könyv - PÁLFI NORBERT: NOÉ BANDÁJA

  • Kovács Bálint
  • 2009. február 19.

Zene

Aesopus nem ment messze az állatok antropomorfizálásával: nagy elődök híján úgy is épp elég nagy hatást érhetett el, ha állatszereplőit "csak" néhány alapvető emberi tulajdonsággal látta el. Épp ezért lehet iszonyúan közhelyes, ha egy La Fontaine-nél kevésbé tehetséges szerző próbál az aesopusi fabulákhoz hasonlókat írni.
Aesopus nem ment messze az állatok antropomorfizálásával: nagy elõdök híján úgy is épp elég nagy hatást érhetett el, ha állatszereplõit "csak" néhány alapvetõ emberi tulajdonsággal látta el. Épp ezért lehet iszonyúan közhelyes, ha egy La Fontaine-nél kevésbé tehetséges szerzõ próbál az aesopusi fabulákhoz hasonlókat írni. Az elsõ könyves reklámszakember, Pálfi Norbert ezzel próbálkozik - ám õ, úgy tûnik, tisztában volt vállalkozásának buktatóival. No meg azzal is, hogyan kerülje el õket.

Az õ állatai - sõt néha növény vagy ember szereplõje - nem archetipikusak; épp ellenkezõleg: az emberiség elfogadott, de nem túlzottan kedvelt, nem különösebben erkölcsös sajátosságait kapták örökségbe. Vagy sokszor nem is "az emberiségét", inkább a romlottabb menedzserekét: a pénzhajhászást, a jól hangzó, de mértéktelenül nagyszabású üzletekre való hajlamot, a másik kárára és az egyén javára történõ mérhetetlen eszköztárú trükközés készségét. Ami még mindig nem épp a jó könyv záloga, ám Pálfi mindezt meglepõen nagy fantáziával és így rendkívül sokféle történetben, remek, cseppet sem erõltetett nyelvezettel, életteli, nem pedig papírszagú szlenggel, hatalmas szókinccsel és kiváló humorral tálalja. Minden történet alatt található egy-egy szinte mindig meglepõ, kifejezetten pihentagyú "tanulság" is, a csaknem száz rövidke fabulát pedig egy csattanós, nem kevéssé blaszfém Noé-történet foglalja keretbe.

Ha akarom, jó poénok gyûjteménye, ha akarom, diszkrét társadalomkritika - és alig valahány mese sikerült csak gyengébbre.

Jaffa Kiadó, 2008, 181 oldal, 2790 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.