Rádió

Viaszfigurák

Történelmi portréműsor a Klubrádióban

Interaktív

A ma emberének, ha egyáltalán bármi, a következő három dolog jut eszébe valószínűleg, amikor a Klebelsberg Kunó nevet meghallja: a közoktatás felvirágoztatása, a numerus clausus és a Klik.

Nem feltétlenül ebben a sorrendben. Pedig az a kétségtelenül nagy hatású politikai pálya, amit Klebelsberg befutott, jóval összetettebb, ellentmondásosabb és izgalmasabb annál, mint amit a közvélekedés róla feljegyzett, csak hát kérdés, hogy kit érdekel mindez ma már, s akit igen, azt miért nem.

Arra gondolunk, és nyilván ugyanerre gondolt a Klubrádió frissen induló történelmi portrésorozatának, a Panoptikumnak a stábja is (a szerkesztő: Kovács Gabriella Anna és a műsorvezető: Szénási Sándor), hogy Klebelsberg figurája igencsak alkalmas szériaindítónak, hiszen egyfelől zászlóra (habár elég elrongyolódottra) van tűzve a neve, másfelől meg igazán mély kísérlet azért ezzel párhuzamosan nem történik az életmű feldolgozására. Tulajdonképpen a név kiüresítése megy, a pálya szimplifikálása s egy olyan totem felállítása, ami abszolút alkalmatlan arra, hogy valódi kérdéseket generáljon, ellenben jól mutat vidéki művháztermek pártrendezvényein díszletként. A Panoptikum épp ezeknek a folyamatoknak akarna gátat szabni, legalább az adásidő erejéig. A műsor alapvetése az, hogy a politika eltorzítja, kihasználja a történelmi személyiségeket, ezzel szemben „mi – mondja Szénási – az igazi arcukat szeretnénk visszaadni, akár szörnyetegekről, akár nemes és tisztaszívű patriótákról van szó”. Azt nem állítjuk, hogy sose hallottunk még ehhez hasonló koncepciót, már csak azért sem, mert a Panoptikum egyenes ági leszármazottja az ugyanezen a csatornán májusban véget ért Az Európa-sztori című magazinnak. Csak míg ez utóbbi elsősorban a nemzetközi politikában jelentőset nyújtott külföldi államférfiakkal és -nőkkel foglalkozott, a Panoptikum a hazai szereplőkre fókuszál. Eredeti vagy sem az ötlet, az mindenesetre bizonyos, hogy igen nagy szükség van az ilyen indíttatású beszélgetésekre és a belőlük ne adj’ isten kisarjadó vitákra az egyre elszikesedő magyar eszme- és politikatörténeti pampán.

Éppen ebből a szempontból lett volna jobb, ha a műsorban több szó esik a történelmi adatok értelmezésén és értékelésén túl, mondjuk, arról is, hogy mégis miért van mostanában ennyire erősen használva ez a név, és ennyire tartalmatlanul. Persze szó került erre is, és a stúdióban ülő Nagy Péter Tibor történész fel is vetett egy-két válaszlehetőséget, de alapvetően nem ez adta a beszélgetés gerincét, hanem a történelmi tévhitek és legendák eloszlatása – ami szintén fontos misszió. Az, hogy a két háború közötti oktatási rendszert felvirágoztatta Klebelsberg, egy erős olvasat, ám ott állhat mellette egy másik is, ahogy a stúdióban ülő vendég felvetette: hogy mindez inkább a dualista örökség átfazonírozása volt a Horthy-rendszer konzervatívabb igényeihez. Ugyanígy érdemes a Collegium Hungaricumok létrehozását is többfelől megközelíteni, mert amellett, hogy segítette az idegenben tanuló magyarok boldogulását a hálózat, erős kontroll alá is vette őket, s döntési helyzetbe kerülve az intézmény akár szelektálni is tudott a támogatandó jelöltek közül. És persze a legforróbb ügy: a numerus clausus és Klebelsberg szerepe a szégyenletes törvény(ek) előkészítésében. Mert ha azt végiggondoljuk, hogy miért segítette tető alá hozni ezt a rettenetet, aztán miért mosta kezeit az izraelita hitközségben (mondván: nem volt a teremben a szavazáskor), majd a törvény módosításakor, ellenkező előjellel, miért szabadkozott Bethlennek, hát szóval ebből valóban kirajzolódik, így vagy úgy, egy politikusi habitus.

A műsor erővonalai egyébként érdekesen alakultak: a meglehetősen kritikus Nagy Péter Tibort a műsorvezető Szénási végig ellensúlyozni igyekezett, bár nem végtelen meggyőződéssel. A magyarázat viszont csak jóval az adásidő kétharmada után hangzott el: lett volna még egy vendég, Ujváry Gábor a Veritas Intézet színeiben, de aztán ő valamiért nem tudott eljönni mégsem. Elgondolkodtató, hogy egy ilyen komoly vállalással bejelentkező új műsor vajon miért nem rendelkezett egy B tervvel, és mennyire dolgozhattak előre, ha a kettőből az egyik vendég elvesztését követő űrt képtelenek voltak az adás kezdetéig betömködni. Magazinnak színtelen volt így kissé a Panoptikum (nem voltak bejátszások, alig hangzottak el eredeti szövegek, levelek, jegyzőkönyvek, akármi), vita meg vitázók híján nem lett belőle. De hátha legközelebb – a magyar történelem viaszfigurái addig már úgysem mennek sehová.

Panoptikum, Klubrádió, június 5.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.