánja a hangokat. (Azóta is keresem az én Weillemet, de meglesz bizonyosan.)

A viasz-Brechtet persze a berlini Madame Tussaud-ban találtuk, nyilván. Mögüle nézek, mint Lotte nézhetett… És akkor arról még nem is írtam, milyen a színházában, a Berliner Ensemble-ban Brecht-darabokat nézni. Legutóbb a Kurázsi mamát láttam, szerintem Bertolt is elégedett lett volna…

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.