De nem arról van mégsem! Ám az, hogy ezen még mindig meg tudunk lepődni, egyes-egyedül a mi hibánk. Úgy látszik, még mindig nem tettük kellőképpen magunkévá a NER-világértelmezést. Ám mielőtt ebbe belemennénk, vesztegessünk néhány mondatot a körülményekre is: megújult a Kossuth rádió. Legalábbis Mucsányi Marianna csatornaigazgató erről nyilatkozott a megfelelő sajtófórumoknak egy hónapja, mondván: „A nemzeti főadóhoz méltó, bővített tartalommal, technikai fejlesztésekkel kezdi az őszi műsorrendet a Kossuth rádió.” Ez a „nemzeti főadó” annyira jól hangzik, hogy mi innentől ünnepélyesen átvesszük. A megújulás különben technikai volt egyfelől, amiből a hallgatók kevesebbet érzékelhetnek – ám ennek ellenére is öröm, persze, hogy korszerűsödtek a stúdiók. Másfelől tematikusan is frissült a nemzeti főadó: indultak új műsorok, visszatértek régebbiek (van ismét kívánságműsor!), illetve „ismert és népszerű műsorok állandó időpontban jelentkeznek, némelyik új címmel, de változatlan tartalommal”.
A Mucsányi-féle tematikus megújulástól tehát csodát senki se várjon, inkább belső átcsoportosításokról van szó, és ami új műsorként bukkan fel most, ha megkapargatjuk, általában az is valami újramázolt régebbi. Ennek tipikus esete, ha jól vesszük észre, az esti Ütköző helyére került A nap kérdése is. Egyébként a címváltoztatást mi is ajánlottuk már az elmúlt évek során, nem is egyszer, hiszen az Ütközőben egyvalami nem nagyon volt: ütközés.
A nap kérdésével ilyen bajunk nem lehet, nagyon jó a cím, bármit jelenthet és megjegyezhetetlenül semmilyen.
Egyébiránt ugyanazt tudja, mint az Ütköző anno, egy-egy aktuális témát jár körül meghívott szakértő vendégek és egy saját meglátásait véka alá rejteni nem kívánó műsorvezető segítségével. Halász Zsuzsa régen azzal vetette észre magát, hogy általában a vendégeknél is markánsabb volt a véleménye egy-egy ügyben, s úgy tűnik, ez a szerepfelfogás tovább öröklődött: Törőcsik Zsolt se rest rálicitálni a szakértőkre – pedig azok se kispályáznak. Egyébként a szakértői stáb is közel azonos a korábbival, kormányközeli elemzőműhelyek és egyéb alkalmatosságok vezetői a visszajárók: az október 23-i adásban, amiről beszélünk, például két valódi Ütköző-veterán jelent meg a nemzeti főadó megújult stúdiójában, Lánczi Tamás és Mráz Ágoston Sámuel.
A téma pedig „mi más lehetne” (így Törőcsik), mint a miniszterelnök nem sokkal korábbi úgynevezett ünnepi beszéde.
Mráz és Lánczi nemcsak a miniszterelnöki gondolkodásmóddal él szimbiotikus viszonyban, de egymással is szinte összeolvadnak a stúdióban, egy véleményen vannak tulajdonképpen mindenben – ami megint csak megerősíti az Ütköző cím elhagyását. Tegyük hozzá rögtön, ha valaki azt szerette volna megtudni, a miniszterelnök miről ejtett szót a Terror Háza árnyékában, az rosszul járt. Ez így nem igazán volt az elemzés tárgya, legfeljebb kiindulópontja, az is maximum két percig. Ami utána következett az egy nagyon olajozottan működő, jól begyakorolt álszakértői mutatvány volt – ami nem azt jelenti, hogy Mráz és Lánczi ne lennének valaminek a szakértői, hanem, hogy amit a stúdióban műveltek, az nem szakértés volt. De végső soron nem árultak zsákbamacskát, már a legelején leszögezték, hogy a beszéd az EU-választási kampány jegyében fogant (szegény forradalom), s így az ő eszmefuttatásuk is hamar elszakadt a miniszterelnök retorikai teljesítményétől, ám annak gondolati lényegét követve átalakult egy jó kedélyű kampánybeszélgetéssé.
Az a szó, például, hogy forradalom, nem hangzott el, ellenben a Brüsszel, Soros, globalista, birodalmi szavak tucatnyiszor röppentek az éterbe. Újdonság nem bukkant fel, legfeljebb kreatív megfogalmazások, mint például Lánczi aranyköpése: „gazdaságilag nem tudnak megfojtani minket, a stabilitásunk miatt, úgyhogy előbb jön a politikai megdolgozás, aztán a migránságyú”. Migránságyú, ezt még sosem hallottuk, de végül is ki tudna elképzelni október 23-nál alkalmasabb napot a bevezetésére?
A nap kérdése, Kossuth rádió, október 23.
