Rádió

Klára bácsiék - Bayer Zsolt betelefonálós műsora

Interaktív

Bayer Zsolt kissé megfáradtan kezdett bele kétórás programja felvezetésébe, de a tőle elvárhatót így is rögtön hozta.

Azon a hajnalon, amikor Gajdics Ottó drámai hangon bejelentette új rádiója világrajövetelét, mi is ott csüngtünk az éteren, és aztán az első adásnap cselekményeire is igyekeztünk figyelemmel lenni (lásd: Valaki felsír). A nagyrészt a Simicska-médiabirodalomból kiszakadó műsorkészítői névsor, a Magyar Idők mint ikerfórum, vagy Gajdics előbb említett monológja nemigen hagyhatott senkiben sem kételyt a csatornától elvárható társadalmi-politikai vizsgálódások tárgykörét és minőségét illetően.

A Karc FM és a lényegében elődjének tekinthető Lánchíd Rádió struktúrájában, tónusában, műsoresztétikájában és technikai megoldásaiban is egyívásúnak tetszik.

Ha jól emlékszünk, az indulás körül a publikum leginkább az előre bejelentetten normasértő, radikális, a pc-beszédmódra nem egyszerűen fittyet hányó, de azt egyenesen megsemmisíteni igyekvő betelefonálós műsorra, a Paláverre volt kíváncsi. Nem véletlenül: a Bayer Zsolt, Huth Gergely, Papp Endre, Gajdics Ottó kvartett sokat ígért. De aztán se botrányról, se vad népszerűségről nemigen lehetett hallani, ami nem annyira a műsorkészítők hibájának tudható be (ők, hogy úgy mondjuk, mindent elkövettek), hanem inkább a korszellemnek: időközben az ő nyelvüket (vagy annak bizonyos elemeit legalábbis) kezdte el használni az állami műsorszolgáltatás is.

Mindenesetre némi érési időt adva a dolognak, nemrégiben ismét belehallgattunk a Paláverbe, és az élmény nem volt tanulságok nélküli. Az aznapi felelős (a többi műsorvezető által olykor „nehézbombázónak” titulált) Bayer Zsolt kissé megfáradtan kezdett bele kétórás programja felvezetésébe, de a tőle elvárhatót így is rögtön hozta: kedvcsinálónak szánt hírei, amiket beolvasott, a betelefonálói aktivitást elősegítendő, egy kivétellel mind a migránsokról szóltak (akik „mivel itt vannak, eleve köztörvényesek, ezt ne feledjük”). Az egy kivétel pedig egy kedves reménykedő futam volt, hátha az FPÖ-nek mégiscsak sikerül valahogy megvétóznia az osztrák elnökválasztást.

Ami a műsor ezután következő és lényeginek szánt részét illeti, vagyis a telefonálókkal való elbeszélgetést, azt a házigazda tulajdonképpen még a bevezetésnél is kisebb energiaráfordítással oldotta meg. Tapasztalt rókaként a „hagyd őket beszélni, és bármit mondanak, adj igazat és köszönd meg” elve alapján kezelte a műsor vendégeit. Ritkán volt rá szükség, hogy Bayernek kelljen fenntartani a műsor lendületét, de ha mégis, egy-egy jól ismert bayeri fordulat – „fehérjehalmaz”, „liberális amőba”, „idegen szívű véglény” – megoldotta a helyzetet. De legtöbbször elegek voltak a betelefonálók is.

A hallgatók által preferált problémakör hármas felosztást mutat: egyrészt a migránsok, másrészt a melegek, harmadrészt pedig a zsidók határozták meg a főbb gondolati íveket. A zsidókról például kiderült, hogy már itt vannak, és lakóparkjaik lassan ellepik az országot. Megdöbbentő, reagálta le tömören a hallgatói monológot Bayer. A migránsoktól is hasonló invázió várható a betelefonálók szerint, de érdekes módon az őket érintő futamok igazodtak a leginkább a közmédiás hangütéshez. Ami viszont erősen eltért attól, az a nyílt, önfeledt buzizás volt. Ungár Klára, vagy ahogy a műsorban emlegették, Klára bácsi és Kocsis Máté pere hallhatóan felborzolta a kedélyeket. Egy idős hölgy például a következő SMS-t küldte: „Figyeljünk a lényegre, Klári bácsi mivel akar sértegetni? Azzal, ami ő maga, rájött, hogy milyen undorító, hű, de furcsa. Nagymama” És hát Bayer mi mást mondhatott volna: „Köszönjük szépen, nagymama!”

Nehéz már megmondani, hogy a Paláverhez hasonló műsorok hatására keletkezett-e ez a düh, vagy azok csak felismerték a gyűlöletet, és teret adtak neki a népszerűség érdekében. Mindenesetre ez már alig tűnik fel, alig zavar valakit, a szemünk láttára vált köznyelvvé végül.

Paláver, Karc FM, június 21.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.