Krusovszky Dénes

Sok mindent el lehet mondani az idei már­cius 15-ről, de azt, hogy különösebben felszabadult lett volna, nemigen.

Hová pályázhat ma egy fiatal alkotó, ha nem akarja rosszul érezni magát?

Azt mondják a Kilátó készítői, hogy a műsor várakról, kastélyokról, megújuló értékekről és fesztiválokról fog szólni, vagyis mindarról, „amiért érdemes útra kelni hazai tájakon”.

Transzrealizmus, önéletrajziság, poszt-posztmodern és az elavult oktatási rendszer. Minek nevezzük a kortárs irodalmat, minek ne, és kell-e egyáltalán bárminek is?

„Hírek, információk, sőt dezinformációk ömlenek ránk nap mint nap, az emberek csak kapkodják a fejüket. Nincs ember, aki ezt követni tudná. Kinek, minek higgyünk? Ehhez nyújt némi segítséget a műsor” – olvassuk a Karc FM-en futó Színe és Fonákja némi drámai­ságtól sem mentes leírásában. A műsor felkonfja már „rendhagyó napilapszemléről” beszél, „némi szubjektivitással és a teljesség igénye nélkül”.

Megszámolt szavak.

Írtunk mi már ezeken a lapokon az Ütköző­ről, nem is egyszer, tehát nem lehet azt mondani, hogy elfigyelmetlenkedtük volna a Kossuth magával ragadó politikai vitaműsorát.

Miért nem tudunk semmit a világ legnagyobb országáról, és miért lenne jobb, ha kicsit jobban érdekelne minket?

Az Anno Budapest egyszer már (pontosabban többször is) ki lett találva, és nem is akárhogy: több etapban, hosszú évekig ment, és idővel valóságos kultstátust vívott ki magának a Klubrádióban Pálinkás Szűts Róbert Addig jó, míg Kádár él című múltidéző betelefonálós műsora.

Nem valószínű, hogy a névazonosságon kívül bármi más is összekötné a Kossuth rádió közelmúltban indult magazinműsorát, a Nagyítást, a nemrég elhunyt Csontos János főszerkesztésével kiadott, rövid életű ellen-Élet és Irodalomként pozicionált Nagyítás hetilappal. Mindenesetre érdekes, hogy a közmédia berkein belül nem akadt egy árva lélek sem, aki esetleg szólt volna, hogy ez így nem feltétlenül szerencsés. Ilyen rövid lenne az emlékezet?

A patersoni Paterson a Patersont olvassa. Miért nem lehet a költészetet filmre vinni, és minek próbálgatják mégis annyian?

Ha azt vesszük, hogy az elmúlt évek rádióz­gatása közben talán leggyakrabban elhangzott panaszunk az volt, hogy a kisebb adók műsorkészítői nemigen hagyják el a stúdiót, most nagyon örülhetünk, mert a Lánchíd Rádión futó Kulissza riporterei igen messzire mentek. Örültünk is valóban, de azért nem bántuk volna azt sem, ha megtudjuk, miért mentek, hogyan mentek, és miért éppen oda, ahova.