Rádió

Roppant fény a magasban

Orbán–Merkel-találkozó a közrádióban

Interaktív

Ki tudja, miért, de nagyon úgy fest, hogy a hétfői sajtótájékoztató ténye váratlanul érte a közrádió archívumának szerkesztőit, ugyanis ha valaki lemaradt volna róla, vagy olyan elszánt lenne, hogy még egyszer meg szeretné hallgatni, nyomát sem találja az online műsortárban ennek a jeles eseménynek.

Ott van persze, csak jó helyen kell keresni, mert alaposan eldugták a felvételt a kíváncsi fülek elől. De az is lehet, hogy ez valami ironikus kis pokolgép akar lenni, a maga halk pukkanásával: ugyanis ahhoz, hogy Orbánt és Merkelt meghallgassuk, a Láttál-e roppant fényt a magasban? című rádiószínházi programra kell kattintanunk.

Ezt a sajtótájékoztatót bizonyára sokan, sokáig és sokféleképpen fogják még elemezni. Bizonyos pillanatai máris mémmé váltak, pedig ha jobban belegondolunk, mégsem volt ez az egész olyan nagyon vicces. A Kossuthon különben rendesen rákészültek, volt itt előzetes esélylatolgatás, közhelyszótárakat megszégyenítő szakértői futamokkal, majd élő közvetítés, legvégül pedig még egy tanulságlevonó-összegző etapot is hozzácsaptak a programfelelősök. Náray Balázs műsorvezető hozta a főrádiótól elvárható minimumot és maximumot is egyszerre: nem kérdezett bele semmibe, nem akart mélyre ásni, a biztonságos semmitmondást választotta a bizonytalan lényegkeresés helyett, de legalább beszélni tudott, s a magyar éterben bizony már ezt is meg kell becsülni.

És hogy rögtön lássuk a beszédképesség és -képtelenség közötti különbséget, az élő bejelentkezés elején, még szinkrontolmács nélkül hallgathattuk végig Kovács Zoltán csetlő-botló angolságú moderátori ténykedését. Aztán jöttek a politikusok. Mi, ragaszkodva a vokális megközelítéshez, azt emelnénk ki, hogy a magyar miniszterelnök úgy kezdett bele a mondandójába (egy erős „asszemmel”), mintha nem is egy mikrofon, hanem egyenesen egy birkapörköltes kondér fölé hajolt volna éppen. És aztán ugyanígy folytatta, mintha a magabiztosság és közvetlenség kifejezésére a műlazaságnál nem lennének biztosabb eszközeink.
A nagyon kedves gesztusnak szánt „Danke, Deutschland!” mondatot egy balatonalmádi lángossütő se mondhatta volna magyarosabban például, de az sem volt rossz, ahogy a Die Welt magyar származású újságírójának (magyarul is feltett) kérdésére annyit talált válaszolni, hogy „Csak a kérdésre szorítkozom: nem.” Ez eleve mit jelent, kérdezhetnénk, mármint az, hogy „csak a kérdésre szorítkozom”? A nemet értjük.

Egyszóval élvezet volt hallgatni ezt a sajtó-happeninget, de azt is, az élő bejelentkezés után, hogy Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet elemzője mit tartott fontosnak az elhangzottakból. A demokrácia mibenlétéről és a civilekről szóló részt nem igazán, ennyit elárulhatunk. A többit ki-ki hallgassa vissza magának, de már ne a rádiószínház adására kattintsanak, ha keresik, hanem a Krisztus közöttünkre. Nem mintha erre járt volna ezen a napon.

 

MR1 – Kossuth rádió, február 2.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.