Rádió

Másnaposok

Roma érdekvédelem a Lánchíd Rádióban

Interaktív

„Őszinte és szükséges tabudöntögetés a hazai cigány közösségek és a többségi társadalom közös jövőjéről.”

Így szól a Karc FM-hez távozott munkatársak kiválása után alapos és önkéntelen, habár még mindig nem egészen átlátható arculatváltáson átesett, simicskista Lánchíd Rádió romaügyi műsorának, a Macskajajnak az ars poeticája. És van még egy állandó mottója is: „Ideje, hogy végre kijózanodjunk!” Komoly vállalás, és nyilván azt sem gondolhatja senki, hogy ne lenne minél több józan és tabudöntögető fórumra szükség ma Magyarországon a cigányság kérdéseit illetően, mégis, némi szkepszissel ül az ember a rádió elé, hiszen olyan bonyolult problémakör ez, olyan nagy fa, hogy félő, kicsorbítja a legjobb szándékkal és a legőszintébb magabiztossággal belevágott fejszét is.

A jó szándék mindenesetre megvan, ellenben a műsorsáv nem a legszerencsésebb: csütörtökönként este kilenckor csak a legelszántabbak ülnek végig egy lassan csordogáló egész órás beszélgetős műsort. Pláne, hogy például a Kossuthon futó Jelenléthez képest a Macskajaj minimalista stílusban fogalmazza meg a maga kérdéseit és állításait. Míg az állami csatornán riportok, helyszíni beszámolók, zenés betétek, gazdag programajánlók sokaságából áll össze egy-egy adás, a Lánchídon, nyilván a technikai, de még inkább a humán erőforrások hiánya miatt, egy szimpla stúdióbeszélgetés az a bödön, amit tartalommal kellene megtölteni. És ez hol sikerül, hol nem, a kérdező kiszámíthatóbb napi hangulata és a behívottak kiszámíthatatlanabb beszédképességei függvényében.

A legutóbbi vendég Száva Vince volt, a kacifántos nevű Magyarországi Nemzeti-Etnikai Kisebbségek Érdekvédelmi Egyesülete (röviden: ÉKE) vezetője, aki például szépen beszélt, már ami az artikulációt illeti. A logikával viszont akadtak gondok eleinte, és hát a be­ígért tabudöntögetés – bár Forgács István műsorvezető igyekezett efelé terelni a diskurzust – látványosan elmaradt. Az elején magáról a szervezetről volt szó, de nem mindig volt egyszerű feladat követni a retorikai indákat. „Mi társadalmi munkában dolgozunk, ezért nem lehet minket bírálni, igaz, néha kapunk bírálatokat, de ez jól is van így.” A csapongás miatt viszont nem egészen lehetett érteni, hogy mi is az, amit társadalmi munkában elvégeznek, így meggyőző érvként nem maradt más, csak Száva bizonyításai: „Akkora bizalmat kapok, hogy az szent szellemi érzést okoz nálam, ezt hívják libabőrnek, de számomra ez szent és szellemi.” Hát, jó, legyen így. Azonban a Forgács által felvezetett vitás ügyekbe az ÉKE vezetője most nem kívánt alámerülni sajnos, pedig lehetett volna a FROKK (Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ) körüli feszültségekről is beszélni, ahogy, mondjuk, a frissen kinevezett fővárosi romaügyi megbízott személyére és, egyáltalán, státuszára is néhány szót vesztegetni, ha már a kijózanodás a cél.

Az a békeköveti poszt, amit Száva magára vállalni látszik, elég rosszul működik együtt a műsor tabuellenes és éles hangvételt követelő alapvetésével. Forgács nem is tudja végül vendége optimista szeretetelvű futamait megzabolázni: „ez jó hír, Vince”, mondja, némi iróniával a hangjában. Csak a Jobbik körüli feszültségek említése emeli meg kissé a Macskajaj hőfokát. Száva itt mintha megnyílna: a radikális párttal szemben érthetően nem működnek békepárti reflexei. A cukiságkampány csak álca, mondja, és az nem jó hír önmagában a cigányságnak, hogy a radikális alelnököket megszűrik, majd jönnek helyettük mások, cizelláltabb, de lényegében azonos retorikával, és különben is elég csak Tiszavasváriba menni, hogy lássuk, micsoda rettegést és frusztrációt okozott máris Vona politikája a legelesettebb vidéki romák között.

Ez a pár perc tulajdonképpen érdekesebb volt, mint az egész eddigi műsor. Kár, hogy közben lejár az adásidő, és épp a tetőponton kell lekeverni a beszélgetést. Hiszen az is csak itt jut eszünkbe, hogy egyébként milyen kevés alkalommal van szó (a csatornák mindegyikén szinte) a parlamenti pártoktól független roma nézőpontból ezekről a kérdésekről. Alkalom mindenesetre van már hozzá, az arányokon kell még finomítani, és akkor valóban elképzelhető, hogy a Macskajajból egyszer a józanság helye lesz.

Macskajaj, Lánchíd Rádió, április 22.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.