Szövetségek, klikkek, hálózatok a NER kultúrharcos köreiben – II.

Kolozsváron mindenki röhögött

Belpol

Kultúrharc dúl az országban, bár kérdéses, hogy pontosan mit is takar e kifejezés. Többen állítják, nincs egységes ideológia, sem központi akarat az események mögött, bizonyos tendenciák mégis határozottan kirajzolódnak.

Arról, hogy a Mediaworks szerkesztőjeként dolgozó és a Magyar Időkben kultúrharcos cikkeket közlő Szakács Árpádot és a 800 millióból felállított Magyarságkutató Intézet (MaKI) élére Kásler Miklós miniszter által január 4-én kinevezett Horváth-Lugossy Gábor ügyvédet milyen szoros szálak fűzik egymáshoz, cikkünk első részében beszámoltunk (lásd: A Csalogány utca csalogányai, Magyar Narancs, 2019. március 21.). Arról viszont nem esett szó, hogy a kiszivárgott információk szerint Kásler eredetileg nem a MaKI vezetésével szerette volna megbízni Horváth-Lugossyt, hanem a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetői székét nézte ki neki. Innen nézve érthető, hogy Szakács miért támadta nagy vehemenciával a múzeumot igazgató Prőhle Gergelyt – nyilván segíteni akart barátjának és üzlettársának.

 

„Kötelező rituálé”

 

A közvéleményt viszont nem elsősorban az ismeretlen Horváth-Lugossy felbukkanása rázta meg, hanem a másik lehetséges igazgatójelölté, Takaró Mihályé. Az antiszemita és soviniszta kijelentéseiről ismert irodalmár ellen azonban nem csak ellenzéki és szakmai körök tiltakoztak. Az október elején (november 1-jei hatállyal) lemondott Prőhle helyére valószínűleg azért nem sikerült sokáig megtalálni az utódot (a pályázatot sem sikerült a miniszternek kiírnia jó darabig, amit a szakmai közvélemény az elhúzódó „castingolásnak” tudott be), mert az eredeti szándék – vagyis a radikális szárny pozícióhoz juttatása – kudarcba fulladt. Mindez árnyalja a Szakács-féle cikksorozat körül kialakult mítoszt is: a feljelentés értékű írások talán gyengítettek bizonyos szereplők helyzetén (magyarázkodásra kényszerítették őket), de a szerző érdekköréből nem juttattak senkit sem magasabb pozícióba. A MaKI felállítása ezért a miniszternek, a benne létrehozott menedzser-igazgatói poszt pedig a miniszter emberének szánt vigaszdíj lehet.

Az, hogy Kásler beleszólása nélkül lett meg a PIM vezetője később, megint csak arra utal, hogy ha a kormányoldalon nincs is egységes stratégia a kultúrpolitikában, van egy olyan akarat, ami mindent felülír. Ebből a szempontból a NER működésének állatorvosi pónilova a kultúrpolitika.

A 2018 decemberében még ideiglenesen megbízott, majd idén február 1-jétől véglegesített PIM-igazgató, Demeter Szilárd pályája nem a váratlan kitérői miatt érdekes, hanem inkább azért, mert annyira jellegzetes NER-karrier, hogy tanítani lehetne. Az 1976-ban Székelyudvarhelyen született és a közeli Szentegyházán felnőtt Demeter nem szégyenlős, ha a gyerekkorának mitizálásáról van szó. A 24.hu-nak azt mondta a vele készített interjúban: „Szentegyházán, ahonnan származom, van egy városmag a városiakkal, s van a falusi rész. Gyermek- és ifjúkoromban minden hétvégén menetrendszerűen összeverekedtek a városiak és a falusiak. Ám ha átjöttek páran a szomszéd településről, akkor összefogtak a szentegyházi városiak és falusiak, és együtt mentek neki az idegeneknek.” A testi erőszak, mint mondta, „kötelező rituálé. Ha férfi vagy, verekszel. Ebben nőttem fel.” Amiből nem feltétlenül kell következnie sok mindennek, de egyfajta attitűdöt kirajzol, ha egy kultúrpolitikus-író folyton fizikai erőszakban tobzódó fiatalságára hivatkozik, amikor a habitusáról kérdezik. Annak ellenére, hogy legvadabb történetei a ’90-es évek Kolozsvárjáról szólnak (természetesen ott is sokat verekedett, immár románokkal), a Demetert egyetemista korából ismerő forrásunk inkább szerény, visszahúzódó fiatalemberként emlékszik rá. Mint mondta, az írói-filozófusi ambíciókat dédelgető Demeter nem volt könnyű helyzetben, filozófusként (a jelenleg is a kolozsvári egyetemen oktató) bátyja, irodalmárként az akkoriban már helyben ismert szerzőnek számító húga árnyékából kellett volna kilépnie. Nem véletlen, hogy az a pillanat, amikor megismerkedett a Szőcs Géza istápolta Előretolt Helyőrséggel és annak vezéralakjával, Orbán János Dénessel, felszabadítóan hatott rá. Másik forrásunk, aki ismerte a korabeli fiatal költői szcénát Kolozsváron, azt is hozzáteszi, hogy Demeter frusztrációja nem tűnt el teljesen, hiszen az új közegben sem került a vezéralakok közé. Prózaírónak készült, ami a főként költők dominálta kolozsvári pályán eleve határpozíció, másrészt filozófiát tanult, nem pedig irodalmat. Forrásunk úgy fogalmazott, „okos fiúnak tűnt, de gátlásos, sótlan alak volt, senki nem utálta, senki nem szerette”. A Demeter által sokat hivatkozott verekedésekről pedig annyit mondott: „Amikor ezek a nyilatkozatok kijöttek, Kolozsváron mindenki ezen röhögött. Senki sem emlékszik ezekre a nagy bunyókra.” Az általunk megkérdezettek egyöntetűen ennek a periferikus helyzetnek tudták be, hogy amikor a 2000-es évek elején a Nagyváradon létrehozott Partiumi Keresztény Egyetem oktatókat keresett („úgy fogdosták össze őket a kolozsvári egyetem folyosóján” – emlékezett az egyik megkérdezett), Demeter is rögtön leszerződött hozzájuk.

Nagyváradon filozófiát oktatott, részt vett az egyetemi kiadó alapításában és folyóiratot is szerkesztett. 2007-ben aztán innen került az Európai Parlamentbe készülő Tőkés László stábjába, előbb mint sajtófőnök, később mint irodavezető. Erről a fordulatról mondta a 24.hu-nak, hogy bár eleinte nem érdekelte a politika, hamar rájött, hogy „sokkal izgalmasabb, mint megírni valamiről a tizedik tudományos szöveget, amit aztán senki el nem olvas”.

 

A főnök embere

Elmozdulása a közügyek felé ettől fogva vég­érvényesnek látszik; habár még legutóbbi nyilatkozataiban is elhatárolódik a kultúrpolitikusi szerep felvállalásától – elemzőként vagy filozófusként szereti magát aposztrofálni –, egyre fontosabb pozíciókat foglal el a 2010 után lassan átrendeződő erdélyi politikai erőtérben. Formálisan Tőkés irodájában marad 2014-ig, de már azzal tesz egy erős lépést a „fősodor” felé, hogy 2012 májusában a váratlanul leköszönt Gergely Balázst váltja az Erdélyi Magyar Néppárt kampánystábjának élén. Ekkoriban ismerkedik meg Kubatov Gáborral is, és a Fidesz pártigazgatójára meglehetősen jó benyomást tesz. Közben a kifejezetten miniszterelnöki kérésre elindított erdélyi médiaátalakításban is szerepet vállal: miután Simicska kénytelen-kelletlen felvásárolta Albert András médiavállalkozótól az Udvarhelyi Híradó Kft.-hez tartozó sajtóportfóliót, a cégben gyorsan 100 százalékos tulajdonrészt szerző „Határok nélkül a magyar sajtóért” Alapítvány kuratóriumi tagja lesz. S hogy 2014-ben szerződést kap a kormány elsődleges think tankjének számító Századvégtől, azt jelzi, erdélyi munkájával elégedett volt a pártvezetés.

Nyilatkozatai szerint a Századvégnél végzett munkájáról titoktartási szerződése miatt nem beszélhet. Annyit lehet tudni, hogy Habony Árpád csapatába került, ahol alulról kellett feldolgoznia magát, ami annyira jól sikerült, hogy egy időben állítólag ő írta Orbán Viktor beszédeit. Mellette arra is jutott ideje, hogy a többmilliárdos kormánytámogatással létrehozott Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. oktatója, majd a Szakács Árpádot is foglalkoztató Mediaworks támogatta Előretolt Helyőrség irodalmi melléklet főszerkesztője legyen. Egyik forrásunk arra is rámutatott, hogy Orbán János Déneshez fűződő kapcsolata is csak ekkor vált szorosabbá: „Valóban ismerték egymást már Kolozsváron, de Demeter nem tartozott a belső körhöz. Az, hogy a KMTG-ben vezető lett, már a magyarországi politikai pozí­ciójának köszönhető inkább.”

Az, hogy immár közvetlenül a miniszterelnökkel van kapcsolatban, a PIM körüli történetből is látszik. Maga Demeter is számtalanszor elismerte, hogy közvetlenül Orbán felkérésére írt egy stratégiatervet a Petőfi Irodalmi Múzeum „használhatóságáról” a kormány kultúrpolitikája szempontjából. Ám hogy nem csak elemzőként számítanak rá, abból is kiderült, hogy a saját radikális elvbarátaival ügyetlenkedő Kásler miniszter feje felett előbb ideiglenes, majd végleges főigazgatóvá nevezték ki. Demeter gyakran emlegeti legitimációs tettként, hogy maga kérte, írjanak ki a posztra egy pályázatot. Az igazgatói szék közelmúltbeli történetének ismeretében persze nem volt rá nagy esély, hogy komoly ellenfél jelentkezik a semmiből – nem is pályázott más, csak ő. Szakértő forrásunk, aki a főigazgatói pályázatot alaposan áttanulmányozta, mind a beadott anyaggal, mind a lebonyolítással kapcsolatban komoly aggályainak adott hangot. Mint mondta, a pályázó nem rendelkezik sem megfelelő szakképzettséggel, sem elvárható intézményvezetői tapasztalattal. Nincs a pályázatban szó a közgyűjtemény kezeléséről, és az intézményrendszer alapos ismerete sem köszön vissza belőle. A fő cél pedig, hogy a PIM egyfajta magyar irodalmi csúcsszervvé váljon, alapvető ellentétben áll az intézmény alapító okiratával. Ráadásul a Fővárosi Nagycirkuszon és a Századvégen kívül nem nevez meg jövőbeli stratégiai partnert – se múzeumot, se irodalmi-művészeti intézményt. Mindez persze mit sem számít, hiszen nemcsak a pályázat értékelése nem történt nyilvános fórumon, de a hivatalos bírálóbizottság összetételére sem derült fény eddig, és már nem is igen fog. Demeter Szilárd első értekezletén úgy mutatta be magát újdonsült beosztottainak mint „megveszekedett orbánista” – és lehet, hogy ez a mély beágyazottság lesz majd elődeivel szemben a siker záloga is.

Vigaszdíj

 

Habár egy pillanatnyi esély mutatkozott rá, a Kásler Miklós miniszter körüli embereknek végül nem sikerült kulturális pozícióhoz jutni. A komoly falatokhoz képest csak morzsák jutottak: Horváth-Lugossy Gábor a MaKI élére került, Takaró Mihály tavalyi Németh László-díja után idén József Attila-díjat kapott, a szintén ehhez a körhöz tartozó Döbrentei Kornél pedig Magyarország Babérkoszorúja díjat vehetett át március 15-én. Kicsivel korábban kelt lábra a hír, hogy a tömeggyilkos Héjjas Ivánt mosdató könyvével nemrég botrányt keltő Domonkos László publicista-írót és amatőr történészt bízta meg Kásler Miklós egy, a magyar irodalom 1956 utáni történetéről szóló monográfia megírására hatmillió forintért. Az 1951-ben született Domonkos az MDF jobbszéléről indult (Csoóri hívására lett a Duna Televízió szerkesztője 1992-ben), majd egy Jobbik-közeli időszak után érkezett meg most a kormánypárti „neofiták” közé. A szegedi egyetemen magyar–angol szakon végzett Domonkos példaképének Nemeskürty Istvánt tartja, hiszen, mint mondja, „ő ugyanúgy nem volt történész, mint én, mégis a történelemről írt”. A se nem történész, se nem irodalmár Domonkos a többek közt Raffay Ernő gründolta Trianon Kutató Intézet által kiadott Trianoni Szemle folyóirat szerkesztője. Ez az a lap, amelynek rendezvényein az alapítás óta rendszeresen fellép a szintén nem történész Kásler Miklós is. Domonkos eddigi egyetlen, irodalomtörténészi jegyeket nyomokban mutató munkája a 2012-es Csurka-monográfiája, amelyet a Horváth-Lugossy és Szakács Árpád alapította Kárpátia Stúdió adott ki.

Krusovszky Dénes

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.