Ott van persze, csak jó helyen kell keresni, mert alaposan eldugták a felvételt a kíváncsi fülek elől. De az is lehet, hogy ez valami ironikus kis pokolgép akar lenni, a maga halk pukkanásával: ugyanis ahhoz, hogy Orbánt és Merkelt meghallgassuk, a Láttál-e roppant fényt a magasban? című rádiószínházi programra kell kattintanunk.
Ezt a sajtótájékoztatót bizonyára sokan, sokáig és sokféleképpen fogják még elemezni. Bizonyos pillanatai máris mémmé váltak, pedig ha jobban belegondolunk, mégsem volt ez az egész olyan nagyon vicces. A Kossuthon különben rendesen rákészültek, volt itt előzetes esélylatolgatás, közhelyszótárakat megszégyenítő szakértői futamokkal, majd élő közvetítés, legvégül pedig még egy tanulságlevonó-összegző etapot is hozzácsaptak a programfelelősök. Náray Balázs műsorvezető hozta a főrádiótól elvárható minimumot és maximumot is egyszerre: nem kérdezett bele semmibe, nem akart mélyre ásni, a biztonságos semmitmondást választotta a bizonytalan lényegkeresés helyett, de legalább beszélni tudott, s a magyar éterben bizony már ezt is meg kell becsülni.
És hogy rögtön lássuk a beszédképesség és -képtelenség közötti különbséget, az élő bejelentkezés elején, még szinkrontolmács nélkül hallgathattuk végig Kovács Zoltán csetlő-botló angolságú moderátori ténykedését. Aztán jöttek a politikusok. Mi, ragaszkodva a vokális megközelítéshez, azt emelnénk ki, hogy a magyar miniszterelnök úgy kezdett bele a mondandójába (egy erős „asszemmel”), mintha nem is egy mikrofon, hanem egyenesen egy birkapörköltes kondér fölé hajolt volna éppen. És aztán ugyanígy folytatta, mintha a magabiztosság és közvetlenség kifejezésére a műlazaságnál nem lennének biztosabb eszközeink.
A nagyon kedves gesztusnak szánt „Danke, Deutschland!” mondatot egy balatonalmádi lángossütő se mondhatta volna magyarosabban például, de az sem volt rossz, ahogy a Die Welt magyar származású újságírójának (magyarul is feltett) kérdésére annyit talált válaszolni, hogy „Csak a kérdésre szorítkozom: nem.” Ez eleve mit jelent, kérdezhetnénk, mármint az, hogy „csak a kérdésre szorítkozom”? A nemet értjük.
Egyszóval élvezet volt hallgatni ezt a sajtó-happeninget, de azt is, az élő bejelentkezés után, hogy Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet elemzője mit tartott fontosnak az elhangzottakból. A demokrácia mibenlétéről és a civilekről szóló részt nem igazán, ennyit elárulhatunk. A többit ki-ki hallgassa vissza magának, de már ne a rádiószínház adására kattintsanak, ha keresik, hanem a Krisztus közöttünkre. Nem mintha erre járt volna ezen a napon.
MR1 – Kossuth rádió, február 2.
