színház - BORBÉLY SZILÁRD: HALOTTI POMPA

Õrült halotti szertartás Vidnyánszky Attila rendezésének első képe: óriás, torz fémember halálának beálltát állapítják meg, majd raknak tüzet a fejében; megszólal egy hegedű, száll a füst, s egy aszszonykórus siratja a holtat. Noha a Borbély Szilárd verseiből összeállított előadásnak látszólag semmi köze Vidnyánszky egy évvel ezelőtti rendezéséhez, az Úri murihoz, valójában mégis erős szálak fűzik össze a két debreceni bemutatót.

Õrült halotti szertartás Vidnyánszky Attila rendezésének elsõ képe: óriás, torz fémember halálának beálltát állapítják meg, majd raknak tüzet a fejében; megszólal egy hegedû, száll a füst, s egy aszszonykórus siratja a holtat. Noha a Borbély Szilárd verseibõl összeállított elõadásnak látszólag semmi köze Vidnyánszky egy évvel ezelõtti rendezéséhez, az Úri murihoz, valójában mégis erõs szálak fûzik össze a két debreceni bemutatót. Most is a sajátos atmoszféra, a (több nyilatkozatban hangoztatott) katarzisteremtõ szándék dominál; az elõadást a káosszá formátlanodó, majd újra összeálló rendszer, a párhuzamos történések, a zenébõl kakofóniává, majd (néha) gyönyörû dalokká alakuló hangáradat, s a jelképek, jelrendszerek elsõre felfoghatatlan tömege jellemzik.

Csak mindezeken felül, inkább kísérõjelenségként van jelen a színpadon Borbély barokk költészethez kötõdõ lírája, mely itt - kiegészülve az elõadáscímet is adó kötetben feldolgozott brutális karácsonyi (majdnem kettõs) gyilkosság perirataival, újságcikkeivel, s különbözõ prózai szövegekkel - egyfajta apokaliptikus dokumentumdrámát hoz létre. Ráckevei Anna és Csikos Sándor játssza a karácsonyra készülõdõ öreg házaspárt, akik felé egyszerre tart a négy betörõ és egy betlehemezõ fiú - utóbbi a tragédia után vérrel mos fel. A négy gyilkost bizonyíték híján felmenti a bíróság.

Az elõadás arányai nincsenek jól eltalálva: az egyéni színészi teljesítmény nemigen érvényesül, így maga a gyilkosságjelenet is erõtlenebb, mint azt tényleges súlya megkívánná; majd túl éles, s a Borbély munkásságát nem ismerõk számára tán kevéssé indokoltnak tûnõ váltás következik. Még úgy egy óráig vallás, bûn, emberség és istenség témáit boncolgatja (fõként) Bicskei István, az addiginál kevésbé emelkedetten és jóval statikusabban. Erõsebb dramaturgi kéz és az ötlethalmaz finomítása sokat segített volna az elõadáson.

Debreceni Csokonai Színház, március 7.

***