És ahogy ilyenkor lenni szokott, alig lehet kiigazodni rajta elsőre, s nem is azért, mert mindenféle logikát nélkülöz az új struktúra, hanem mert elég sokszor még nem engedelmeskednek a linkek, s hiába akarunk egy adott napot visszakeresni, folyton valami más úszik elő a helyén. A rádió online felületét egyébként sok mindenre lehetne használni, ám e lehetőségek közül a Médiaklikk viszonylag keveset kísérel meg kiaknázni, és ambíciója egyelőre az archívumépítésben merül ki.
A visszahallgathatóság akkor érdekes különösen, ha az apró műsorokra gondolunk, amelyekről viszonylag könnyű lemaradni. Elég egy rosszkor sípoló teáskanna, félreidőzített reggeli tusolás, egy véletlen beindult autóriasztó a ház előtt, és máris oda az egész. Ha jól vesszük észre, ezek az apróságok főleg a reggeli zónában kaptak helyet maguknak: hajnali ötkor, a hírek és a Hajnal-Táj közé préselődve szól a háromperces lelkifröccs, az Igéző (gyártja a Mária Rádió), negyed hétkor van a mindennapi ima, hét előtt pár perccel pedig (a műsorújságban stílusosan 6:56-kor) az 56 másodperc című forradalmi flashback.
Ami az imát illeti, nem régi dolog ez még a közrádióban, január 4-étől van itt ilyesmi, s nyilván kevésbé a közönségigény kiszolgálása motiválta ezt a nekiindulást, mint inkább egy magasztos cél, ahogy annak idején a műsorbejelentő fogalmazott: „a vallási közösségek kultúrájának és értékeinek bemutatása, ápolása és gazdagítása”. Ha már a műsorok nagy része amúgy is igyekszik időről időre deklarálni (legyen szó politikáról, kultúráról vagy ismeretterjesztésről akár), hogy a keresztény értékek tiszteletére és védelmére is vállalkozik számos egyéb igyekezete mellett, akkor miért éppen ima ne legyen mindennap – gondolhatták, akik gondolhatnak bármit is a rádióról mostanában.
A hétköznap reggelek tehát a négy történelmi egyház (római katolikus, református, evangélikus és zsidó) között oszlanak meg testvériesen, bár nyilván egyszerűbb lenne, ha lenne egy ötödik is, mert most vetésforgóban kénytelen duplázni valamelyik a pénteki extra napon – legutóbb épp az evangélikusokon volt a sor. A szerkezet egyszerű: az aznapra eső részletet (vagy a részlet részletét legalábbis) olvassa fel valamelyik egyház képviselője, majd rövid kommentárt fűz hozzá, értelmezi azt, végül opcionális imatémát ajánlva búcsúzik a hallgatóságtól.
Hétfőn Fabinyi Tamástól hallhattuk Mózes harmadik könyve részletét: „Az ősz ember előtt állj fel, és becsüld meg az öregembert.” Ezt rövid magyarázat követte, majd az evangélikus püspök attitűdjének megfelelően finom ajánlás imára, illetve a hallott idézet alkalmazására a mindennapi életben. Az evangélikus hétfőt követő katolikus kedd némileg elvontabb vizekre evezett. Varga Lajos püspök Máté evangéliuma alapján figyelmeztetett: „Emberi életünk a múltban gyökerezik, vannak őseink, van leszármazásunk, történetünk azonban nem csak ezen a földi síkon zajlik, a létezők eredete az istenhez nyúlik vissza.” Bogárdi Szabó István református püspök szerdán Péter apostol levele alapján („alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy alkalmas időben felmagasztaljon benneteket”) szólalt fel a rohanó életmód és a hittől való távolodás ellen. Csütörtökön aztán Darvas István rabbi beszélt a Lág báómerről, az ómerszámlálás harmincharmadik napjáról. Az ő beszéde állt legtávolabb a köztudatban élő imaelképzeléstől, inkább rövid történelmi lecke, vallástörténeti ismeretterjesztés volt ez, kompakt és hasznos módon.
Csak egy kérdésünk maradt a rabbi hallgatása után: miért szól vajon más zene a zsidó és a keresztény napi imák alatt? De talán erre is ott lapul a magyarázat valahol az archívum mélyén, s egyszer majd, ha akármelyik isten és a honlapszerkesztők is úgy akarják, esetleg majd rá is bukkanunk.
Napi imádság és Napi Tóra, Kossuth rádió, május 23., 24., 25., 27. és május 26.
