Krusovszky Dénes

"Ókovács publicistához méltó erényeket villant meg: félremagyaráz, maszatol..."

A felsőoktatási törvény 2017. április 4-én elfogadott módosítása, habár egyértelműen a CEU vegzálására lett kitalálva, általában is nehéz helyzetbe hozta az itt működő külföldi hátterű felsőoktatási intézményeket. Igaz, azóta szinte mindegyikkel sikerült a kormánynak megegyeznie – kivéve természetesen a CEU-t – sőt, új szereplő is feltűnt a színtéren.

Mire jó a PIM és mire nem, és mi a tétje a múzeum körüli kavarásnak?

Ami az egyik oldalon retorikailag a magaskultúra sorsával kapcsolatos aggódás, az a másikon konzervatív hagyományőrzés.

Szabadítsuk ki Jókait, meg magunkat is – kéretlen megjegyzések a „lélekharangvita” margójára.

Szignálnak egészen kiváló választás Törtei Takács Kriszta műsorában a Búvóhely című szám a Quimbytől. „Van egy búvóhely, amit senki nem ismer / Van egy búvóhely, ahol semmi sem zavar” – énekli Kiss Tibi melankolikusan, az Ingatlanpiacban pedig máris égnek a vonalak, és több-kevesebb dadogás árán előhozakodnak a hallgatók valami nagyon személyesnek érzett kérdéssel az otthonukat – búvóhelyüket – illetően.

„Én tíz éve hallgatom ezt, el tudják képzelni a kedves hallgatók, hogy ez miféle idegrendszeri megterhelést jelent.” Nem, ezt nem a rádiókritikus mondja, hanem a Karc FM „gyorselemző” műsorának, a Kérdőjelnek legutóbbi vendége, Morvai Krisztina „független” európai parlamenti képviselő. A téma nyilván a Sargentini-jelentés, mi más lehetne, a kétségbe­esett panasz oka pedig, hogy a baloldali képviselők el akarják törölni a nemzetállamokat.

„Ez a regény egy tudományos szerelmi történet, amely erotikát kölcsönöz a kultúra megismerésének” – mondta egy alkalommal Ma­thias Énard, amiből rögtön gyanítható, hogy a csaknem ötszáz oldalas mű nem elsöprő kalandregény. Olyannyira nem, hogy története egyetlen figura énelbeszéléséből áll, ideje egyetlen éjszakába sűrűsödik össze, tere pedig egy bécsi, közelebbről porzellangassei lakás hálószobáját tölti ki.

Nem nácik, hanem patrióták, nem idegengyűlölők, hanem az európai hagyomány védelmezői. Az új jobboldal nemzetközi mozgalma nem győzi ezeket a különbségeket hangsúlyozni – legalábbis a felszínen.

A magyar holokauszt tragikus eseménysorának egyik jelentőségteljes epizódja volt, amikor 1944 nyarán és őszén 55 ezer magyar zsidót szállítottak Bécs környékére kényszermunkára.

Szabó Magda bánata és Békés Pál prózaíró-fájdalma. A hiányzó középmezőny nyomában.

Ezt, ahogy mondani szokás, nem láttuk jönni. Pedig már a műsor elején kiderül, hogy ez az „utolsó utáni” adás, ami logikusan azt feltételezi, hogy jó pár hasonlóra sor került már az elmúlt hetekben, esetleg hónapokban, csak mi nem vettük észre. Mert az addig rendben van, hogy vasárnap délután nem keresgélünk különösebben semmit, csak bekapcsoljuk a rádiót, és szól, ami szól. Most éppen a Hallójárat, ám öt óra felé közeledve, a műsor utolsó harmadába érve jön a meglepetés: a Klubszerelem című betétműsor létezéséről fogalmunk sem volt.