Rádió

Skizofrén helyzetek

Pszichiátriáról a Kossuthon

Interaktív

Hiába telt már el egy bő évtized, a pszichiátriáról folytatott szakmai és magánbeszélgetések origójában, úgy tűnik, ma is az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI), vagyis népnyelven a Lipót bezárása áll.

Olyan közös trauma ez, amelyben valamiképp azok is érintettek, akiknek a neves műintézményhez egyébként soha nem volt közük. A pesti szlengnek is része lett, villamoson, metrón ma is gyakran hallani, ha egy-egy utas furcsábban viselkedik: „ezt is a Lipótról engedték ki”. Nyilvánvaló tehát, ha egy műsorban a pszichiátriai ellátás megreformálása a téma, mint a kályhától, a megszólalók kénytelenek mondandójukat az OPNI csúfos felszámolásától indítani. A keddi Felfedező pszichiáter szakértői is így tettek, igaz, a szó szoros értelmében nem az ő szavaikkal kezdődött az adás, hanem Angéláéval, akinek a lánya, miközben Amerikában tanult egyetemen, egyszer csak összeomlott, és súlyosbodó skizofrén tünetekkel kénytelen volt hazatérni Magyarországra.

Az ősszel megújult Kossuth rádióról ejtettünk már néhány szót az elmúlt időben, de hát mégiscsak a nemzeti főadóról beszélünk (ahogy azt most már mondani illik), nem tehetünk úgy, mintha nem tűnnének föl a változások. Ki ne örülne például a visszatért Vízállásjelentésnek vagy a hétvégente újra zengő Jó ebédhez szól a nótának, hogy az egész szombat délutánt egyben lenyelő kívánságműsor-komplexumról ne is beszéljünk. Ezekhez képest alig tűnik fel, hogy a hétköznap délutáni menetben is van valami új, pedig a naponta fél három tájban jelentkező Felfedező-széria valójában érdekesebb alany, mint a fenti régi-új műsorképződmények. A félórás ismeretterjesztéshez precízen le vannak osztva a napok: a hétfő a környezetvédelemé, a kedd az egészségé, a szerda témája a nyelv, az irodalom és a zene, a csütörtöké a tudomány, pénteken pedig a gazdaság kap egy fél órát.

A pszichiátria tehát – Veress Ágnes vezetésével – kedden került terítékre, és mint mondtuk, az OPNI lenullázásától indult a vizsgálódás, amiben tényleg csak nagyon enyhén, egy-egy riporteri kommentár alján lehetett érezni az országépítő hurráoptimizmus állami médiából oly gyakran kihallható egyenmondatait. És még ezt is mindig ellensúlyozták a megszólított orvosok és egyéb szakértők higgadt, olykor enyhe szkepszisbe hajló véleményei. Az, mondjuk, igaz, hogy nem derült ki azonnal, a beszélgetéseket hol vették fel, s úgy tűnt, az a három új projekt, amiről a felvezetőben szó volt, és amin keresztül most 9 milliárd forint fog jutni a pszichiátriai ellátás fejlesztésére, csak egy téma a sok közül. Aztán az utolsó percekben világos lett, hogy minden megszólalást (kivéve Angéláét) azon a sajtótájékoztatón rögzítették, ahol a projekteket bejelentették.

De tulajdonképpen már akkor gyanakodhattunk volna, amikor az Emmi részéről Vitályos Eszter méltatta a programokat. A műsorkészítők ugyan nem árulták el, de Vitályos az európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkár. Ugyanígy nem kötötték a hallgatók orrára azt sem – tényleg, egy kései, félreeső megjegyzést kivéve –, hogy tehát ezt a pszichiátriai fejlesztést az Európai Unió finanszírozza. Miközben megújuló kórházakról, fejlődő ellátásról és emberi körülményekről ment a csevej, ezt azért hozzá lehetett volna tenni – még ha tudjuk is, hogy manapság nem ildomos a hála ilyetén kifejezésével élni.

Azért nagyon kártékony az ilyen manipulálás, mert hiába járult hozzá a műsorhoz a megszólított pszichiáterek mindegyike figyelemre méltó és szakmailag is körültekintő kommentárokkal, a hallgató olyan, ha észreveszi a maszatolást, arra fog elsősorban emlékezni. A maga nemében ez is egyfajta skizofrén helyzet, igaz, ezt a tisztességes tájékoztatással viszonylag könnyű lenne kezelni.

Felfedező – az egészségről, Kossuth Rádió, december 4.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.