Rádió

Átkozott ifjúság

Irodalmi leckék a Szent István Rádióban

Interaktív

„Az irodalmi műveket kínkeservesen olvassák el, mert erőfeszítés és idő kérdése. Egyáltalán nem értékelik az olvasás fontosságát, hiszen egy-egy irodalmi mű elolvasása és átgondolása szellemi, lelki változást jelent az emberben. […] A fiatalság rövid és konkrét tartalmakkal találkozik a neten, nincs ideje hosszabb művekre, de már a rövid is fölösleges időtöltés számára.”

Nem árulunk zsákbamacskát, ez az idézet nem a gyerekgyűlölő irodalmárok éves konferenciáján hangzott el, hanem a Szent István Rádió (öndefiníciója szerint: A jó hír hangja. Hit, nemzet, hagyomány) irodalmi magazinjában. E szavakkal vezette fel Hanisné Petró Valéria, a Nem középiskolás fokon című sorozat „előadója és szerkesztője”, nem mellesleg maga is középiskolai tanár az Irodalomoktatás a netgenerá­ciónak címmel ellátott adást. Hát, úgy tűnik, se a netről, se a netgenerációról nincs Hanisné valami nagy véleménnyel. De nem ez a legnagyobb baj.

Hogy mi, arra később visszatérünk, most még időzzünk el kicsit a felvezetésnél, Hanisné ugyanis nemcsak annyit állít, hogy lusta, igénytelen és felszínes a magyar ifjúság, de még azt is hozzáteszi, hogy „a digitális eszközök fejlődése véleményem szerint leépíti az elvont gondolkodást, megzabolázza a fantáziát, a mélyebb összefüggések felismerését, felületessé teszi az embert, elvonja a természettől és embertársaitól”. Magyarán a civilizációnk bukásáért is az a fránya net a felelős, ami nemcsak azért vicces, mert jobb helyeken az internet kulturális javakhoz való hozzáférést kiegyen­lítő ereje miatt egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a hozzáférés megkönnyítésére, hanem azért is, mert ha nem lenne internet, akkor például Hanisné jelentőségteljes gondolatai hozzánk sem juthattak volna el.

A 2000. augusztus 20-a óta sugárzó Szent István Rádió ugyanis, melyet Seregély István nyugalmazott egri érsek alapított, csak az ország északkeleti fertályán fogható. A központ Egerben van, de Encs, Miskolc, Gyöngyös vagy Tokaj is vételi körzetébe tartozik, sőt, ahogy a bemutatkozó szöveg büszkén állítja, Kárpátalja és a Felvidék egy része is, összességében tehát mintegy másfél millió potenciális hallgatóhoz szólnak a műsorok nap mint nap.

Azaz Hanisné irodalmi leckéi is szép számú, bár arctalan közön­séget szólítanak meg hétfőnként (és ismétlésben szerdánként is).
A műsor saját tematikáján belül különben dicséretesen széles spektrummal dolgozik, volt itt szó már Adyról és Csokonairól, Madáchról és Berzsenyiről, de a romantika stílusjegyei vagy az Antigoné erkölcsi kérdései is terítékre kerültek a múltban, hogy a Jókai Anna születésnapját megünneplő adást már ne is említsük. A hang­ütés ezzel szemben nem túl változatos. Bár a József Attilát idéző cím épp az ellenkezőjét lenne hivatott állítani, a műsor abszolút középiskolás fokon szólal meg, olyannyira, hogy amint Hanisné megkezdi a felolvasást sűrűn susogó papírlapjaiból, a hallgató nyomban az iskolapadban érzi magát.

Annál is inkább, mivel a műsoridő nagyobbik részében diákok dolgozataiból idéz a műsorvezető, és a gyerekekből harapófogóval kihúzott dolgozatközhelyekkel azt igyekszik bebizonyítani, hogy a mai fiatalok már nem olvasnak, ezért buták, felületesek és haszontalanok. Egy középiskolás lány például így fejezi be fogalmazását: „mindezek [az internet, az okostelefonok és a többi – K. D.] hatására a gyerekek nem olvasnak, nem gondolkodnak, nem fogalmaznak, helyesírásuk romlik, és önálló véleményük eltűnik”. Elképzelésünk sincs, hogy kinek jó egy ilyen perverz végkövetkeztetés. Hanisné hallhatóan nem rendül meg a dologtól, ugyanazon a hangszinten olvassa fel ezeket a rettenetes mondatokat, mint amelyiken a korábbi adásokban Maupassant-t vagy Mikszáthot idézett. Pedig ha igaz lenne, amit hallunk, artikulálatlan bömböléssel kellene megtöltenünk az étert kétségbeesésünkben. Még szerencse, hogy nem igaz. Reméljük, egyszer ez is szóba kerül majd az egri éterben, addig is kitartást kívánunk a Heves megyei fiatalságnak.

Nem középiskolás fokon, Szent István Rádió, minden hétfőn 19.10-kor

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.