Rádió

Klára bácsiék - Bayer Zsolt betelefonálós műsora

Interaktív

Bayer Zsolt kissé megfáradtan kezdett bele kétórás programja felvezetésébe, de a tőle elvárhatót így is rögtön hozta.

Azon a hajnalon, amikor Gajdics Ottó drámai hangon bejelentette új rádiója világrajövetelét, mi is ott csüngtünk az éteren, és aztán az első adásnap cselekményeire is igyekeztünk figyelemmel lenni (lásd: Valaki felsír). A nagyrészt a Simicska-médiabirodalomból kiszakadó műsorkészítői névsor, a Magyar Idők mint ikerfórum, vagy Gajdics előbb említett monológja nemigen hagyhatott senkiben sem kételyt a csatornától elvárható társadalmi-politikai vizsgálódások tárgykörét és minőségét illetően.

A Karc FM és a lényegében elődjének tekinthető Lánchíd Rádió struktúrájában, tónusában, műsoresztétikájában és technikai megoldásaiban is egyívásúnak tetszik.

Ha jól emlékszünk, az indulás körül a publikum leginkább az előre bejelentetten normasértő, radikális, a pc-beszédmódra nem egyszerűen fittyet hányó, de azt egyenesen megsemmisíteni igyekvő betelefonálós műsorra, a Paláverre volt kíváncsi. Nem véletlenül: a Bayer Zsolt, Huth Gergely, Papp Endre, Gajdics Ottó kvartett sokat ígért. De aztán se botrányról, se vad népszerűségről nemigen lehetett hallani, ami nem annyira a műsorkészítők hibájának tudható be (ők, hogy úgy mondjuk, mindent elkövettek), hanem inkább a korszellemnek: időközben az ő nyelvüket (vagy annak bizonyos elemeit legalábbis) kezdte el használni az állami műsorszolgáltatás is.

Mindenesetre némi érési időt adva a dolognak, nemrégiben ismét belehallgattunk a Paláverbe, és az élmény nem volt tanulságok nélküli. Az aznapi felelős (a többi műsorvezető által olykor „nehézbombázónak” titulált) Bayer Zsolt kissé megfáradtan kezdett bele kétórás programja felvezetésébe, de a tőle elvárhatót így is rögtön hozta: kedvcsinálónak szánt hírei, amiket beolvasott, a betelefonálói aktivitást elősegítendő, egy kivétellel mind a migránsokról szóltak (akik „mivel itt vannak, eleve köztörvényesek, ezt ne feledjük”). Az egy kivétel pedig egy kedves reménykedő futam volt, hátha az FPÖ-nek mégiscsak sikerül valahogy megvétóznia az osztrák elnökválasztást.

Ami a műsor ezután következő és lényeginek szánt részét illeti, vagyis a telefonálókkal való elbeszélgetést, azt a házigazda tulajdonképpen még a bevezetésnél is kisebb energiaráfordítással oldotta meg. Tapasztalt rókaként a „hagyd őket beszélni, és bármit mondanak, adj igazat és köszönd meg” elve alapján kezelte a műsor vendégeit. Ritkán volt rá szükség, hogy Bayernek kelljen fenntartani a műsor lendületét, de ha mégis, egy-egy jól ismert bayeri fordulat – „fehérjehalmaz”, „liberális amőba”, „idegen szívű véglény” – megoldotta a helyzetet. De legtöbbször elegek voltak a betelefonálók is.

A hallgatók által preferált problémakör hármas felosztást mutat: egyrészt a migránsok, másrészt a melegek, harmadrészt pedig a zsidók határozták meg a főbb gondolati íveket. A zsidókról például kiderült, hogy már itt vannak, és lakóparkjaik lassan ellepik az országot. Megdöbbentő, reagálta le tömören a hallgatói monológot Bayer. A migránsoktól is hasonló invázió várható a betelefonálók szerint, de érdekes módon az őket érintő futamok igazodtak a leginkább a közmédiás hangütéshez. Ami viszont erősen eltért attól, az a nyílt, önfeledt buzizás volt. Ungár Klára, vagy ahogy a műsorban emlegették, Klára bácsi és Kocsis Máté pere hallhatóan felborzolta a kedélyeket. Egy idős hölgy például a következő SMS-t küldte: „Figyeljünk a lényegre, Klári bácsi mivel akar sértegetni? Azzal, ami ő maga, rájött, hogy milyen undorító, hű, de furcsa. Nagymama” És hát Bayer mi mást mondhatott volna: „Köszönjük szépen, nagymama!”

Nehéz már megmondani, hogy a Paláverhez hasonló műsorok hatására keletkezett-e ez a düh, vagy azok csak felismerték a gyűlöletet, és teret adtak neki a népszerűség érdekében. Mindenesetre ez már alig tűnik fel, alig zavar valakit, a szemünk láttára vált köznyelvvé végül.

Paláver, Karc FM, június 21.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.