Rádió

Másnaposok

Roma érdekvédelem a Lánchíd Rádióban

Interaktív

„Őszinte és szükséges tabudöntögetés a hazai cigány közösségek és a többségi társadalom közös jövőjéről.”

Így szól a Karc FM-hez távozott munkatársak kiválása után alapos és önkéntelen, habár még mindig nem egészen átlátható arculatváltáson átesett, simicskista Lánchíd Rádió romaügyi műsorának, a Macskajajnak az ars poeticája. És van még egy állandó mottója is: „Ideje, hogy végre kijózanodjunk!” Komoly vállalás, és nyilván azt sem gondolhatja senki, hogy ne lenne minél több józan és tabudöntögető fórumra szükség ma Magyarországon a cigányság kérdéseit illetően, mégis, némi szkepszissel ül az ember a rádió elé, hiszen olyan bonyolult problémakör ez, olyan nagy fa, hogy félő, kicsorbítja a legjobb szándékkal és a legőszintébb magabiztossággal belevágott fejszét is.

A jó szándék mindenesetre megvan, ellenben a műsorsáv nem a legszerencsésebb: csütörtökönként este kilenckor csak a legelszántabbak ülnek végig egy lassan csordogáló egész órás beszélgetős műsort. Pláne, hogy például a Kossuthon futó Jelenléthez képest a Macskajaj minimalista stílusban fogalmazza meg a maga kérdéseit és állításait. Míg az állami csatornán riportok, helyszíni beszámolók, zenés betétek, gazdag programajánlók sokaságából áll össze egy-egy adás, a Lánchídon, nyilván a technikai, de még inkább a humán erőforrások hiánya miatt, egy szimpla stúdióbeszélgetés az a bödön, amit tartalommal kellene megtölteni. És ez hol sikerül, hol nem, a kérdező kiszámíthatóbb napi hangulata és a behívottak kiszámíthatatlanabb beszédképességei függvényében.

A legutóbbi vendég Száva Vince volt, a kacifántos nevű Magyarországi Nemzeti-Etnikai Kisebbségek Érdekvédelmi Egyesülete (röviden: ÉKE) vezetője, aki például szépen beszélt, már ami az artikulációt illeti. A logikával viszont akadtak gondok eleinte, és hát a be­ígért tabudöntögetés – bár Forgács István műsorvezető igyekezett efelé terelni a diskurzust – látványosan elmaradt. Az elején magáról a szervezetről volt szó, de nem mindig volt egyszerű feladat követni a retorikai indákat. „Mi társadalmi munkában dolgozunk, ezért nem lehet minket bírálni, igaz, néha kapunk bírálatokat, de ez jól is van így.” A csapongás miatt viszont nem egészen lehetett érteni, hogy mi is az, amit társadalmi munkában elvégeznek, így meggyőző érvként nem maradt más, csak Száva bizonyításai: „Akkora bizalmat kapok, hogy az szent szellemi érzést okoz nálam, ezt hívják libabőrnek, de számomra ez szent és szellemi.” Hát, jó, legyen így. Azonban a Forgács által felvezetett vitás ügyekbe az ÉKE vezetője most nem kívánt alámerülni sajnos, pedig lehetett volna a FROKK (Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ) körüli feszültségekről is beszélni, ahogy, mondjuk, a frissen kinevezett fővárosi romaügyi megbízott személyére és, egyáltalán, státuszára is néhány szót vesztegetni, ha már a kijózanodás a cél.

Az a békeköveti poszt, amit Száva magára vállalni látszik, elég rosszul működik együtt a műsor tabuellenes és éles hangvételt követelő alapvetésével. Forgács nem is tudja végül vendége optimista szeretetelvű futamait megzabolázni: „ez jó hír, Vince”, mondja, némi iróniával a hangjában. Csak a Jobbik körüli feszültségek említése emeli meg kissé a Macskajaj hőfokát. Száva itt mintha megnyílna: a radikális párttal szemben érthetően nem működnek békepárti reflexei. A cukiságkampány csak álca, mondja, és az nem jó hír önmagában a cigányságnak, hogy a radikális alelnököket megszűrik, majd jönnek helyettük mások, cizelláltabb, de lényegében azonos retorikával, és különben is elég csak Tiszavasváriba menni, hogy lássuk, micsoda rettegést és frusztrációt okozott máris Vona politikája a legelesettebb vidéki romák között.

Ez a pár perc tulajdonképpen érdekesebb volt, mint az egész eddigi műsor. Kár, hogy közben lejár az adásidő, és épp a tetőponton kell lekeverni a beszélgetést. Hiszen az is csak itt jut eszünkbe, hogy egyébként milyen kevés alkalommal van szó (a csatornák mindegyikén szinte) a parlamenti pártoktól független roma nézőpontból ezekről a kérdésekről. Alkalom mindenesetre van már hozzá, az arányokon kell még finomítani, és akkor valóban elképzelhető, hogy a Macskajajból egyszer a józanság helye lesz.

Macskajaj, Lánchíd Rádió, április 22.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.