Az, hogy mit nevezhetünk kultúrharcnak és mit nem, a NER harmadik ciklusában nem egy könnyű kérdés. Vajon korábban a színházi törvény egyoldalú átírása vagy a filmfinanszírozási rendszer centralizációja is ide tartozott már? És mi a helyzet a Kertész Imre Intézet alapításával vagy épp a Magyar Művészeti Akadémia korábban sem gyér kiváltságainak folyamatos gyarapításával?
A tavalyi év kulturális botrányai mégis inkább azt mutatják, hogy nem a szélesebb hatókörű fogalomértelmezést tette magáévá a közvélemény; kultúrharcon elsősorban azt értjük mostanában, ami a Magyar Idők (illetve most már a Magyar Nemzet) hasábjain megjelent publicisztikák közvetlen vagy közvetett hatásaiban megmutatkozik.
Nem biztos, hogy nem szemellenzős taktika leszűkíteni a jelenséget a kormánylap ilyen jellegű funkciójára, az viszont biztos, hogy érdemes arra is figyelni, hogy pontosan kinek a hangját halljuk ki egy-egy feljelentés értékű cikk mélyéről. Máskülönben az is lehet, hogy észre sem vesszük az Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében beígért szeptemberi nagy változásokat.
Amikor először tűnt fel 2017 novemberében Szakács Árpád publicisztikája Kinek a kulturális diktatúrája? címmel a kormánylapban, úgy tűnhetett, hogy egy szélsőjobbról a centrumba kívánkozó neofita magánakciójáról van szó csupán. Aztán hamar kiderült, hogy egy sokkal beágyazottabb hang ez a NER kulturális diskurzusában, mint bárki gondolta volna, s a neofitaság is egészen másképpen kezdett lecsapódni a 2018. áprilisi újabb Fidesz-győzelem után, mint ahogy azt előtte sejteni lehetett volna.
| ||
Szakács persze a szélsőjobbról érkezett (egészen a magyar gárda kigondolásától, és még 2017 nyarán is részt vett a Jobbik Soltvadkerti Disputáján a Válasz Online értesülései szerint), ám ha jobban megnézzük, a szélsőjobbnak az a szelete, ahol Szakács aktív volt, már jóval a 2018-as kampányidőszak előtt is igen jó kapcsolatot ápolt fideszes belső körökkel, hiszen a kormánypárt már jóval a harmadik ciklus megkezdése előtt igyekezett magához csábítani a szélsőségeseket. Tehát L. Simon Lászlónak és Gajdics Ottónak is igaza lehet: ami most zajlik, az egyszerre „kulturális dzsihád” és párton belüli „dulakodás”.
Magyar identitásra utaló minták
A romániai Bihar megyében található Köröstárkányból indult Szakács Árpád előbb a hetven kilométerre lévő Nagyváradra ment tanulni, majd az Ady Endre Líceum elvégzése után a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának hallgatója lett.
A 2000-es évek elejétől újságíróként is feltűnt, az akkori Magyar Nemzetben jelentek meg cikkei, aztán a 2004 októberében indult Reggel című lap munkatársa lett. Az Axel Springer portfóliójában indított független közéleti napilap a korabeli „nagyok” (Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Népszava) konkurense kívánt lenni, legalábbis Bayer József, az Axel Springer Magyarország akkori ügyvezető igazgatója szerint.
Ám a projekt hamar kifulladt, 2005 áprilisában lemondott Pauska Zsolt főszerkesztő, az anyacég pedig novemberben leállította a lap kiadását. A Dunántúli Naplóval fölfutó, majd a Reggel bukása után Pécsre visszavonuló Pauska azóta – Baranya megyei önkormányzati lapok, az MTI, a Duna Médiaszolgáltató és a híradó.hu után – ismét kollégája Szakácsnak: ma mindketten a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworks vezetőségéhez tartoznak.
Szakács útja a Reggeltől több különös kitérőt is vett. Az egyik ilyen volt rövid ténykedése a Demszky Gábor-féle városvezetés online lapjánál, a budapest.hu-nál. Erről az időszakról írta tavaly, hogy a Nyáry Krisztián sajtófőnöksége alatt működő honlaptól, ahová „Sengel Ferenc barátom intézte a felvételt, akinek az udvarán akkor is ott díszelgett az Árpád-sávos zászló”, neki azért kellett távoznia, mert egy nap „magyar identitásra utaló mintákat viselő öltözékben” ment be dolgozni.
Az akkori városházi viszonyokat jól ismerő forrásunk úgy emlékezett Sengelre, mint megbízható, politikai felhangok nélkül dolgozó újságíróra, Szakáccsal viszont – mint ezt Nyáry is megírta Facebook-válaszában – nem az öltözete, hanem a gyakori késései miatt bontottak szerződést.
Sengel nevének felbukkanása ugyanakkor új szakaszát jelzi Szakács karrierjének. A Magyar Hírlap korábbi (és az Origo jelenlegi) újságírója – aki később egy ideig Budafok-Tétény sajtófőnöke is volt – több cégben is feltűnik a következő években Szakács partnereként. A 2000-es évek végétől Szakács komoly cégépítésbe kezd, s ekkori vállalkozásainak egy része nemcsak a nemzeti érzelmű, botcsinálta történész kitörési kísérletei miatt lehet érdekes ma, hanem azért is, mert egy markáns, a kiépülőben lévő NER viszonyaihoz jól alkalmazkodó klikk működésére is rávilágít.
Szakács első saját lapjának, a Nagy Magyarországnak 2009 júniusában, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóján jelenik meg az első száma. Az előszó határozottan kijelöli a műhely célját: „A történetírás napjainkban siralmas állapotban van, a fővonalas történelem-láttatásba kevés beleszólása van a konzervatívoknak. Ezen szeretnénk változtatni.”
A konzervatívok (valójában radikálisok) elnyomása és a szakma rossz állapota máig visszatérő hivatkozási pontjai lesznek Szakács retorikájának – hasonlóképpen a főellenségnek kiszemelt Szabó Ervin figurája elleni támadásokhoz. A lapszámba egyébként nemcsak a jobbikos publicista Balogh Gábor vagy a majdani parlamenti képviselő Szávay István, de a korábbi fideszes államtitkár Bogár László és a leendő államtitkár költő, Szőcs Géza is adott írást.
| ||
Szőcs egy év múlva ismét Szakács mellé csapódik, amikor államtitkárként áll ki a fővárosi Szabó Ervin könyvtárhálózat – mint hamar kiderül, sikertelen – átnevezési kísérlete mellett. A Nagy Magyarországot 2009 és 2013 között adta ki Szakács J&SZ Média Kft. nevű cége, amit nem sokkal a lap tulajdonképpeni csődje után kényszertörlési eljárás alá vont a cégbíróság. Ekkorra Szakács már egy sor másik cégben is érdekeltté vált.
Csalogány utcai céglabirintus
A tervezett szélsőjobboldali médiaportfólió zászlóshajója kétségtelenül a Nagy Magyarország volt, de emellé 2013-tól egy másik nyomtatott lapot is kiadtak, a Történelemportál Magazint – mint a szűkebb tematikájú főlap vegyesebb, könnyebben fogyasztható párját. (És terveztek irodalomtörténeti tárgyú magazint is, abból viszont semmi nem lett.)
A lap (és a torténelemportal.hu internetes oldal) kiadója a 2010 nyarán bejegyzett Kárpátia Stúdió Kft. lett. Ebben a cégben alapító tagként felbukkan a Nagy Magyarország két visszatérő szerzője, a már említett Balogh Gábor és Sengel Ferenc is, illetve az ügyvéd Horváth-Lugossy Gábor József is – az ő Csalogány utca 12. szám alatti lakása lett a kft. székhelye is.
| ||
A Történelemportál Magazin nem sokkal a Nagy Magyarország után, 2014-ben szintén megszűnt (a honlap 2018 elejéig fennmaradt), de a kft. tovább működött, elsősorban a könyvkiadásra koncentrálva. Itt jelent meg Domonkos László Csurka-könyve, Raffay Ernő szabadkőműves-sorozata, illetve Szakály Sándor Trianon, honvédség, háború, sport című tanulmánykötete is. Közben a tagság változott, Balogh és Horváth-Lugossy kiszálltak, a Szakáccsal a J&SZ Média Kft.-ben együtt dolgozó Virág István pedig átvette az ügyvezetői tisztséget. 2017-ben egyszemélyes kft.-vé alakult a Kárpátia Stúdió Szakács vezetésével – Lugossy-Sági Krisztina ügyvédkedése mellett.
A kft. címe nem változott, maradt a Csalogány utca 12.-ben; és az I. emelet 3-as számú lakás valóságos céggyűjtő hely, a Kárpátia Stúdió Kft. mellett ide van bejegyezve Szakács harmadik, időközben szintén egyszemélyes vállalkozássá alakult cége, a C. S. L. Digital Bt., a Horváth-Lugossy érdekeltségébe tartozó Magyar Közös Képviselők Egyesülete, a jobbos értelmiségieket tömörítő, szebb napokat is látott Százak Tanácsa Alapítvány, illetve a Lugossy-Sági Krisztina érdekeltségébe tartozó Tisztességes Választásért Alapítvány (utóbbi jelenlegi elnöke Klinghammer István).
De ugyanerre a címre volt bejelentve több dokumentum szerint Weisz Gábor Miklós, a Magyar Társasház Kft. ügyvezetője is. A házban lévő postaláda szerint Dr. Horváth Gábor és Dr. Lugossy-Sági Krisztina is ezen a címen praktizál – és ha mindez nem lenne elég, ugyanez a lakás volt a Várnegyed című önkormányzati lapban korábban megjelölve a vízivárosi polgárőrség szolgálati helyeként is.
A Csalogány utca 12.-ben ugyanakkor másik két lakás is ehhez a körhöz tartozik: a B-lépcsőház földszint 8.-ban van a Magyar Társasház Kft. bejelentve, míg ugyanebben a lépcsőházban egy emeleti lakás szerepel Lugossy-Sági Krisztina otthonaként több szerződésben.
A 2010-ben alapított Magyar Társasház Kft. első ügyvezetője ugyan Pálvölgyi Farkas Ferenc volt (ő később a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Igazgatási és Biztonsági Osztály nyilvántartási munkatársa lett), de az alapvetően Horváth-Lugossy és Lugossy-Sági irányította cégnél dolgozott ügyvezetőként 2014 és 2016 között (ugyanabban az időben, amikor a Kurultájnak is a sajtófőnöke volt) Szakács Árpád is.
A kft.-vel szimbiózisban működő Magyar Közös Képviselők Egyesülete (MaKKE) szakmai igazgatója ugyanaz a Weisz Gábor Miklós, aki a kft. ügyvezetője is azóta, miután azt tavaly december 18., Horváth-Lugossy kiválása óta Lugossy-Sági Krisztina egyszemélyes cégként viszi tovább. A MaKKE társadalmi kapcsolatokért és kommunikációért felelős alelnöke Sengel Ferenc.
És van még egy cég, amely Szakács és Lugossyék közös érdekeltsége: a Conceptum-Tanácsadó Iroda Kft. Az üzletviteli tanácsadásban utazó céget Szakács képviselőségével és Lugossy-Sági tagságával 2012-ben alapították. A Conceptum Szakács kiválása (aki 2016-tól a Mediaworks központi szerkesztőségének főszerkesztője) után, 2018 júniusában Lugossy-Sági egyszemélyes kft.-jévé alakult, és, mondhatni, az évet nagyszerűen zárta.
De ez gyakorlatilag az összes eddigi szereplőről elmondható: az Emmi új vezetője, a szintén hobbitörténész Kásler Miklós 800 millió forintból alapított Magyarságkutató Intézetet (MaKI), aminek az élére január 4-én Horváth-Lugossy Gábort nevezte ki. Szakács Árpád a Mediaworks csúcsáról, a Kárpátia Stúdió által kiadott Bayer Zsolttal közös könyvével a kezében nézhet le a kultúrharcra.
| ||
Lugossy-Sági Krisztina 2018 szeptemberében elfoglalhatta a lemondott Patyi András helyét a Nemzeti Választási Bizottságban (amelynek 2013-tól volt az Országgyűlés által választott póttagja), frissen egyszemélyesített cége, a Conceptum pedig az Emmivel írhatott alá ugyanabban a hónapban megbízási szerződést közbeszerzési tanácsadásra húszmillió forintos keretösszeggel.
