Rádió

Ki a konyhából

Női magazin a Klubrádióban

Interaktív

Nem állítjuk, hogy ma Magyarországon könnyű lenne szórakoztató, összetett és okos női magazint csinálni, a legtöbb próbálkozás (legalábbis eddigi tapasztalataink szerint) általában már a címnél elvérzik – mintha a nőiség másról sem szól(hat)na, csak úgy záporoznak a tűsarkak, ridikülök és egyéb, a női lét leglényegét megjeleníteni hivatott, együgyű tárgyak.

A Fülbevaló ezekhez képest – különösen, hogy rádióműsorról van szó – egész jól sikerült választás. Kár, hogy a Klubrádió női magazinjának készítői sem bírták ki, s ha a címben nem is, a műsorleírásban jópofiztak egy kicsit, és „nőcis darabként” igyekeztek eladni ezt az ennél azért többre hivatott műsort.

Persze, ami egy női magazin elkészítésénél nehezítést jelent (a különféle, egymásnak ellentmondó elvárások), az a nők társadalmi státuszának problematikusságára is rámutat: egyszerre kéne szépnek lenni, sikeresnek, szórakoztatónak, jó anyának, konyhatündérnek és még ki tudja, mi másnak. Érdekes, hogy a rádióműsorok nagy része neki is fut ezeknek az egymást elnyomó regisztereknek, majd annak rendje és módja szerint le is pattan a nagyszabású kísérlet megmászhatatlan faláról. Mi kíváncsiak lennénk mondjuk egy olyan női műsorra is, amelyikben nincs például gasztronómia (vagy ne adj’ isten, gyereknevelés sem), viszont a társadalmi-politikai kérdésekre érzékenyebb – de úgy tűnik, erre még várni kell.

A Fülbevalóban van minden, és éppen ettől a mindentől válik kissé kiszámíthatóvá a műsor nőábrázolása. Igaz, nem árulnak zsákbamacskát, az ajánlóban alaposan körülírják az ideális nő figuráját: „Egy igazi nő sokszínű, és mindenre figyel; nyitott a világra, és százféle szerepben is helytáll.” Szerencsére mégsem ez a programszerű látásmód határozza meg az adás hangulatát, hanem épp a szupernőkép repedéseiből előszivárgó, felszabadult csetlés-botlás.

Mindenesetre a konyhában kezdődik a menet; úgy tűnik, ez a helyiség kötelező elemként még mindig nem elhagyható. A műsor házigazdája, Kovács M. Veronika és segítője, Lay Viktória a kovászos uborka készítésének fortélyairól kérdezik a profikhoz illő szerénységgel megnyilatkozó Frank Júliát. Nem biztos, hogy ez a legizgalmasabb része a műsornak (és talán adásindító helyett jobb lett volna két „komolyabb” műsorrész közötti lazítónak betenni), de tény, hogy a fajsúlyához képest enyhén túlhúzott trialógus kellemes alaphangulatot ad az elkövetkező szűk hatvan percre.

Azt, hogy a gasztronómia örvén amúgy ki lehet jönni a konyhából, a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokról beszámoló riport elég frappánsan bemutatja. Ráadásul a szokásos élménybeszámoló helyett egy interjú formájában kerül elénk a dolog, s nemcsak a kérdező, hanem a válaszoló – Buzás Gergely muzeológus – is jó arányérzékkel adagolja az ismeretterjesztést és a nyári szórakoztatást. Hogy a palota fénykorában nem ettek levest, és a köret sem volt jellemző, viszont a mindenféle mártások és sült húsok annál inkább, tipikusan az az információ, amely önmagában nem agyzsibbasztóan érdekes, de Buzás körültekintő mondataival együtt mégsem válik unalmassá a múltidézés – pláne, ha az experimentális archeológia jegyében a helyreállított királyi konyhában el is készítik a reneszánsz menüt.

Mindezzel együtt az adás második felére jellemző komolyabb témák biztosítják be a Fülbevaló erős, középutas karakterét. A „csajszi­s­ságot” sikerül messze elkerülni mind a Szilvási Lénával, mind a Gusztos Péterrel készült beszélgetésekben. Az előbbiben arról van szó, hogyan látják a 6–14 év közötti gyerekek (jellemzően az SOS Gyermekfalvak lakói) a családi szerepeket; az utóbbiban meg arról, hogy hamarosan megnyílik az ország első akadálymentesített, integrált fitneszterme. Különösen ez az utolsó rész nem egyértelműen „női témát” jár körül, s ez üdítőleg hat – visszamenőleg is – az egész műsorra. Érthető hát, hogy az adás végén felhangzó (amúgy megmagyarázhatatlan funkciójú) szlogenre – „Veronika, neked tényleg jól áll a fülbevaló!” – a műsorvezető elégedetten feleli: „egész jó műsort hoztunk össze”. Kétségtelen, hogy a női magazinok mostoha mezőnyében a Fülbevaló az izgalmasabb próbálkozások közé tartozik.

Fülbevaló, Klubrádió, július 19.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.