Az egyiknek sikerül

A felsőoktatási törvény 2017. április 4-én elfogadott módosítása, habár egyértelműen a CEU vegzálására lett kitalálva, általában is nehéz helyzetbe hozta az itt működő külföldi hátterű felsőoktatási intézményeket. Igaz, azóta szinte mindegyikkel sikerült a kormánynak megegyeznie – kivéve természetesen a CEU-t – sőt, új szereplő is feltűnt a színtéren.

A 444.hu vette észre október 19-én, hogy az aznapi Magyar Közlönyben megjelent a 2018. évi LXV. törvény, amely rendelkezik „A Magyarország és a Thaiföldi Királyság között a Mahachulalongkornrajavidyalaya Egyetemnek a Tan Kapuja Buddhista Főiskolával Együttműködésben való magyarországi működéséről szóló Megállapodás kihirdetéséről”. Magyarán, hogy az egzotikus nevű intézmény továbbra is folytathat oktatási tevékenységet Magyarországon. Igaz, egy évvel korábban már megjelent egy miniszterelnöki rendelet, amelyből vagy az következik, hogy a Mahachulalongkornrajavidyalaya Egyetem működése szívügye lehet a kormánynak, vagy az, hogy valamifajta tűzoltásról, kármentő akcióról van szó: hogy miközben a CEU-t megpróbálják kiebrudalni, lehetőleg ne romboljanak bele más intézményi együttműködésekbe.

Nem nehéz felfedezni a kontrasztot a két történet között: egyfelől van az előzékenység a thai intézmény felé, másfelől az elképesztő cinizmus a Közép-európai Egyetem irányába. Kétségtelen, a 2016-ban az Országházban is szívélyesen fogadott dr. Phra Brahmapunditnak, a Mahachulalongkornrajavidyalaya Egyetem rektorának könnyebb dolga volt, mint CEU-s kollégájának, Michael Ignatieffnek – és nem csak neki volt könnyebb.

A Maryland–Hejloungcsiang-tengely

Habár kormányoldalról 2017 tavaszán azzal érveltek a lex CEU mellett, hogy a módosított törvény majd kiszűri a külföldi kamuegyetemeket és diplomagyárakat, ezt a magyarázatot már akkor sem lehetett komolyan venni. Annál is inkább, mert ezeknek a kiszűrésével már foglalkozott az Oktatási Hivatal (OH), ötévenként felülvizsgálva a külföldi oktatási intézmények tevékenységét. Nagyjából addigra, mire a törvényt villámgyorsan elfogadta a parlament (Semjén Zsolt indítványára kivételes eljárásban tárgyalták meg), az OH egy 2016-ban indított vizsgálatot követően 6 külföldi intézmény működési engedélyét vissza is vonta. Egy 2015. végi Emmi-közlemény egyébként még 29 Magyarországon működési engedéllyel rendelkező külföldi felsőoktatási intézményről tudott, az OH honlapján idén szeptember 20-i keltezéssel már csak 20-at lehet megtalálni. A hiányzók részint azok, amelyeknek az OH vonta meg az engedélyét, részint pedig olyan intézmények, amelyeknek lejárt a magyarországi akkreditációja, és azt nem hosszabbították meg. A fennmaradó 20 is meglehetősen vegyes képet mutat az Open University Malaysiá­tól kezdve a krakkói illetőségű „Apeiron” Köz- és Személybiztonsági Főiskoláig, miközben ott vannak a listán az olyan komoly intézmények is, mint a Boston University School of Law, a Georg-August-Universität Göttingen, meg persze a CEU is. De akad még itt néhány érdekes szereplő, mint például az Egyesült Államok Maryland államában működő McDaniel Col­lege, vagy a Heilongjiang Kínai Orvostudományi Egyetem. Nem mintha bármiféle gond lenne velük, inkább csak az a jellemző, hogy habár jelentőségükben össze sem vethetők a CEU-val – a magyar tudományos-kulturális élethez hozzáadott értékük lényegében észrevehetetlen –, mindkét intézménnyel, illetve azok kibocsátó államaival aláírta már a magyar kormány azt a megállapodást, amelyet a CEU érdekében New York állammal nem hajlandó.

„Ha valaki nem politikai balhét akar kreálni, hanem meg akar állapodni, akkor az nagyon gyorsan meg is tud állapodni a magyar kormánnyal a további működésről” – nyilatkozta Szijjártó Péter, miután tavaly nyáron Annapolisban aláírta a megállapodást a McDaniel College működéséről. Szinte napra pontosan ugyanakkor, amikor Lázár János egy kormány­infón kijelentette: „Itt mi békében megvoltunk egymás mellett, CEU és Fidesz-kormány, az elmúlt években, a változás ebben akkor állt be, amikor Soros György egy programot hirdetett arra nézve, hogy Európa határait meg kell nyitni, és évente egymillió bevándorlót kell Európába behívni.” Nem nagyon kell a sorok között olvasnunk.

Magasabb szintre

Persze ezek az intézmények, ha nem is olyan régóta, mint a CEU, azért már jó ideje Magyarországon működnek. Érdemes tehát egy olyan példát is megnézni, amelyben egy újonnan indult képzésről van szó – merthogy ilyet is találni. 2018. július 27-én adott ki egy meglehetősen szűkszavú közleményt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem arról, hogy magasabb szintre emelik együttműködésüket az Indiana állambeli University of Notre Dame-mal. „Ebben a folyamatban – írják – meghatározó jelentőségű a 2018. július 25-én, Magyarország és Indiana Állam között aláírásra került, a PPKE és az NDU kiemelkedő kapcsolatai alapján kialakított felsőoktatási megállapodás.” Az egyetem közleményéből ugyan nem derül ki, hogy a megállapodás pontosan miről szól, de az Indianapolisban aláíró Szijjártó Péter az MTI-nek elmondta, három szakon indul oktatás 2019 szeptemberétől: vegyészmérnöki, építőmérnöki és mechatronikai képzést fog nyújtani az amerikai intézmény. A Notre Dame műszaki karának honlapján valamivel több információ található, ott azt írják, az egyetem segít kiépíteni Budapesten a műszaki képzést, valamint doktori iskola indítását is tervezik.

Szijjártó azt is hozzátette, hogy Indiana kormányzójával, Eric Holcombbal (aki ezen a poszton Trump alelnökének, Mike Pence-nek az utódja) egy évvel korábban kötött gazdasági, kereskedelmi együttműködés – aminek köszönhetően 95 százalékkal nőtt a kereskedelmi kapcsolat Magyarország és az amerikai tagállam között – egészül most ki az oktatásra vonatkozó megállapodással. Megkerestük a Notre Dame-ot és a Pázmány rektori hivatalát is, hogy az induló képzésről, illetve annak előkészítéséről, és a nyáron aláírt államközi megállapodásról megkérdezzük őket, de elutasították érdeklődésünket. „A PPKE és az NDU illetékesei között jelenleg is folynak a hangsúlyosan a műszaki és informatikai tudományterületre – a felsőoktatási képzés mindegyik szintjére és a kutatásra – vonatkozó részletes szakmai tárgyalások” – írta válaszlevelében a rektori hivatal, hozzátéve, hogy amint a tár­gyalá­sok lezárulnak, a PPKE önálló sajtóközleményt ad ki. Vagyis annak ellenére, hogy az egyetemek még nem egyeztek meg az együttműködés részleteiről, a magyar kormány már­is aláírta a megállapodást az indianai vezetéssel – miközben egy évtizedek óta Magyarországon működő, világviszonylatban is kiemelkedő intézmény, a CEU esetében ezt indoklás nélkül megtagadja.

A Keresztes Kongregáció papja, Edward Sorin által 1842-ben alapított intézmény az Egyesült Államok legjelentősebb katolikus magánegyeteme, alapítványi vagyona több mint 13 milliárd dollár, éves költségvetése nagyjából 1,5 milliárd, amivel amerikai szinten is az elitbe tartozik. A sokáig a konzervatív vonalat követő egyetem, amelyet legendás, három és fél évtizeden át regnáló igazgatója, Theodore Hesburgh modernizált a mai formájára (például 1972-től ő engedte be a női hallgatókat, akik addig egy külön főiskolán tanulhattak csak), kétségtelenül a világ vezető oktatási-kutatási intézményei közé tartozik.

Elértük Barabási Albert László hálózatkutatót, aki korábban a Notre Dame professzora, illetve a CEU vendégprofesszora is volt. Barabási elmondta, a Notre Dame aktív külföldi kapcsolatépítésben, tagintézményei találhatók Rómában, Jeruzsálemben, Dublinban, Pekingben és Londonban is, de ezek általában az egyetem saját diákjainak külföldi tanulmányait segítik elő, s nem a helyi diákokra fókuszálnak. A leendő budapesti képzésről információk híján ő sem tudott nyilatkozni. Azt mindenesetre megerősítette, hogy a Notre Dame az egyik legkomolyabb felsőoktatási intézmény az Egyesült Államokban. A CEU-val azonban nem nagyon állítható párhuzamba, már csak azért sem, mert oktatási rendszerében elsősorban az alapképzésre fókuszál, amiben a CEU egyáltalán nem vesz részt, hiszen csak mesterképzései és doktori programjai vannak.

2014-ben a USA Today a 10. legjobb amerikai egyetemnek választotta meg a Notre Dame-ot, 2016-ban a Forbesnál a 13. volt. 2017-ben 20 371-en jelentkeztek az intézménybe, közülük mindössze 3610-en nyertek felvételt, ami 17,7 százalékos arány – elitegyetemhez méltóan szigorú. Egy 2007-es Princeton Re­view-cikk szerint mégis ez az amerikai szülők között az ötödik legnépszerűbb „álomiskola”, ahová gyermeküket küldeni szeretnék. A legváltozatosabb képzésekben lehet itt részt venni a bölcsészettől az építészeten vagy a jogon át a modern természettudományokig. Magyar oktatáspolitikai szempontból talán az is érdekes lehet, hogy a katolikus intézményen belül komoly gendercentrum működik, külön figyelmet fordítva az LGBTQ-kérdésekre, támogatói programokkal segítve az ebbe a csoportba tartozó hallgatókat.

Épeszű ember nem mondaná, hogy baj van azzal, ha egy ilyen egyetem indít képzést Magyarországon. Ám ugyanígy felfoghatatlan az is, hogy ezzel a történettel egy időben, egy másik kiváló, s már meghonosodott, Budapestet otthonának tekintő intézményt közben kiszorítanak az országból. A szabadelvű egyetem helyébe jön a katolikus – gondolhatják az oktatáspolitika ideológiai irányítói –, ám ezek nem egymást kiváltó struktúrák; aki eszerint képzeli el ezeket, visszafordíthatatlan hibát követ el.

Touchdown Jesus

 

A University of Notre Dame kétségtelenül legismertebb és legnépszerűbb terméke a Notre Dame Fighting Irish amerikaifutball-csapat. Habár az egyetem alapításánál még a Keresztes Kongregáció francia papjai bábáskodtak, ahogy az intézmény neve is utal rá, az ír katolikus bevándorlók közül kikerült nagyszámú diáknak köszönhetően gyorsan megváltozott az egyetem identitása. A 20. század elejére már valóságos ír sziget lett a campus, s nyilvánvalóan erős tudatformáló ereje volt annak, hogy a többi elitegyetem inkább a protestáns amerikai egyházak támogatását élvezte. A katolikusság és az írség is bizonyos szempontból lenézett identitásnak számított, s mindkettő kifejezésre juttatásának, elfogadtatásának és népszerűsítésének egy váratlan formáció lett a katalizátora: az egyetem focicsapata. Az 1887-től számított alakulat a legsikeresebb egyetemi csapatok közé tartozik már a tízes-húszas évektől. Legendás játékos-edző párosukról, George Gippről és Knute Rocke-ról film is készült 1940-ben (Gippet a későbbi amerikai elnök, Ronald Reagan játszotta) – nem véletlenül. Az ír integráció kulcsfigurái ők, és ennek az integrációnak a kulcsintézménye volt a Notre Dame. Kicsit hasonló ez az MTK magyarországi történetéhez, igaz, egészen más végkicsengéssel. Ez az ír, katolikus futballidentitás azóta is az egyetem lényegéhez tartozik; jellemző, hogy a központi könyvtár hatalmas Jézus-faliképét, ami a még hatalmasabb Notre Dame Stadium felé néz, a köznyelv – minden bántó él nélkül – Touchdown Jesusnak nevezi. Meccsek előtt, rézfúvós felvezetéssel gyakran el is rebegnek a szurkolók egy közös imát alatta. A csapat stadionja egyébként 80 ezer néző befogadására alkalmas, és nemigen van olyan mérkőzés, amikor ne lenne telt ház benne. A Fighting Irish ma már az egyetemtől jogi és pénzügyi értelemben elkülönülten működik (minden más szempontból ezer szállal fonódik össze vele), viszont sikeres vállalkozásként hozzájárul az egyetemi fejlődéshez: bevételeiből több tízmillió dollárral támogatja az anyaintézmény oktatási-kutatási munkáját.