Krusovszky Dénes

Hiába telt már el egy bő évtized, a pszichiátriáról folytatott szakmai és magánbeszélgetések origójában, úgy tűnik, ma is az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI), vagyis népnyelven a Lipót bezárása áll.

Tandori Dezső, a kortárs magyar irodalom élő legendája december 8-án ünnepli 80. születésnapját. Ebből az alkalomból kérdeztünk meg öt neves költőt – Karafiáth Orsolyát, Ladik Katalint, Parti Nagy Lajost, Simon Mártont és Szálinger Balázst – a Tandori-jelenséghez és -életműhöz fűződő viszonyáról.

Hol húzódik meg a határ a szerzői életrajz és az életmű között?

Ha egy előzetesben azt olvasnánk, hogy a műsorban olyasmiről lesz szó, hogy a kagylóhéj mikroszerkezetének megismerése hogyan segítheti az anyagtudománnyal foglalkozó kutatókat, s az orr nyálkahártyájában található exoszóma mikrorészecske mennyisége a bekerülő baktériumok hatására akár öt perc alatt megduplázódhat – nem gondoljuk, hogy az izgatottságtól kiejtenénk a kezünkből a kávéskanalat. Pedig volna miért.

Azzal kezdi mondandóját a műsorvezető-szerkesztő Radnóti László, hogy az adás összeállítását nagyban befolyásolta a véletlen szerencse is. Ugyanez a véletlen szerencse játszhatott közre abban, hogy mindennek mi magunk is fültanúi lehettünk; nem tipikus ugyanis, hogy ebben az időpontban, csütörtök délelőtt pont a Katolikus Rádióra állítjuk a sávkeresőt – vagy amit az internetes rádiózás korában annak lehet hívni.

Ilyen az, amikor a szakértők nemcsak kívülről-belülről, minden apró részletében ismerik tárgyukat, de már lényegileg azonosulnak vele; vagyis amikor róla beszélnek, tulajdonképpen magukról beszélnek. Ez számos tudományterületnek a sajátja, és sokszor valójában termékeny helyzet, kivéve mondjuk a politológiát – kár, hogy most elvileg éppen arról lenne szó.

Az Ókovács Szilveszter haragját kiváltó cikkünket most már online is olvashatja.

"Ókovács publicistához méltó erényeket villant meg: félremagyaráz, maszatol..."

A felsőoktatási törvény 2017. április 4-én elfogadott módosítása, habár egyértelműen a CEU vegzálására lett kitalálva, általában is nehéz helyzetbe hozta az itt működő külföldi hátterű felsőoktatási intézményeket. Igaz, azóta szinte mindegyikkel sikerült a kormánynak megegyeznie – kivéve természetesen a CEU-t – sőt, új szereplő is feltűnt a színtéren.

Mire jó a PIM és mire nem, és mi a tétje a múzeum körüli kavarásnak?

Ami az egyik oldalon retorikailag a magaskultúra sorsával kapcsolatos aggódás, az a másikon konzervatív hagyományőrzés.

Szabadítsuk ki Jókait, meg magunkat is – kéretlen megjegyzések a „lélekharangvita” margójára.