Rádió

Átkozott ifjúság

Irodalmi leckék a Szent István Rádióban

Interaktív

„Az irodalmi műveket kínkeservesen olvassák el, mert erőfeszítés és idő kérdése. Egyáltalán nem értékelik az olvasás fontosságát, hiszen egy-egy irodalmi mű elolvasása és átgondolása szellemi, lelki változást jelent az emberben. […] A fiatalság rövid és konkrét tartalmakkal találkozik a neten, nincs ideje hosszabb művekre, de már a rövid is fölösleges időtöltés számára.”

Nem árulunk zsákbamacskát, ez az idézet nem a gyerekgyűlölő irodalmárok éves konferenciáján hangzott el, hanem a Szent István Rádió (öndefiníciója szerint: A jó hír hangja. Hit, nemzet, hagyomány) irodalmi magazinjában. E szavakkal vezette fel Hanisné Petró Valéria, a Nem középiskolás fokon című sorozat „előadója és szerkesztője”, nem mellesleg maga is középiskolai tanár az Irodalomoktatás a netgenerá­ciónak címmel ellátott adást. Hát, úgy tűnik, se a netről, se a netgenerációról nincs Hanisné valami nagy véleménnyel. De nem ez a legnagyobb baj.

Hogy mi, arra később visszatérünk, most még időzzünk el kicsit a felvezetésnél, Hanisné ugyanis nemcsak annyit állít, hogy lusta, igénytelen és felszínes a magyar ifjúság, de még azt is hozzáteszi, hogy „a digitális eszközök fejlődése véleményem szerint leépíti az elvont gondolkodást, megzabolázza a fantáziát, a mélyebb összefüggések felismerését, felületessé teszi az embert, elvonja a természettől és embertársaitól”. Magyarán a civilizációnk bukásáért is az a fránya net a felelős, ami nemcsak azért vicces, mert jobb helyeken az internet kulturális javakhoz való hozzáférést kiegyen­lítő ereje miatt egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a hozzáférés megkönnyítésére, hanem azért is, mert ha nem lenne internet, akkor például Hanisné jelentőségteljes gondolatai hozzánk sem juthattak volna el.

A 2000. augusztus 20-a óta sugárzó Szent István Rádió ugyanis, melyet Seregély István nyugalmazott egri érsek alapított, csak az ország északkeleti fertályán fogható. A központ Egerben van, de Encs, Miskolc, Gyöngyös vagy Tokaj is vételi körzetébe tartozik, sőt, ahogy a bemutatkozó szöveg büszkén állítja, Kárpátalja és a Felvidék egy része is, összességében tehát mintegy másfél millió potenciális hallgatóhoz szólnak a műsorok nap mint nap.

Azaz Hanisné irodalmi leckéi is szép számú, bár arctalan közön­séget szólítanak meg hétfőnként (és ismétlésben szerdánként is).
A műsor saját tematikáján belül különben dicséretesen széles spektrummal dolgozik, volt itt szó már Adyról és Csokonairól, Madáchról és Berzsenyiről, de a romantika stílusjegyei vagy az Antigoné erkölcsi kérdései is terítékre kerültek a múltban, hogy a Jókai Anna születésnapját megünneplő adást már ne is említsük. A hang­ütés ezzel szemben nem túl változatos. Bár a József Attilát idéző cím épp az ellenkezőjét lenne hivatott állítani, a műsor abszolút középiskolás fokon szólal meg, olyannyira, hogy amint Hanisné megkezdi a felolvasást sűrűn susogó papírlapjaiból, a hallgató nyomban az iskolapadban érzi magát.

Annál is inkább, mivel a műsoridő nagyobbik részében diákok dolgozataiból idéz a műsorvezető, és a gyerekekből harapófogóval kihúzott dolgozatközhelyekkel azt igyekszik bebizonyítani, hogy a mai fiatalok már nem olvasnak, ezért buták, felületesek és haszontalanok. Egy középiskolás lány például így fejezi be fogalmazását: „mindezek [az internet, az okostelefonok és a többi – K. D.] hatására a gyerekek nem olvasnak, nem gondolkodnak, nem fogalmaznak, helyesírásuk romlik, és önálló véleményük eltűnik”. Elképzelésünk sincs, hogy kinek jó egy ilyen perverz végkövetkeztetés. Hanisné hallhatóan nem rendül meg a dologtól, ugyanazon a hangszinten olvassa fel ezeket a rettenetes mondatokat, mint amelyiken a korábbi adásokban Maupassant-t vagy Mikszáthot idézett. Pedig ha igaz lenne, amit hallunk, artikulálatlan bömböléssel kellene megtöltenünk az étert kétségbeesésünkben. Még szerencse, hogy nem igaz. Reméljük, egyszer ez is szóba kerül majd az egri éterben, addig is kitartást kívánunk a Heves megyei fiatalságnak.

Nem középiskolás fokon, Szent István Rádió, minden hétfőn 19.10-kor

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.