Rádió

Ki a konyhából

Női magazin a Klubrádióban

Interaktív

Nem állítjuk, hogy ma Magyarországon könnyű lenne szórakoztató, összetett és okos női magazint csinálni, a legtöbb próbálkozás (legalábbis eddigi tapasztalataink szerint) általában már a címnél elvérzik – mintha a nőiség másról sem szól(hat)na, csak úgy záporoznak a tűsarkak, ridikülök és egyéb, a női lét leglényegét megjeleníteni hivatott, együgyű tárgyak.

A Fülbevaló ezekhez képest – különösen, hogy rádióműsorról van szó – egész jól sikerült választás. Kár, hogy a Klubrádió női magazinjának készítői sem bírták ki, s ha a címben nem is, a műsorleírásban jópofiztak egy kicsit, és „nőcis darabként” igyekeztek eladni ezt az ennél azért többre hivatott műsort.

Persze, ami egy női magazin elkészítésénél nehezítést jelent (a különféle, egymásnak ellentmondó elvárások), az a nők társadalmi státuszának problematikusságára is rámutat: egyszerre kéne szépnek lenni, sikeresnek, szórakoztatónak, jó anyának, konyhatündérnek és még ki tudja, mi másnak. Érdekes, hogy a rádióműsorok nagy része neki is fut ezeknek az egymást elnyomó regisztereknek, majd annak rendje és módja szerint le is pattan a nagyszabású kísérlet megmászhatatlan faláról. Mi kíváncsiak lennénk mondjuk egy olyan női műsorra is, amelyikben nincs például gasztronómia (vagy ne adj’ isten, gyereknevelés sem), viszont a társadalmi-politikai kérdésekre érzékenyebb – de úgy tűnik, erre még várni kell.

A Fülbevalóban van minden, és éppen ettől a mindentől válik kissé kiszámíthatóvá a műsor nőábrázolása. Igaz, nem árulnak zsákbamacskát, az ajánlóban alaposan körülírják az ideális nő figuráját: „Egy igazi nő sokszínű, és mindenre figyel; nyitott a világra, és százféle szerepben is helytáll.” Szerencsére mégsem ez a programszerű látásmód határozza meg az adás hangulatát, hanem épp a szupernőkép repedéseiből előszivárgó, felszabadult csetlés-botlás.

Mindenesetre a konyhában kezdődik a menet; úgy tűnik, ez a helyiség kötelező elemként még mindig nem elhagyható. A műsor házigazdája, Kovács M. Veronika és segítője, Lay Viktória a kovászos uborka készítésének fortélyairól kérdezik a profikhoz illő szerénységgel megnyilatkozó Frank Júliát. Nem biztos, hogy ez a legizgalmasabb része a műsornak (és talán adásindító helyett jobb lett volna két „komolyabb” műsorrész közötti lazítónak betenni), de tény, hogy a fajsúlyához képest enyhén túlhúzott trialógus kellemes alaphangulatot ad az elkövetkező szűk hatvan percre.

Azt, hogy a gasztronómia örvén amúgy ki lehet jönni a konyhából, a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokról beszámoló riport elég frappánsan bemutatja. Ráadásul a szokásos élménybeszámoló helyett egy interjú formájában kerül elénk a dolog, s nemcsak a kérdező, hanem a válaszoló – Buzás Gergely muzeológus – is jó arányérzékkel adagolja az ismeretterjesztést és a nyári szórakoztatást. Hogy a palota fénykorában nem ettek levest, és a köret sem volt jellemző, viszont a mindenféle mártások és sült húsok annál inkább, tipikusan az az információ, amely önmagában nem agyzsibbasztóan érdekes, de Buzás körültekintő mondataival együtt mégsem válik unalmassá a múltidézés – pláne, ha az experimentális archeológia jegyében a helyreállított királyi konyhában el is készítik a reneszánsz menüt.

Mindezzel együtt az adás második felére jellemző komolyabb témák biztosítják be a Fülbevaló erős, középutas karakterét. A „csajszi­s­ságot” sikerül messze elkerülni mind a Szilvási Lénával, mind a Gusztos Péterrel készült beszélgetésekben. Az előbbiben arról van szó, hogyan látják a 6–14 év közötti gyerekek (jellemzően az SOS Gyermekfalvak lakói) a családi szerepeket; az utóbbiban meg arról, hogy hamarosan megnyílik az ország első akadálymentesített, integrált fitneszterme. Különösen ez az utolsó rész nem egyértelműen „női témát” jár körül, s ez üdítőleg hat – visszamenőleg is – az egész műsorra. Érthető hát, hogy az adás végén felhangzó (amúgy megmagyarázhatatlan funkciójú) szlogenre – „Veronika, neked tényleg jól áll a fülbevaló!” – a műsorvezető elégedetten feleli: „egész jó műsort hoztunk össze”. Kétségtelen, hogy a női magazinok mostoha mezőnyében a Fülbevaló az izgalmasabb próbálkozások közé tartozik.

Fülbevaló, Klubrádió, július 19.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.