Az õ állatai - sõt néha növény vagy ember szereplõje - nem archetipikusak; épp ellenkezõleg: az emberiség elfogadott, de nem túlzottan kedvelt, nem különösebben erkölcsös sajátosságait kapták örökségbe. Vagy sokszor nem is "az emberiségét", inkább a romlottabb menedzserekét: a pénzhajhászást, a jól hangzó, de mértéktelenül nagyszabású üzletekre való hajlamot, a másik kárára és az egyén javára történõ mérhetetlen eszköztárú trükközés készségét. Ami még mindig nem épp a jó könyv záloga, ám Pálfi mindezt meglepõen nagy fantáziával és így rendkívül sokféle történetben, remek, cseppet sem erõltetett nyelvezettel, életteli, nem pedig papírszagú szlenggel, hatalmas szókinccsel és kiváló humorral tálalja. Minden történet alatt található egy-egy szinte mindig meglepõ, kifejezetten pihentagyú "tanulság" is, a csaknem száz rövidke fabulát pedig egy csattanós, nem kevéssé blaszfém Noé-történet foglalja keretbe.
Ha akarom, jó poénok gyûjteménye, ha akarom, diszkrét társadalomkritika - és alig valahány mese sikerült csak gyengébbre.
Jaffa Kiadó, 2008, 181 oldal, 2790 Ft
****
