Olyan közös trauma ez, amelyben valamiképp azok is érintettek, akiknek a neves műintézményhez egyébként soha nem volt közük. A pesti szlengnek is része lett, villamoson, metrón ma is gyakran hallani, ha egy-egy utas furcsábban viselkedik: „ezt is a Lipótról engedték ki”. Nyilvánvaló tehát, ha egy műsorban a pszichiátriai ellátás megreformálása a téma, mint a kályhától, a megszólalók kénytelenek mondandójukat az OPNI csúfos felszámolásától indítani. A keddi Felfedező pszichiáter szakértői is így tettek, igaz, a szó szoros értelmében nem az ő szavaikkal kezdődött az adás, hanem Angéláéval, akinek a lánya, miközben Amerikában tanult egyetemen, egyszer csak összeomlott, és súlyosbodó skizofrén tünetekkel kénytelen volt hazatérni Magyarországra.
Az ősszel megújult Kossuth rádióról ejtettünk már néhány szót az elmúlt időben, de hát mégiscsak a nemzeti főadóról beszélünk (ahogy azt most már mondani illik), nem tehetünk úgy, mintha nem tűnnének föl a változások. Ki ne örülne például a visszatért Vízállásjelentésnek vagy a hétvégente újra zengő Jó ebédhez szól a nótának, hogy az egész szombat délutánt egyben lenyelő kívánságműsor-komplexumról ne is beszéljünk. Ezekhez képest alig tűnik fel, hogy a hétköznap délutáni menetben is van valami új, pedig a naponta fél három tájban jelentkező Felfedező-széria valójában érdekesebb alany, mint a fenti régi-új műsorképződmények. A félórás ismeretterjesztéshez precízen le vannak osztva a napok: a hétfő a környezetvédelemé, a kedd az egészségé, a szerda témája a nyelv, az irodalom és a zene, a csütörtöké a tudomány, pénteken pedig a gazdaság kap egy fél órát.
A pszichiátria tehát – Veress Ágnes vezetésével – kedden került terítékre, és mint mondtuk, az OPNI lenullázásától indult a vizsgálódás, amiben tényleg csak nagyon enyhén, egy-egy riporteri kommentár alján lehetett érezni az országépítő hurráoptimizmus állami médiából oly gyakran kihallható egyenmondatait. És még ezt is mindig ellensúlyozták a megszólított orvosok és egyéb szakértők higgadt, olykor enyhe szkepszisbe hajló véleményei. Az, mondjuk, igaz, hogy nem derült ki azonnal, a beszélgetéseket hol vették fel, s úgy tűnt, az a három új projekt, amiről a felvezetőben szó volt, és amin keresztül most 9 milliárd forint fog jutni a pszichiátriai ellátás fejlesztésére, csak egy téma a sok közül. Aztán az utolsó percekben világos lett, hogy minden megszólalást (kivéve Angéláét) azon a sajtótájékoztatón rögzítették, ahol a projekteket bejelentették.
De tulajdonképpen már akkor gyanakodhattunk volna, amikor az Emmi részéről Vitályos Eszter méltatta a programokat. A műsorkészítők ugyan nem árulták el, de Vitályos az európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkár. Ugyanígy nem kötötték a hallgatók orrára azt sem – tényleg, egy kései, félreeső megjegyzést kivéve –, hogy tehát ezt a pszichiátriai fejlesztést az Európai Unió finanszírozza. Miközben megújuló kórházakról, fejlődő ellátásról és emberi körülményekről ment a csevej, ezt azért hozzá lehetett volna tenni – még ha tudjuk is, hogy manapság nem ildomos a hála ilyetén kifejezésével élni.
Azért nagyon kártékony az ilyen manipulálás, mert hiába járult hozzá a műsorhoz a megszólított pszichiáterek mindegyike figyelemre méltó és szakmailag is körültekintő kommentárokkal, a hallgató olyan, ha észreveszi a maszatolást, arra fog elsősorban emlékezni. A maga nemében ez is egyfajta skizofrén helyzet, igaz, ezt a tisztességes tájékoztatással viszonylag könnyű lenne kezelni.
Felfedező – az egészségről, Kossuth Rádió, december 4.
