Rádió

Kézben tartott jövő

Oktatási műsor az InfoRádióban

Interaktív

Ha van terület, ami kétségtelenül meghatározó hatással van az életünkre, mégis, a rádióban alig hallani róla, akkor valószínűleg az oktatásügy az.

Most nem nagyon kezdenénk el összeszedni, hogy a horgászmagazintól a hungarikummustrán át a vizualitás híján kevéssé értékelhető Forma–1-es közvetítésekig mire jut idő az éterben, mert jól is van ez így, nyiladozzon minden pitypang – de azért olykor nem ártana a pedagógusokat egy kicsit többet birizgálni a mikrofonnal. Persze nem akarunk álszentek sem lenni, mi sem gondoljuk úgy, hogy az oktatásügy kérdéseivel feltétlenül a hangfalhoz lehetne szögezni a hallgatóságot, de például arra is jó lehet a téma erőltetése, hogy megtanuljuk, nem mindig a legérdekesebb dolgok a legfontosabbak.

Egy szó, mint száz, boldogan fogtunk az InfoRádión futó Katedra című műsorhoz, ám örömünk nem volt tartós. Mert már az sincs persze rendben, hogy az amúgy sem hosszú adásidő nagyobb részét Czunyiné Bertalan Judit egymaga vitte el, de az meg még kevésbé, hogy amit mondott, nem is ide mondta, és nem is egészen így, ahogy most hallottuk. Kocsonya Zoltán szerkesztő-műsorvezető ugyan nem verte nagydobra a műsor titkát, mégis valahogy gyanakodni kezdtünk. Hiszen még egy államtitkár sem képes ilyen kevés levegővétellel ennyi propagandisztikus marhaságot összehordani, mint amit itt ránk zúdítottak. És nem is kellett sokáig nyomozni, hogy kiderüljön: Czunyiné monológja a Katedrában az Aréna című műsorban egy héttel korábban elhangzott interjú kivonatolt, sűrített és bizonyos értelemben kitisztított verziója. Kocsonya úgy konferálja fel az adást, mintha aztán egy riport következne, de nem az következik, hiszen ő maga szótlanságba burkolózik, az eredeti interjút készítő Hlavay Richárdot meg nyomtalanul eltüntették gondos kezek. Nem mintha Hlavay nagyon sokat kérdezett volna az Arénában, de valamilyen módon azért legalább jelen volt a beszélgetésben, s ha sokat nem is tett hozzá, egy élesebb kérdést azért bevállalt: „Kijavították-e már a sajtóban is sokat emlegetett súlyos tévedéseket az új tankönyvekben?” Azt most hagyjuk is, hogy milyen közeg (műsor, rádió, ország) az, ahol ez az éles kérdés, illetve ahol az oktatásügyről senki mást nem kérdeznek meg az államtitkáron kívül – koncentráljunk arra, hogy a Katedrába ugyanezt a beszélgetést átemelték, de a „súlyos tévedéseket” firtató félmondatot valahogy sikerült kifelejteni. Kénytelenek voltunk beérni Czunyiné bravúros válaszával, sőt válaszaival. Az államtitkár ilyeneket mondott, hogy „folyamatosan javítják a tankönyveket”, „a szülők és a pedagógusok is véleményezhetik őket”, „ezek nem kész könyvek”, „azok hallatják a hangjukat, akik számára a tankönyvpiaci átrendezés érdeksérelem volt”, meg hogy „olyan tankönyvek hibáit szedte elő sokszor a média, amelyek korábban, 2010 előtt engedélyezett tankönyvek voltak”. A kedvencünk mégis ez volt: „azért is jó, hogy van egy ilyen frissülési folyamat a tankönyvpiacon, mert szenzitívebbé válik rá a szakma”.

Ami a szakmai szenzitivitást illeti, ahhoz inkább a műsor második felében megszólaló Horváth Attilánénak, az Áldás Utcai Általános Iskola leköszönőfélben lévő igazgatójának volt köze. Neki egy-két mondat is elég volt ahhoz, hogy egy életképes iskolai modellt (na meg egy emlékezetes karriert) felvázoljon. Amikor kellett, váltottak, a szülőkkel és a diákokkal egyeztetve: testnevelés tagozatból informatikára és emelt matekra, oroszból angolra és franciára. Olyan könnyen levonható lett volna az a kellemes kis tanulság, hogy a közös munka, az egyeztetésekkel lépésről lépésre felépített dinamikus és progresszív rendszer milyen rövid időn belül is képes látványos eredményeket felmutatni. Ám nem akadt senki a stúdióban, aki ezt így ki akarta volna mondani, kommentár nélkül pedig a két műsorrész menthetetlenül széthasadt, s hasadtságukból derült csak ki igazán, hogy mennyire nagy az a távolság, ami a két megszólított világát mentalitásában egymástól elválasztja.

Az adás vége után tudtuk meg, hogy a Katedra az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közoktatásért Felelős Államtitkárságának támogatásával készülő műsor. Vagyis Czunyiné tulajdonképpen magát kínálta meg egy kis adásidővel. Ennyit a pedagógiáról és úgy általában a jó ízlésről. Kézben van tartva a jövő.

Katedra, InfoRádió, június 23.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.