A Gazdasági ugyanakkor nem adta fel, kényszerű újrakeresztelése után Trend FM-ként folytatta éteri pályafutását, megszerezve (peres úton) a legendás Mária Rádió sávját – ezzel egyszersmind a budapesti vételkörzetben el is némítva azt.
A Trend FM talán ki is heverte már a frekvenciakalamajka viszontagságait. Műsorpalettája széles: kulturális magazinoktól zenei portrékon és természetesen gazdasági programokon át egészen az autós műsorokig terjed. Úgynevezett közszolgálati tehát az alapkarakter, és valóban sikerül is általában a heti műsorrendet olyan adásokkal feltölteni, amelyek vagy szórakoztatóak, vagy társadalmi jelentőségüknél fogva érdekesek, vagy olyan információkat közölnek, amelyekhez máskülönben körülményesen lehet csak hozzájutni.
A szerda délutánonként jelentkező, egyórás Közkincskereső sokszor képes mindhárom igényt egyszerre kielégíteni, pedig a műemlékvédelem nem is az a téma talán, amitől a rádióhallgatók nagy tömege azonnal lázba jönne. Az indokolatlanul katonás hangú felkonf szerint a műsor közege „a műemlékek, ásatások, műkincsek világa”, s ebben kalauzol el minket a szerkesztő-műsorvezető-mindenes Kovács Olivér. Hát jó, gondolhatjuk ásítozva, ami most jön, nyilván fontos lesz és unalmas – de tévedünk. Az egész valahogy váratlanul érdekesre sikerül, pedig nincs benne extra (sem irodalmi-zenei betét, sem hangdíszlet, sem más), puszta dialógusokból építkezik a Közkincskereső, igaz, legalább azok „terepen” hangzanak el.
Számos alkalommal nehezményeztük már (és attól tartunk, fogjuk is még) a kis rádiók lapos műsorkészítési stratégiáját, miszerint beültetünk valakit a stúdióba, és ha az beszél, kész az adás. A Klubrádiótól a Lánchídon át a Tilosig erre a metódusra épül a műsorok kilencvenkilenc százaléka, holott egy-egy külső helyen rögzített betéttel nagyon egyszerűen fel lehetne dobni a stúdiók egészségtelen klímájában kókadozó adásokat. Igaz, ez vagy komolyabb infrastruktúrát igényel (ez általában nincs), vagy nagyobb elszánást (ez meg mintha épp mostanában veszne ki). A Közkincskereső innen nézve mindenképpen üdítő kivétel, hiszen az egész műsor a stúdión kívül zajlik, amitől még a nem igazán túlcifrázott dialógusok is pluszenergiával töltődnek fel. Az egri várrekonstrukciót bemutató Berecz Mátyás és Buzás Gergely például amikor azt mondja, hogy „ahogy itt látható” vagy „a hátunk mögött álló” vagy „a lábunk alatt lévő”, épp annyira indítja be a hallgató fantáziáját, hogy az valóban érdekeltté válik az adott tér sajátosságaiban. Az meg már csak hab a tortán, hogy miközben használható információkat kapunk a vár történetéről, egyben a ráragadt mítoszoktól is igyekeznek a beszélők megszabadítani: amit itt látunk, mondják, legfeljebb húsz százalékban tartalmaz Dobó-korabeli elemeket. Ráadásul a híres ostrom nem is volt olyan jelentős katonailag, az irodalom (Tinódi, Gárdonyi) csinált belőle később nemzeti ügyet, és mi már ezt vetítjük bele.
A Nagycenket bemutató Huiber Edit adásrésze is ugyanezt „tudja”: A Széchenyiek nyughelyét végigjárva szinte látjuk a „zarándokok lépteitől kikopott lépcsőfokokat”, s a legnagyobb magyar híres pepita nadrágjának említése magában is elég ahhoz, hogy egy pillanatra a nemzeti hős szoboralakja mögé nézhessünk. Jó, hát elhangzik, hogy a műsort a NÖRI (Nemzeti Örökség Intézete) és az NKA szponzorálta, s olyan a helyzet, hogy nem tudjuk, ennek örülni kell vagy sajnálkozni miatta. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az örökségvédelem rádiós népszerűsítésének nem kezelhetetlenül nagy számú lehetőségét a Közkincskereső elég jó hatásfokkal aknázza ki.
Közkincskereső, Trend FM, május 6.
