A címe, mondjuk, csalóka, illetve idétlen. Egyrészt nem élőben jelentkezik és nem a városból, másrészt meg titokzatos, hogy mire utalhat a 2.0, hiszen ez azért egy elég hagyományos rádióműsor, még akkor is, ha minden vendég aktív az online szférában is. A Klubrádióban minden csütörtökön jelentkező magazin mottója szerint mindenről szól, ami közlekedés „A-tól Z-ig, autótól a zebráig”, és ez már, szerencsére, tulajdonképpen igaz is. Fábián László műsorvezető jó kedéllyel kalauzolja végig a hallgatót a különböző beszélgetések és bejátszások között, és minket például rögtön két dologgal megnyert magának: egyrészt azzal, hogy érezhetően felkészült, másrészt pedig nem akart mindenáron rátelepedni a maga adásidejére. Úgy tűnhet, hogy ezek nem nagy dolgok, sőt egyenesen alapkövetelmények, de ha valaki sokat hallgatja a Klubrádiót (vagy annak többé-kevésbé ekvivalens párjait), tudhatja: nem azok.
A magazin szerkezete különben faék egyszerűségű, és ezt dicséretnek szánjuk: a nyitány egy rövid műsorvezetői felkonf (legutóbb a Moszkva, azaz Széll Kálmán tér felújításáról, az „újabb várkertbazárról” esett szó), ezt követi az adás további részének ajánlója, majd jönnek a kis hírek, és utána a hosszabb blokkok. Ennyi, de hát minek is ezt bonyolítani, pláne, ha minden gördülékenyen halad előre. Svékus Gergő híreiből kiderül, hogy nemzetközi felmérés bizonyítja, nem „olcsósodnak” eléggé az elektromos autók, és Európában kevesebb mint feleannyi gyors e-töltő van, mint Japánban. A beszámolók ökonomikusak és informatívak, de nem is nagyon szószátyárkodhat Svékus, mert Fábián szigorúan elvágja a hírek fonalát a rájuk szánt pár perc leteltével – pedig épp a dubaji Bentley hotelről lett volna szó, ha jut rá idő.
Igaz, hogy az Élőben a városból is javarészt kétszereplős párbeszédekből építkezik, ráadásul ezek a dialógusok egytől egyig telefonon készültek, tehát még csak a személyes jelenlét sem igen doppingolhatja a műsor teljesítményét, mégis – témájához méltóan – több dinamika van benne, mint a legtöbb hasonszőrű stúdiómagazinban. Valószínűleg a jó ritmus, a precízen tartott időkeretek, a frappáns és gyakran éles kérdések, illetve az ezek mögött is folyton jelen lévő kedélyes, de nem kvaterkázó tónus teszik, hogy a műsor végig megőrzi a frissességét. Még ha kisebb malőrök akadnak is: az Amerikából telefonáló Magyarics Zoltán vasúti szakíró mondandójának nem kis része vész el az éter interferenciái között, s ami hallható, az is akadozva jön át időnként. Fábián végig kézben tartja ezeket az eszmecseréket, miközben nem tesz rajtuk különösebb erőszakot sem. Egy-egy karakteres kérdéssel megnyomja a műsorrészek elejét, aztán hagyja a válaszadót kibontakozni. És ez a taktika még az olyan ingoványos terepen is beválik, amilyen a Forma–1-ről való beszélgetés. Aki szereti, érti, aki nem szereti, azt nem is érdekli – nagyjából így húzódnak az erővonalak. A műsorvezető zsigeri kérdése, amit az F1-es szakíró Simon Istvánnak feltett, mégis képes némi mozgást vinni az állóháborúba: „ezt a Forma–1-nek nevezett unalmat egyre kevesebben nézik már világszerte, miért tartsak ki mellette én?” Mire Simon válasza: „Mert az ötödik-hatodik hely környékén mindig nagy csaták mennek, ha az eleje merő unalom is a mezőnynek.” Ha nem is győz meg ezzel, a lényeghez talán mégis közelebb visz.
És legvégül még a stúdiót is sikerül elhagyni: az utolsó rész egy autóteszt szerkesztett anyaga a Pozsony és Bécs közötti autópályáról. Persze nem vitás, hogy vannak érdekesebb dolgok a világon, mint az intelligens LED-es fényrendszer meg a sávtartó szoftver, és az Élőben a városból nem is akarja ennek az ellenkezőjét bebizonyítani. Épp ettől válik végső soron görcstelenül élvezhetővé.
Élőben a városból 2.0, Klubrádió, május 11.
