Rádió

Átkozott ifjúság

Irodalmi leckék a Szent István Rádióban

Interaktív

„Az irodalmi műveket kínkeservesen olvassák el, mert erőfeszítés és idő kérdése. Egyáltalán nem értékelik az olvasás fontosságát, hiszen egy-egy irodalmi mű elolvasása és átgondolása szellemi, lelki változást jelent az emberben. […] A fiatalság rövid és konkrét tartalmakkal találkozik a neten, nincs ideje hosszabb művekre, de már a rövid is fölösleges időtöltés számára.”

Nem árulunk zsákbamacskát, ez az idézet nem a gyerekgyűlölő irodalmárok éves konferenciáján hangzott el, hanem a Szent István Rádió (öndefiníciója szerint: A jó hír hangja. Hit, nemzet, hagyomány) irodalmi magazinjában. E szavakkal vezette fel Hanisné Petró Valéria, a Nem középiskolás fokon című sorozat „előadója és szerkesztője”, nem mellesleg maga is középiskolai tanár az Irodalomoktatás a netgenerá­ciónak címmel ellátott adást. Hát, úgy tűnik, se a netről, se a netgenerációról nincs Hanisné valami nagy véleménnyel. De nem ez a legnagyobb baj.

Hogy mi, arra később visszatérünk, most még időzzünk el kicsit a felvezetésnél, Hanisné ugyanis nemcsak annyit állít, hogy lusta, igénytelen és felszínes a magyar ifjúság, de még azt is hozzáteszi, hogy „a digitális eszközök fejlődése véleményem szerint leépíti az elvont gondolkodást, megzabolázza a fantáziát, a mélyebb összefüggések felismerését, felületessé teszi az embert, elvonja a természettől és embertársaitól”. Magyarán a civilizációnk bukásáért is az a fránya net a felelős, ami nemcsak azért vicces, mert jobb helyeken az internet kulturális javakhoz való hozzáférést kiegyen­lítő ereje miatt egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a hozzáférés megkönnyítésére, hanem azért is, mert ha nem lenne internet, akkor például Hanisné jelentőségteljes gondolatai hozzánk sem juthattak volna el.

A 2000. augusztus 20-a óta sugárzó Szent István Rádió ugyanis, melyet Seregély István nyugalmazott egri érsek alapított, csak az ország északkeleti fertályán fogható. A központ Egerben van, de Encs, Miskolc, Gyöngyös vagy Tokaj is vételi körzetébe tartozik, sőt, ahogy a bemutatkozó szöveg büszkén állítja, Kárpátalja és a Felvidék egy része is, összességében tehát mintegy másfél millió potenciális hallgatóhoz szólnak a műsorok nap mint nap.

Azaz Hanisné irodalmi leckéi is szép számú, bár arctalan közön­séget szólítanak meg hétfőnként (és ismétlésben szerdánként is).
A műsor saját tematikáján belül különben dicséretesen széles spektrummal dolgozik, volt itt szó már Adyról és Csokonairól, Madáchról és Berzsenyiről, de a romantika stílusjegyei vagy az Antigoné erkölcsi kérdései is terítékre kerültek a múltban, hogy a Jókai Anna születésnapját megünneplő adást már ne is említsük. A hang­ütés ezzel szemben nem túl változatos. Bár a József Attilát idéző cím épp az ellenkezőjét lenne hivatott állítani, a műsor abszolút középiskolás fokon szólal meg, olyannyira, hogy amint Hanisné megkezdi a felolvasást sűrűn susogó papírlapjaiból, a hallgató nyomban az iskolapadban érzi magát.

Annál is inkább, mivel a műsoridő nagyobbik részében diákok dolgozataiból idéz a műsorvezető, és a gyerekekből harapófogóval kihúzott dolgozatközhelyekkel azt igyekszik bebizonyítani, hogy a mai fiatalok már nem olvasnak, ezért buták, felületesek és haszontalanok. Egy középiskolás lány például így fejezi be fogalmazását: „mindezek [az internet, az okostelefonok és a többi – K. D.] hatására a gyerekek nem olvasnak, nem gondolkodnak, nem fogalmaznak, helyesírásuk romlik, és önálló véleményük eltűnik”. Elképzelésünk sincs, hogy kinek jó egy ilyen perverz végkövetkeztetés. Hanisné hallhatóan nem rendül meg a dologtól, ugyanazon a hangszinten olvassa fel ezeket a rettenetes mondatokat, mint amelyiken a korábbi adásokban Maupassant-t vagy Mikszáthot idézett. Pedig ha igaz lenne, amit hallunk, artikulálatlan bömböléssel kellene megtöltenünk az étert kétségbeesésünkben. Még szerencse, hogy nem igaz. Reméljük, egyszer ez is szóba kerül majd az egri éterben, addig is kitartást kívánunk a Heves megyei fiatalságnak.

Nem középiskolás fokon, Szent István Rádió, minden hétfőn 19.10-kor

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.