lemez - BLIND MYSELF: BUDAPEST, 7 FOK, ESÕ

A borítón a zenekar neve és a lemez címe mellett egy harmadik felirat is olvasható: Fővárosi Csatornázási Művek Rt.; a csatornafedél mögül kilátszanak Budapest ismert épületei. A Blind Myself kis túlzással épp attól az, ami, hogy a kiismerhetőséget hírből sem ismeri.

A borítón a zenekar neve és a lemez címe mellett egy harmadik felirat is olvasható: Fõvárosi Csatornázási Mûvek Rt.; a csatornafedél mögül kilátszanak Budapest ismert épületei. A Blind Myself kis túlzással épp attól az, ami, hogy a kiismerhetõséget hírbõl sem ismeri. Nincs is mit csodálkozni azon, hogy az Amerikát is megjárt extrém metálosok ezúttal teljes egészében magyar nyelvû lemezt készítettek olyan témákkal, mint Budapest pusztulása vagy épp a Pomogácsok eljövetele (no nem egészen a Lázár Ervin-féléké, hanem azoké, akik "metszenek maguknak az agyadból, hogy az legyél, aki igazából eddig is voltál").

A zenekar elsõ igazán nagy, és alighanem felülmúlhatatlan dobása, a Product Of Our Imagination után kiadott még két angol nyelvû lemezt, a Worst-Case Scenariót és az Ancient Scream Therapyt. Mindkettõ merõben eltért a Producttól, és ha egyformának nem is lehetett õket nevezni, azért képviseltek egy sajátos, felismerhetõ zenei világot. A Budapest... viszont újra olyan, mintha a Productot hallanánk: pontosabban, ha a 11 szám 36 percét összegyúrnánk egyetlen háromperces darabbá - na, az pont olyan lenne, mint valamelyik dal azon a korongon. Van ebben a fél órában minden: death metalosra vett riffek, az eddigi legdallamosabb vokál és számonként még vagy négy másik homlokegyenest eltérõ hangfekvés Tóth Gergõ énekestõl, heavy metal témák (na meg egy telitalálat Judas Priest-feldolgozás: ha Halfordék ma lennének fiatalok, pont ilyenre írnák a Painkillert), két lábgépes beindulások, alter rockos befordulások, miegyéb. Az IHM-es Pálinkás Tamás és Tóth Gergõ magyar szövegei pedig mûködnek - még az olyan hülyeségek is, mint a magyar nyelv leghosszabb szava (Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért) köré írt rövid, és kezdésnek épp eléggé letaglózó dal; ínyencek pedig akár még Örkény-utalásokat is találhatnak bennük. Csak meg kell hallgatni vagy kéttucatszor.

Edge Records, 2009

*****