Seggfejkatalógus – újratöltve 4.

KOmplett

A következő történet alanya inkább bűnöző, mint vicces, kinevethető figura. Csak egy hajszálon múlt, hogy megmenekültem.

Vidám, nyári este volt, kissé vidámabb is a kelleténél. Még élt a Ráckert, aminél jobb nyári bulihelyet azóta sem találtam, és szokás szerint hajnalig ment az iszogatás. Aznap véletlenül nem biciklivel mentem, mert nem munka után estem be rögtön. (A Ludwig Múzeumban dolgoztam akkortájt, még a Várban, egy apró, felkészülős séta után már a Ráckertben is találtam magam…)

Aznap kicsit csöndesebb volt minden, nem akkor akarta leharapni egy haverom a nője nagylábujját, nem volt még egy árva koncert sem. De lehet, hogy történtek ilyesmik, ám akkor nem a mi asztalunknál. Mi hárman ültünk, csajok, mindhárman reménytelenül szerelmesen, állandóan a bejárati ajtó felé pislogva, hogy a nagy ŐK jönnek-e már. Szépen, csendesen rúgtam be, közeledett a hajnal. Négy óra felé beláttuk, hogy nemigen jön már értünk semmiféle lovag. Először én adtam fel, billegve, koncentrálva elindultam kifelé. Első ötletem az volt, hogy hazasétálok, hátha addig kijózanodom, ám megláttam, hogy éppen a bejárat előtt áll egy taxi. (Aki emlékszik, az tudja, hogyan ment a harc a bérautókért, és hogy általában kora éjjel sorban álltak a hiénák is a hely előtt, aztán jött a nagy semmi.) Örömömben kérdés nélkül bevetettem magam a hátsó ülésre, bemondtam a címet, és innentől – biztonságban érezve magamat – elbóbiskoltam.

Nem tudom, mennyi idő telhetett el, a fékezésre ébredtem. Épp kérdeztem volna, mennyivel tartozom, mikor láttam, hogy teljesen ismeretlen vidéken vagyunk. Körben panelházak, előttünk pár utca, ahol kissé lerobbant – mindenesetre nem luxus – kertes viskók álltak. A fickó kipattant, kirántotta az én ajtómat is, kihúzott a kocsiból. Szédültem, émelyegtem, de igazán még nem fogtam fel, mi történt. Egyik kezével erősen tartott, másik kezével lerántotta a taxijelzést az autóról, és behajította a hátsó ülésre. Még mindig kába voltam. Betuszkolt a kertbe, be a lakásba. Ekkor kezdtem józanódni. A pasi olyan negyvenes lehetett, se ronda, se jóképű, inkább a tekintete ijesztett meg. „Ne félj, innen már úgysem tudsz elmenni, felesleges a sikítozás, rúgkapálás” – mondta teljesen természetes hangon, mintha csevegnénk. Nem értem, miért így feleltem neki: „Nincs valami piád? Az engem totál felpörgetne most. És valami étel is jólesne, legyen jó az egész.”
Kissé megütközve nézett rám: „Akkor oké a dolog?” „Igen, persze – mondtam olyan lazán, ahogy tudtam –, már akkor tetszettél, amikor beszálltam.” Hihetetlen, de kiment a konyhába, hallottam a csörömpöléseket. Halkan elindultam kifelé. Arra gondoltam, akár puszta kézzel betöröm a verandaablakot, ha kell, ám nem kellett. A kulcs ott volt belül a zárban, a kertkaput pedig nem zárta be. Halkan kiléptem, és onnantól futottam. Tényleg nem tudom, mennyit, egy panelház kapujában bújtam el végül, ott vártam meg, hogy reggel legyen.

Egy járókelőtől megtudtam, hogy Rákospalotán vagyok, eligazított egy buszhoz. Hívtam később a rendőrséget, de végül nem mondtam semmit. Még egy utcanév vagy egy használható leírás se rémlett, olyan sokkos állapotban voltam. Nemrég láttam a Luther (a sorozat) egyik részét, amiben pont egy ilyen áltaxis volt a gyilkos. Rémületes, hogy mennyire megbízunk azokban, akik látszólag a „helyükön” vannak. Én azóta csak ismert cég kocsijába, telefonhívás után szállok be, és csak reménykedem, hogy a fickónak nem voltak egyéb áldozatai…

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.