Rádió

Kézben tartott jövő

Oktatási műsor az InfoRádióban

Interaktív

Ha van terület, ami kétségtelenül meghatározó hatással van az életünkre, mégis, a rádióban alig hallani róla, akkor valószínűleg az oktatásügy az.

Most nem nagyon kezdenénk el összeszedni, hogy a horgászmagazintól a hungarikummustrán át a vizualitás híján kevéssé értékelhető Forma–1-es közvetítésekig mire jut idő az éterben, mert jól is van ez így, nyiladozzon minden pitypang – de azért olykor nem ártana a pedagógusokat egy kicsit többet birizgálni a mikrofonnal. Persze nem akarunk álszentek sem lenni, mi sem gondoljuk úgy, hogy az oktatásügy kérdéseivel feltétlenül a hangfalhoz lehetne szögezni a hallgatóságot, de például arra is jó lehet a téma erőltetése, hogy megtanuljuk, nem mindig a legérdekesebb dolgok a legfontosabbak.

Egy szó, mint száz, boldogan fogtunk az InfoRádión futó Katedra című műsorhoz, ám örömünk nem volt tartós. Mert már az sincs persze rendben, hogy az amúgy sem hosszú adásidő nagyobb részét Czunyiné Bertalan Judit egymaga vitte el, de az meg még kevésbé, hogy amit mondott, nem is ide mondta, és nem is egészen így, ahogy most hallottuk. Kocsonya Zoltán szerkesztő-műsorvezető ugyan nem verte nagydobra a műsor titkát, mégis valahogy gyanakodni kezdtünk. Hiszen még egy államtitkár sem képes ilyen kevés levegővétellel ennyi propagandisztikus marhaságot összehordani, mint amit itt ránk zúdítottak. És nem is kellett sokáig nyomozni, hogy kiderüljön: Czunyiné monológja a Katedrában az Aréna című műsorban egy héttel korábban elhangzott interjú kivonatolt, sűrített és bizonyos értelemben kitisztított verziója. Kocsonya úgy konferálja fel az adást, mintha aztán egy riport következne, de nem az következik, hiszen ő maga szótlanságba burkolózik, az eredeti interjút készítő Hlavay Richárdot meg nyomtalanul eltüntették gondos kezek. Nem mintha Hlavay nagyon sokat kérdezett volna az Arénában, de valamilyen módon azért legalább jelen volt a beszélgetésben, s ha sokat nem is tett hozzá, egy élesebb kérdést azért bevállalt: „Kijavították-e már a sajtóban is sokat emlegetett súlyos tévedéseket az új tankönyvekben?” Azt most hagyjuk is, hogy milyen közeg (műsor, rádió, ország) az, ahol ez az éles kérdés, illetve ahol az oktatásügyről senki mást nem kérdeznek meg az államtitkáron kívül – koncentráljunk arra, hogy a Katedrába ugyanezt a beszélgetést átemelték, de a „súlyos tévedéseket” firtató félmondatot valahogy sikerült kifelejteni. Kénytelenek voltunk beérni Czunyiné bravúros válaszával, sőt válaszaival. Az államtitkár ilyeneket mondott, hogy „folyamatosan javítják a tankönyveket”, „a szülők és a pedagógusok is véleményezhetik őket”, „ezek nem kész könyvek”, „azok hallatják a hangjukat, akik számára a tankönyvpiaci átrendezés érdeksérelem volt”, meg hogy „olyan tankönyvek hibáit szedte elő sokszor a média, amelyek korábban, 2010 előtt engedélyezett tankönyvek voltak”. A kedvencünk mégis ez volt: „azért is jó, hogy van egy ilyen frissülési folyamat a tankönyvpiacon, mert szenzitívebbé válik rá a szakma”.

Ami a szakmai szenzitivitást illeti, ahhoz inkább a műsor második felében megszólaló Horváth Attilánénak, az Áldás Utcai Általános Iskola leköszönőfélben lévő igazgatójának volt köze. Neki egy-két mondat is elég volt ahhoz, hogy egy életképes iskolai modellt (na meg egy emlékezetes karriert) felvázoljon. Amikor kellett, váltottak, a szülőkkel és a diákokkal egyeztetve: testnevelés tagozatból informatikára és emelt matekra, oroszból angolra és franciára. Olyan könnyen levonható lett volna az a kellemes kis tanulság, hogy a közös munka, az egyeztetésekkel lépésről lépésre felépített dinamikus és progresszív rendszer milyen rövid időn belül is képes látványos eredményeket felmutatni. Ám nem akadt senki a stúdióban, aki ezt így ki akarta volna mondani, kommentár nélkül pedig a két műsorrész menthetetlenül széthasadt, s hasadtságukból derült csak ki igazán, hogy mennyire nagy az a távolság, ami a két megszólított világát mentalitásában egymástól elválasztja.

Az adás vége után tudtuk meg, hogy a Katedra az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közoktatásért Felelős Államtitkárságának támogatásával készülő műsor. Vagyis Czunyiné tulajdonképpen magát kínálta meg egy kis adásidővel. Ennyit a pedagógiáról és úgy általában a jó ízlésről. Kézben van tartva a jövő.

Katedra, InfoRádió, június 23.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.