Nem árulunk zsákbamacskát, ez az idézet nem a gyerekgyűlölő irodalmárok éves konferenciáján hangzott el, hanem a Szent István Rádió (öndefiníciója szerint: A jó hír hangja. Hit, nemzet, hagyomány) irodalmi magazinjában. E szavakkal vezette fel Hanisné Petró Valéria, a Nem középiskolás fokon című sorozat „előadója és szerkesztője”, nem mellesleg maga is középiskolai tanár az Irodalomoktatás a netgenerációnak címmel ellátott adást. Hát, úgy tűnik, se a netről, se a netgenerációról nincs Hanisné valami nagy véleménnyel. De nem ez a legnagyobb baj.
Hogy mi, arra később visszatérünk, most még időzzünk el kicsit a felvezetésnél, Hanisné ugyanis nemcsak annyit állít, hogy lusta, igénytelen és felszínes a magyar ifjúság, de még azt is hozzáteszi, hogy „a digitális eszközök fejlődése véleményem szerint leépíti az elvont gondolkodást, megzabolázza a fantáziát, a mélyebb összefüggések felismerését, felületessé teszi az embert, elvonja a természettől és embertársaitól”. Magyarán a civilizációnk bukásáért is az a fránya net a felelős, ami nemcsak azért vicces, mert jobb helyeken az internet kulturális javakhoz való hozzáférést kiegyenlítő ereje miatt egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a hozzáférés megkönnyítésére, hanem azért is, mert ha nem lenne internet, akkor például Hanisné jelentőségteljes gondolatai hozzánk sem juthattak volna el.
A 2000. augusztus 20-a óta sugárzó Szent István Rádió ugyanis, melyet Seregély István nyugalmazott egri érsek alapított, csak az ország északkeleti fertályán fogható. A központ Egerben van, de Encs, Miskolc, Gyöngyös vagy Tokaj is vételi körzetébe tartozik, sőt, ahogy a bemutatkozó szöveg büszkén állítja, Kárpátalja és a Felvidék egy része is, összességében tehát mintegy másfél millió potenciális hallgatóhoz szólnak a műsorok nap mint nap.
Azaz Hanisné irodalmi leckéi is szép számú, bár arctalan közönséget szólítanak meg hétfőnként (és ismétlésben szerdánként is).
A műsor saját tematikáján belül különben dicséretesen széles spektrummal dolgozik, volt itt szó már Adyról és Csokonairól, Madáchról és Berzsenyiről, de a romantika stílusjegyei vagy az Antigoné erkölcsi kérdései is terítékre kerültek a múltban, hogy a Jókai Anna születésnapját megünneplő adást már ne is említsük. A hangütés ezzel szemben nem túl változatos. Bár a József Attilát idéző cím épp az ellenkezőjét lenne hivatott állítani, a műsor abszolút középiskolás fokon szólal meg, olyannyira, hogy amint Hanisné megkezdi a felolvasást sűrűn susogó papírlapjaiból, a hallgató nyomban az iskolapadban érzi magát.
Annál is inkább, mivel a műsoridő nagyobbik részében diákok dolgozataiból idéz a műsorvezető, és a gyerekekből harapófogóval kihúzott dolgozatközhelyekkel azt igyekszik bebizonyítani, hogy a mai fiatalok már nem olvasnak, ezért buták, felületesek és haszontalanok. Egy középiskolás lány például így fejezi be fogalmazását: „mindezek [az internet, az okostelefonok és a többi – K. D.] hatására a gyerekek nem olvasnak, nem gondolkodnak, nem fogalmaznak, helyesírásuk romlik, és önálló véleményük eltűnik”. Elképzelésünk sincs, hogy kinek jó egy ilyen perverz végkövetkeztetés. Hanisné hallhatóan nem rendül meg a dologtól, ugyanazon a hangszinten olvassa fel ezeket a rettenetes mondatokat, mint amelyiken a korábbi adásokban Maupassant-t vagy Mikszáthot idézett. Pedig ha igaz lenne, amit hallunk, artikulálatlan bömböléssel kellene megtöltenünk az étert kétségbeesésünkben. Még szerencse, hogy nem igaz. Reméljük, egyszer ez is szóba kerül majd az egri éterben, addig is kitartást kívánunk a Heves megyei fiatalságnak.
Nem középiskolás fokon, Szent István Rádió, minden hétfőn 19.10-kor
