Krusovszky Dénes

Volt itt már harc a görbe uborkáért, a komondorért, az akácosokért, legutóbb az otthon kotyvasztott pálinkáért, most pedig, úgy néz ki, az ízlelőbimbók vannak soron.

Be kell vallanunk, hogy eddig fel sem tűnt, a magyar rádiócsatornák mennyire elhanyagolják a honvédelem kérdését. Egyrészt, mert nem gondolunk túl sűrűn a hadseregre (szerencsére a sorkatonaság megszűntével nem nyomasztja tovább a hazafias szósszal leöntött semmittevés agyréme az újabb generációkat), másrészt, mert ha eszünkbe jut, akkor se tartjuk túl érdekesnek az egészet, illetve ami érdekes belőle (mondjuk, a nemzetközi miszsziók), azzal a politikai magazinok épp eleget foglalkoznak.

Nemcsak a kampányba fulladt március 15. nyomasztó csinnadrattája közben, de még egy átlagos szombati kora délután komótosan rideg zakatolásában is nehéz észrevenni ezt a félórás nemzetközi magazint. Pedig ha mi, magyar rádióhallgatók (nemzeti ünnep volt, most ér ilyeneket mondani) felemelnénk a tekintetünket a köldökünkről, talán még egy miniszterelnöki beszéddel súlyosbított napon is találnánk érdeklődésre méltó műsort.

A John Adamstől származó mondat igazságtartalmának vizsgálata nélkül is épp eléggé ironikus, hogy tulajdonították már Leninnek, Sztálinnak, Reagannek, sőt Virág elvtársnak is: A tények makacs dolgok. Holott elég belehallgatni két párhuzamos híradóba ahhoz, hogy a népszerű bonmot abszurditását belássuk: egyáltalán nem lehetetlen ugyanazokat a dolgokat egészen más fénytörésben megmutatni, a semmit hírré nagyítani, s néha az elefántot a gyufásdoboz mögé rejteni.

Zénón egyik jól ismert paradoxona szerint a kő, melyet nyolc lépésről egy fa törzse felé dob, soha nem éri el a fát. Elérintés című könyvével Tandori Dezső - azaz Tandori light, ahogy itt, címszerűen a szerző neve szerepel - egy hasonló paradox sejtés birtokában kísérli megközelíteni saját életművét, tudva, hogy el-, azaz visszajutni hozzá lényegében lehetetlen.

Épp annyira magamutogatás, mint amennyire alapvető jog és természetes késztetés, hogy folyton bele akarunk kotyogni mindenbe. Mintha nem is léteznénk, amíg valakinek el nem mondjuk, a fülébe nem súgjuk, vagy a képébe nem ordítjuk, ami épp a lelkünket nyomja.

A belátáshoz, hogy a rádiózás az információ áramlásának szabadságán alapszik, egyfajta egyenlőségelképzelésen, miszerint bárki hozzájuthat egy üzenethez, ha nem is ingyen, de egészen olcsón - ehhez ma Magyarországon elég erősen kell koncentrálni. Pedig érdemes néha mindezt újragondolni, mert a közszolgálati rádiók irányított műsorpolitikáján, illetve a kereskedelmi adók fejfájdító ürességén megfáradt hallgató még mindig találhat magának nyugalmas szigeteket az éterben, mielőtt fásultan kikapcsolná a készüléket.

Kevés hálátlanabb feladat lehet annál, mint január 1-jén délelőtti élő adást készíteni, nemcsak mert korán kell hozzá kelni, hanem főleg azért, mert a célközönség nagy valószínűséggel épp zselés állapotban vegetál.

A homoszexualitás nem velünk született dolog, hanem belénk neveli a kíméletlen meleglobbi. Így buziznak a Kossuth rádióban.

A Hajnal-Táj a baljós előjelekhez képest kifejezetten hallgatóbarát, dinamikus és bizony szórakoztató műsor is a maga nemében.