Rádió

Átkozott ifjúság

Irodalmi leckék a Szent István Rádióban

Interaktív

„Az irodalmi műveket kínkeservesen olvassák el, mert erőfeszítés és idő kérdése. Egyáltalán nem értékelik az olvasás fontosságát, hiszen egy-egy irodalmi mű elolvasása és átgondolása szellemi, lelki változást jelent az emberben. […] A fiatalság rövid és konkrét tartalmakkal találkozik a neten, nincs ideje hosszabb művekre, de már a rövid is fölösleges időtöltés számára.”

Nem árulunk zsákbamacskát, ez az idézet nem a gyerekgyűlölő irodalmárok éves konferenciáján hangzott el, hanem a Szent István Rádió (öndefiníciója szerint: A jó hír hangja. Hit, nemzet, hagyomány) irodalmi magazinjában. E szavakkal vezette fel Hanisné Petró Valéria, a Nem középiskolás fokon című sorozat „előadója és szerkesztője”, nem mellesleg maga is középiskolai tanár az Irodalomoktatás a netgenerá­ciónak címmel ellátott adást. Hát, úgy tűnik, se a netről, se a netgenerációról nincs Hanisné valami nagy véleménnyel. De nem ez a legnagyobb baj.

Hogy mi, arra később visszatérünk, most még időzzünk el kicsit a felvezetésnél, Hanisné ugyanis nemcsak annyit állít, hogy lusta, igénytelen és felszínes a magyar ifjúság, de még azt is hozzáteszi, hogy „a digitális eszközök fejlődése véleményem szerint leépíti az elvont gondolkodást, megzabolázza a fantáziát, a mélyebb összefüggések felismerését, felületessé teszi az embert, elvonja a természettől és embertársaitól”. Magyarán a civilizációnk bukásáért is az a fránya net a felelős, ami nemcsak azért vicces, mert jobb helyeken az internet kulturális javakhoz való hozzáférést kiegyen­lítő ereje miatt egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a hozzáférés megkönnyítésére, hanem azért is, mert ha nem lenne internet, akkor például Hanisné jelentőségteljes gondolatai hozzánk sem juthattak volna el.

A 2000. augusztus 20-a óta sugárzó Szent István Rádió ugyanis, melyet Seregély István nyugalmazott egri érsek alapított, csak az ország északkeleti fertályán fogható. A központ Egerben van, de Encs, Miskolc, Gyöngyös vagy Tokaj is vételi körzetébe tartozik, sőt, ahogy a bemutatkozó szöveg büszkén állítja, Kárpátalja és a Felvidék egy része is, összességében tehát mintegy másfél millió potenciális hallgatóhoz szólnak a műsorok nap mint nap.

Azaz Hanisné irodalmi leckéi is szép számú, bár arctalan közön­séget szólítanak meg hétfőnként (és ismétlésben szerdánként is).
A műsor saját tematikáján belül különben dicséretesen széles spektrummal dolgozik, volt itt szó már Adyról és Csokonairól, Madáchról és Berzsenyiről, de a romantika stílusjegyei vagy az Antigoné erkölcsi kérdései is terítékre kerültek a múltban, hogy a Jókai Anna születésnapját megünneplő adást már ne is említsük. A hang­ütés ezzel szemben nem túl változatos. Bár a József Attilát idéző cím épp az ellenkezőjét lenne hivatott állítani, a műsor abszolút középiskolás fokon szólal meg, olyannyira, hogy amint Hanisné megkezdi a felolvasást sűrűn susogó papírlapjaiból, a hallgató nyomban az iskolapadban érzi magát.

Annál is inkább, mivel a műsoridő nagyobbik részében diákok dolgozataiból idéz a műsorvezető, és a gyerekekből harapófogóval kihúzott dolgozatközhelyekkel azt igyekszik bebizonyítani, hogy a mai fiatalok már nem olvasnak, ezért buták, felületesek és haszontalanok. Egy középiskolás lány például így fejezi be fogalmazását: „mindezek [az internet, az okostelefonok és a többi – K. D.] hatására a gyerekek nem olvasnak, nem gondolkodnak, nem fogalmaznak, helyesírásuk romlik, és önálló véleményük eltűnik”. Elképzelésünk sincs, hogy kinek jó egy ilyen perverz végkövetkeztetés. Hanisné hallhatóan nem rendül meg a dologtól, ugyanazon a hangszinten olvassa fel ezeket a rettenetes mondatokat, mint amelyiken a korábbi adásokban Maupassant-t vagy Mikszáthot idézett. Pedig ha igaz lenne, amit hallunk, artikulálatlan bömböléssel kellene megtöltenünk az étert kétségbeesésünkben. Még szerencse, hogy nem igaz. Reméljük, egyszer ez is szóba kerül majd az egri éterben, addig is kitartást kívánunk a Heves megyei fiatalságnak.

Nem középiskolás fokon, Szent István Rádió, minden hétfőn 19.10-kor

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.