Rádió

Kézben tartott jövő

Oktatási műsor az InfoRádióban

Interaktív

Ha van terület, ami kétségtelenül meghatározó hatással van az életünkre, mégis, a rádióban alig hallani róla, akkor valószínűleg az oktatásügy az.

Most nem nagyon kezdenénk el összeszedni, hogy a horgászmagazintól a hungarikummustrán át a vizualitás híján kevéssé értékelhető Forma–1-es közvetítésekig mire jut idő az éterben, mert jól is van ez így, nyiladozzon minden pitypang – de azért olykor nem ártana a pedagógusokat egy kicsit többet birizgálni a mikrofonnal. Persze nem akarunk álszentek sem lenni, mi sem gondoljuk úgy, hogy az oktatásügy kérdéseivel feltétlenül a hangfalhoz lehetne szögezni a hallgatóságot, de például arra is jó lehet a téma erőltetése, hogy megtanuljuk, nem mindig a legérdekesebb dolgok a legfontosabbak.

Egy szó, mint száz, boldogan fogtunk az InfoRádión futó Katedra című műsorhoz, ám örömünk nem volt tartós. Mert már az sincs persze rendben, hogy az amúgy sem hosszú adásidő nagyobb részét Czunyiné Bertalan Judit egymaga vitte el, de az meg még kevésbé, hogy amit mondott, nem is ide mondta, és nem is egészen így, ahogy most hallottuk. Kocsonya Zoltán szerkesztő-műsorvezető ugyan nem verte nagydobra a műsor titkát, mégis valahogy gyanakodni kezdtünk. Hiszen még egy államtitkár sem képes ilyen kevés levegővétellel ennyi propagandisztikus marhaságot összehordani, mint amit itt ránk zúdítottak. És nem is kellett sokáig nyomozni, hogy kiderüljön: Czunyiné monológja a Katedrában az Aréna című műsorban egy héttel korábban elhangzott interjú kivonatolt, sűrített és bizonyos értelemben kitisztított verziója. Kocsonya úgy konferálja fel az adást, mintha aztán egy riport következne, de nem az következik, hiszen ő maga szótlanságba burkolózik, az eredeti interjút készítő Hlavay Richárdot meg nyomtalanul eltüntették gondos kezek. Nem mintha Hlavay nagyon sokat kérdezett volna az Arénában, de valamilyen módon azért legalább jelen volt a beszélgetésben, s ha sokat nem is tett hozzá, egy élesebb kérdést azért bevállalt: „Kijavították-e már a sajtóban is sokat emlegetett súlyos tévedéseket az új tankönyvekben?” Azt most hagyjuk is, hogy milyen közeg (műsor, rádió, ország) az, ahol ez az éles kérdés, illetve ahol az oktatásügyről senki mást nem kérdeznek meg az államtitkáron kívül – koncentráljunk arra, hogy a Katedrába ugyanezt a beszélgetést átemelték, de a „súlyos tévedéseket” firtató félmondatot valahogy sikerült kifelejteni. Kénytelenek voltunk beérni Czunyiné bravúros válaszával, sőt válaszaival. Az államtitkár ilyeneket mondott, hogy „folyamatosan javítják a tankönyveket”, „a szülők és a pedagógusok is véleményezhetik őket”, „ezek nem kész könyvek”, „azok hallatják a hangjukat, akik számára a tankönyvpiaci átrendezés érdeksérelem volt”, meg hogy „olyan tankönyvek hibáit szedte elő sokszor a média, amelyek korábban, 2010 előtt engedélyezett tankönyvek voltak”. A kedvencünk mégis ez volt: „azért is jó, hogy van egy ilyen frissülési folyamat a tankönyvpiacon, mert szenzitívebbé válik rá a szakma”.

Ami a szakmai szenzitivitást illeti, ahhoz inkább a műsor második felében megszólaló Horváth Attilánénak, az Áldás Utcai Általános Iskola leköszönőfélben lévő igazgatójának volt köze. Neki egy-két mondat is elég volt ahhoz, hogy egy életképes iskolai modellt (na meg egy emlékezetes karriert) felvázoljon. Amikor kellett, váltottak, a szülőkkel és a diákokkal egyeztetve: testnevelés tagozatból informatikára és emelt matekra, oroszból angolra és franciára. Olyan könnyen levonható lett volna az a kellemes kis tanulság, hogy a közös munka, az egyeztetésekkel lépésről lépésre felépített dinamikus és progresszív rendszer milyen rövid időn belül is képes látványos eredményeket felmutatni. Ám nem akadt senki a stúdióban, aki ezt így ki akarta volna mondani, kommentár nélkül pedig a két műsorrész menthetetlenül széthasadt, s hasadtságukból derült csak ki igazán, hogy mennyire nagy az a távolság, ami a két megszólított világát mentalitásában egymástól elválasztja.

Az adás vége után tudtuk meg, hogy a Katedra az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közoktatásért Felelős Államtitkárságának támogatásával készülő műsor. Vagyis Czunyiné tulajdonképpen magát kínálta meg egy kis adásidővel. Ennyit a pedagógiáról és úgy általában a jó ízlésről. Kézben van tartva a jövő.

Katedra, InfoRádió, június 23.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.