Rádió

Új szelek, új matrózok

Fluor Tamás műsora a Petőfi rádióban

Interaktív

Amióta kitavaszodott a közmédiában, szinte követni sem lehet, annyi új hajtás szökken szárba nap mint nap.

Itt van például a Petőfi Live nevű képződmény, egy honlap, mely egyelőre egy nem egészen átlátható logika alapján egyesíti a remek költőről elnevezett médiumok – hát, mondjuk, erényeit. Mert, ugye, most már nemcsak rádió, de televíziós csatorna is magára húzta a romantikus hérosz nevét. A Petőfi Live (ezen a néven azért elcsámcsoghatnak a barguzini elmélet hívei) nem rendelkezik saját tartalommal, de nem is archívum igazán, hiszen nincs fönt rajta minden műsor, de még csak egy adásrend se. Annak azért lehet örülni, hogy az eddig visszahallgathatatlan Petőfi rádió egy-egy kósza műsora immár az internetről előhalászható, s akár végtelen sokszor is újrafogyasztható. Egyúttal a hitetlenkedők is megbizonyosodhatnak róla, hogy nem csalás, nem ámítás: Fluor Tamás valóban az állami rádió műsorvezetője lett. Új szelekhez új matrózok is kellenek, vagy fordítva, mindenesetre a Grand Tour névre keresztelt műsor minden elemében Zeit­geist-érzékeny, ami már ott kiderül, hogy Fluor egy kellemes yo vagy felkiáltással indít, amire vendége egy yeah vagy jee-vel válaszol.

false

 

Fotó: Facebook/Fluor Tomi

A Grand Tour ugyanis egy interjúműsor, mint maga a házigazda is kifejtette az induláskor: „a NASA-nak volt a hetvenes években egy ilyen nevű űrprogramja, egy szondával feltérképezték a Naprendszer égitesteit. Az én meghívott vendégeimnél az adott téma a szonda” – akármit is jelentsen ez. Az április 15-i adás meghívottja Wolfie volt a Punnany Massifből, s ha valakinek egyik név se mondana semmit, akkor is éreznie kell, hogy itt valami nagyon kortárs dologról van szó, pláne mikor Fluor bedobja, hogy a következő órában „együtt repkedünk, rappelünk”. A téma különben, a meghívott munkásságán túl, az irodalom és a hiphop kapcsolata. Ezt sokan hot topicnak tartják, mások lerágott csontnak, megint mások lufinak. Hogy a műsor résztvevői mit gondolnak róla, nem derül ki, mert valahol az első és az ötödik perc között el is felejtik az egészet – ami miatt különösebben nem bánkódunk, inkább csak a miheztartás végett jegyezzük meg.

Helyette kapunk egy elég csapongó és kissé funkciótlan, konteókkal („ezt a műfajt szándékosan gettósították el”) megszórt hiphoptörténeti fejtegetést Wolfie-tól, némi közös nosztalgiázást a régi szép időkről, amikor a magyar rappereket még nem szalámizta fel a show-biz, meg egy kis társadalmi felelősségvállalást is, hogy a szülők nehogy véletlenül eltiltsák a mondott produkcióktól csemetéiket. Iszonyatosan poszt-posztmodern az egész, és épp annyira hervasztó, mint amennyire tanulságos. Egyfelől legalábbis zavarba ejtőek azok a kiszólások, amelyekkel folyton a közös értékek mellett állnak ki a fiatalok, hisz, mint mondják, fontos a példamutatás. Érdemes végiggondolni, hogy a popkultúra ifjú titánjai vajon mikor és miért vették fel ezt a jó úttörő maszkját? Nem nagyon lenne fair most a klasszikus ellenkulturális mozgalmak és irányzatok normasértő forradalmi hevületét számon kérni bárkin is, de amit a stúdióban ülők bemutatnak, olyannyira konformista attitűdnek tűnik, hogy már-már aggódni kezdünk ezért a többre érdemes generációért.

A műsor végén aztán mégis akad némi irodalmi betét, telefonon jelentkezik be Vass Norbert, akit Fluor – tévesen – a Szépirodalmi Figyelő főszerkesztőjeként mutat be, hogy egyik (amúgy jó három éve megjelent) slam poetry témájú lapszámukról beszéljen. Vass szerint a hiphopban és a szépirodalomban egyaránt fontos a mesterségbeli tudás. Ki vitatná ezt? Pláne, miközben olyan sorokat hallunk ki a beszélgetés aláfestő zenéiből (a vendégművész előadásában), mint hogy „Örök misztériumként él a mulandó / De ez most veled, nekem túlontúl jó”; vagy, hogy „Fülemben forró falatod félelmet fúj / Miért dúl a fantázia az értelmen túl?”. Nem is csoda, hogy mindezek után Fluor és Wolfie elégedett kacajjal búcsúztatja az adásidőt.

Grand Tour, MR2-Petőfi rádió, április 15.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.