Szövetségek, klikkek, hálózatok a NER kultúrharcos köreiben – II.

Kolozsváron mindenki röhögött

Belpol

Kultúrharc dúl az országban, bár kérdéses, hogy pontosan mit is takar e kifejezés. Többen állítják, nincs egységes ideológia, sem központi akarat az események mögött, bizonyos tendenciák mégis határozottan kirajzolódnak.

Arról, hogy a Mediaworks szerkesztőjeként dolgozó és a Magyar Időkben kultúrharcos cikkeket közlő Szakács Árpádot és a 800 millióból felállított Magyarságkutató Intézet (MaKI) élére Kásler Miklós miniszter által január 4-én kinevezett Horváth-Lugossy Gábor ügyvédet milyen szoros szálak fűzik egymáshoz, cikkünk első részében beszámoltunk (lásd: A Csalogány utca csalogányai, Magyar Narancs, 2019. március 21.). Arról viszont nem esett szó, hogy a kiszivárgott információk szerint Kásler eredetileg nem a MaKI vezetésével szerette volna megbízni Horváth-Lugossyt, hanem a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetői székét nézte ki neki. Innen nézve érthető, hogy Szakács miért támadta nagy vehemenciával a múzeumot igazgató Prőhle Gergelyt – nyilván segíteni akart barátjának és üzlettársának.

 

„Kötelező rituálé”

 

A közvéleményt viszont nem elsősorban az ismeretlen Horváth-Lugossy felbukkanása rázta meg, hanem a másik lehetséges igazgatójelölté, Takaró Mihályé. Az antiszemita és soviniszta kijelentéseiről ismert irodalmár ellen azonban nem csak ellenzéki és szakmai körök tiltakoztak. Az október elején (november 1-jei hatállyal) lemondott Prőhle helyére valószínűleg azért nem sikerült sokáig megtalálni az utódot (a pályázatot sem sikerült a miniszternek kiírnia jó darabig, amit a szakmai közvélemény az elhúzódó „castingolásnak” tudott be), mert az eredeti szándék – vagyis a radikális szárny pozícióhoz juttatása – kudarcba fulladt. Mindez árnyalja a Szakács-féle cikksorozat körül kialakult mítoszt is: a feljelentés értékű írások talán gyengítettek bizonyos szereplők helyzetén (magyarázkodásra kényszerítették őket), de a szerző érdekköréből nem juttattak senkit sem magasabb pozícióba. A MaKI felállítása ezért a miniszternek, a benne létrehozott menedzser-igazgatói poszt pedig a miniszter emberének szánt vigaszdíj lehet.

Az, hogy Kásler beleszólása nélkül lett meg a PIM vezetője később, megint csak arra utal, hogy ha a kormányoldalon nincs is egységes stratégia a kultúrpolitikában, van egy olyan akarat, ami mindent felülír. Ebből a szempontból a NER működésének állatorvosi pónilova a kultúrpolitika.

A 2018 decemberében még ideiglenesen megbízott, majd idén február 1-jétől véglegesített PIM-igazgató, Demeter Szilárd pályája nem a váratlan kitérői miatt érdekes, hanem inkább azért, mert annyira jellegzetes NER-karrier, hogy tanítani lehetne. Az 1976-ban Székelyudvarhelyen született és a közeli Szentegyházán felnőtt Demeter nem szégyenlős, ha a gyerekkorának mitizálásáról van szó. A 24.hu-nak azt mondta a vele készített interjúban: „Szentegyházán, ahonnan származom, van egy városmag a városiakkal, s van a falusi rész. Gyermek- és ifjúkoromban minden hétvégén menetrendszerűen összeverekedtek a városiak és a falusiak. Ám ha átjöttek páran a szomszéd településről, akkor összefogtak a szentegyházi városiak és falusiak, és együtt mentek neki az idegeneknek.” A testi erőszak, mint mondta, „kötelező rituálé. Ha férfi vagy, verekszel. Ebben nőttem fel.” Amiből nem feltétlenül kell következnie sok mindennek, de egyfajta attitűdöt kirajzol, ha egy kultúrpolitikus-író folyton fizikai erőszakban tobzódó fiatalságára hivatkozik, amikor a habitusáról kérdezik. Annak ellenére, hogy legvadabb történetei a ’90-es évek Kolozsvárjáról szólnak (természetesen ott is sokat verekedett, immár románokkal), a Demetert egyetemista korából ismerő forrásunk inkább szerény, visszahúzódó fiatalemberként emlékszik rá. Mint mondta, az írói-filozófusi ambíciókat dédelgető Demeter nem volt könnyű helyzetben, filozófusként (a jelenleg is a kolozsvári egyetemen oktató) bátyja, irodalmárként az akkoriban már helyben ismert szerzőnek számító húga árnyékából kellett volna kilépnie. Nem véletlen, hogy az a pillanat, amikor megismerkedett a Szőcs Géza istápolta Előretolt Helyőrséggel és annak vezéralakjával, Orbán János Dénessel, felszabadítóan hatott rá. Másik forrásunk, aki ismerte a korabeli fiatal költői szcénát Kolozsváron, azt is hozzáteszi, hogy Demeter frusztrációja nem tűnt el teljesen, hiszen az új közegben sem került a vezéralakok közé. Prózaírónak készült, ami a főként költők dominálta kolozsvári pályán eleve határpozíció, másrészt filozófiát tanult, nem pedig irodalmat. Forrásunk úgy fogalmazott, „okos fiúnak tűnt, de gátlásos, sótlan alak volt, senki nem utálta, senki nem szerette”. A Demeter által sokat hivatkozott verekedésekről pedig annyit mondott: „Amikor ezek a nyilatkozatok kijöttek, Kolozsváron mindenki ezen röhögött. Senki sem emlékszik ezekre a nagy bunyókra.” Az általunk megkérdezettek egyöntetűen ennek a periferikus helyzetnek tudták be, hogy amikor a 2000-es évek elején a Nagyváradon létrehozott Partiumi Keresztény Egyetem oktatókat keresett („úgy fogdosták össze őket a kolozsvári egyetem folyosóján” – emlékezett az egyik megkérdezett), Demeter is rögtön leszerződött hozzájuk.

Nagyváradon filozófiát oktatott, részt vett az egyetemi kiadó alapításában és folyóiratot is szerkesztett. 2007-ben aztán innen került az Európai Parlamentbe készülő Tőkés László stábjába, előbb mint sajtófőnök, később mint irodavezető. Erről a fordulatról mondta a 24.hu-nak, hogy bár eleinte nem érdekelte a politika, hamar rájött, hogy „sokkal izgalmasabb, mint megírni valamiről a tizedik tudományos szöveget, amit aztán senki el nem olvas”.

 

A főnök embere

Elmozdulása a közügyek felé ettől fogva vég­érvényesnek látszik; habár még legutóbbi nyilatkozataiban is elhatárolódik a kultúrpolitikusi szerep felvállalásától – elemzőként vagy filozófusként szereti magát aposztrofálni –, egyre fontosabb pozíciókat foglal el a 2010 után lassan átrendeződő erdélyi politikai erőtérben. Formálisan Tőkés irodájában marad 2014-ig, de már azzal tesz egy erős lépést a „fősodor” felé, hogy 2012 májusában a váratlanul leköszönt Gergely Balázst váltja az Erdélyi Magyar Néppárt kampánystábjának élén. Ekkoriban ismerkedik meg Kubatov Gáborral is, és a Fidesz pártigazgatójára meglehetősen jó benyomást tesz. Közben a kifejezetten miniszterelnöki kérésre elindított erdélyi médiaátalakításban is szerepet vállal: miután Simicska kénytelen-kelletlen felvásárolta Albert András médiavállalkozótól az Udvarhelyi Híradó Kft.-hez tartozó sajtóportfóliót, a cégben gyorsan 100 százalékos tulajdonrészt szerző „Határok nélkül a magyar sajtóért” Alapítvány kuratóriumi tagja lesz. S hogy 2014-ben szerződést kap a kormány elsődleges think tankjének számító Századvégtől, azt jelzi, erdélyi munkájával elégedett volt a pártvezetés.

Nyilatkozatai szerint a Századvégnél végzett munkájáról titoktartási szerződése miatt nem beszélhet. Annyit lehet tudni, hogy Habony Árpád csapatába került, ahol alulról kellett feldolgoznia magát, ami annyira jól sikerült, hogy egy időben állítólag ő írta Orbán Viktor beszédeit. Mellette arra is jutott ideje, hogy a többmilliárdos kormánytámogatással létrehozott Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. oktatója, majd a Szakács Árpádot is foglalkoztató Mediaworks támogatta Előretolt Helyőrség irodalmi melléklet főszerkesztője legyen. Egyik forrásunk arra is rámutatott, hogy Orbán János Déneshez fűződő kapcsolata is csak ekkor vált szorosabbá: „Valóban ismerték egymást már Kolozsváron, de Demeter nem tartozott a belső körhöz. Az, hogy a KMTG-ben vezető lett, már a magyarországi politikai pozí­ciójának köszönhető inkább.”

Az, hogy immár közvetlenül a miniszterelnökkel van kapcsolatban, a PIM körüli történetből is látszik. Maga Demeter is számtalanszor elismerte, hogy közvetlenül Orbán felkérésére írt egy stratégiatervet a Petőfi Irodalmi Múzeum „használhatóságáról” a kormány kultúrpolitikája szempontjából. Ám hogy nem csak elemzőként számítanak rá, abból is kiderült, hogy a saját radikális elvbarátaival ügyetlenkedő Kásler miniszter feje felett előbb ideiglenes, majd végleges főigazgatóvá nevezték ki. Demeter gyakran emlegeti legitimációs tettként, hogy maga kérte, írjanak ki a posztra egy pályázatot. Az igazgatói szék közelmúltbeli történetének ismeretében persze nem volt rá nagy esély, hogy komoly ellenfél jelentkezik a semmiből – nem is pályázott más, csak ő. Szakértő forrásunk, aki a főigazgatói pályázatot alaposan áttanulmányozta, mind a beadott anyaggal, mind a lebonyolítással kapcsolatban komoly aggályainak adott hangot. Mint mondta, a pályázó nem rendelkezik sem megfelelő szakképzettséggel, sem elvárható intézményvezetői tapasztalattal. Nincs a pályázatban szó a közgyűjtemény kezeléséről, és az intézményrendszer alapos ismerete sem köszön vissza belőle. A fő cél pedig, hogy a PIM egyfajta magyar irodalmi csúcsszervvé váljon, alapvető ellentétben áll az intézmény alapító okiratával. Ráadásul a Fővárosi Nagycirkuszon és a Századvégen kívül nem nevez meg jövőbeli stratégiai partnert – se múzeumot, se irodalmi-művészeti intézményt. Mindez persze mit sem számít, hiszen nemcsak a pályázat értékelése nem történt nyilvános fórumon, de a hivatalos bírálóbizottság összetételére sem derült fény eddig, és már nem is igen fog. Demeter Szilárd első értekezletén úgy mutatta be magát újdonsült beosztottainak mint „megveszekedett orbánista” – és lehet, hogy ez a mély beágyazottság lesz majd elődeivel szemben a siker záloga is.

Vigaszdíj

 

Habár egy pillanatnyi esély mutatkozott rá, a Kásler Miklós miniszter körüli embereknek végül nem sikerült kulturális pozícióhoz jutni. A komoly falatokhoz képest csak morzsák jutottak: Horváth-Lugossy Gábor a MaKI élére került, Takaró Mihály tavalyi Németh László-díja után idén József Attila-díjat kapott, a szintén ehhez a körhöz tartozó Döbrentei Kornél pedig Magyarország Babérkoszorúja díjat vehetett át március 15-én. Kicsivel korábban kelt lábra a hír, hogy a tömeggyilkos Héjjas Ivánt mosdató könyvével nemrég botrányt keltő Domonkos László publicista-írót és amatőr történészt bízta meg Kásler Miklós egy, a magyar irodalom 1956 utáni történetéről szóló monográfia megírására hatmillió forintért. Az 1951-ben született Domonkos az MDF jobbszéléről indult (Csoóri hívására lett a Duna Televízió szerkesztője 1992-ben), majd egy Jobbik-közeli időszak után érkezett meg most a kormánypárti „neofiták” közé. A szegedi egyetemen magyar–angol szakon végzett Domonkos példaképének Nemeskürty Istvánt tartja, hiszen, mint mondja, „ő ugyanúgy nem volt történész, mint én, mégis a történelemről írt”. A se nem történész, se nem irodalmár Domonkos a többek közt Raffay Ernő gründolta Trianon Kutató Intézet által kiadott Trianoni Szemle folyóirat szerkesztője. Ez az a lap, amelynek rendezvényein az alapítás óta rendszeresen fellép a szintén nem történész Kásler Miklós is. Domonkos eddigi egyetlen, irodalomtörténészi jegyeket nyomokban mutató munkája a 2012-es Csurka-monográfiája, amelyet a Horváth-Lugossy és Szakács Árpád alapította Kárpátia Stúdió adott ki.

Krusovszky Dénes

Neked ajánljuk