Rádió

A szülőföld hangja

Egy nap a Duna Worldön

Interaktív

Nem könnyű eldönteni, melyik ún. közszolgálati csatorna járt rosszabbul az új szignálokkal. Sokáig a Bartókot sajnáltuk legjobban, de csak azért, mert eddig elkerülte a figyelmünket a Duna World Kossuth-nóta-parafrázisa.

Maga a – februárban már a második születésnapját ünneplő – csatorna egyébként figyelemre méltó, bár nem feltűnő képződmény. A műholdas, illetve online adásban hallható csatorna nem kisebb feladatot vállal magára, mint a kontinenseken átívelő nemzetegyesítést – igaz, nem tesz érte rettenetesen nagy erőfeszítéseket, hiszen jobbára a Kossuth előző napi adásából szemezget.

Az alapötlet szerint „a Duna Világrádió naponta nyolcórányi szerkesztett adásban tájékoztatja a világ magyarságát Magyarország, a Kárpát-medence és Európa magyarságának életéről”. Ezt a nyolcórás blokkot pedig egy nap háromszor is leadják, mégpedig úgy, hogy az adás „Ausztráliában reggel 6 órakor, az USA nyugati partvidékén 11 órakor, a keleti parton délután kettőkor, Európában pedig este kilenckor” kezdődjék. És aki még ennek ellenére is van olyan ügyetlen, hogy lemaradna róla, az internetes archívumban bepótolhatja kedvenc műsorait – pontosabban bepótolhatta eddig. Valamiért egy hete már nem töltődik az archívum, és az aktuális napi program sem kerül fel, szóval már online is csak az élő adást élvezhetjük, sajnos.

A napi műsoradagot a Himnusz vezeti fel (mi más), majd Németh Miklós Attila műsorvezető köszönti stábja nevében a világban szerteszórtan élő honfitársainkat: „Köszöntök mindenkit, aki hallja és érti a szavam.” Aztán elindul a darálószerű adásgépezet, amiből enyhén pépesítve szivárog elő egy anyaországi tegnap. Van itt Határok nélkül válogatás, olyan látványos teljesítményekkel, amilyen a 89-es temesvári eseményeket értékelő Németh Zsolt, vagy az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács egymást oltogató képviselőinek megszólalása, akik szemrebbenés nélkül bemondják, hogy a másik tulajdonképpen nincs is. Nem tudom, milyen lehet egy sydneyi reggel, vagy, teszem azt, San Diegó-i délelőtt, de biztosan viccesebb, ha ezzel a műsorral kíséri le a távolba szakadt hazánkfia. A folytatásban a Szülőföldünk című hibrid műsor következik, amely a Kossuth két külön programjának, a Rendszerváltóknak és a Huszadik századi történelemnek a pároztatásából született. Hogy mi szükség volt rá így, rejtély.

A Duna World teljes műsorblokkjának végighallgatása végül is nagyon tanulságos élmény: bizonyos pillanataiban még reménykedésre is okot ad, mintha a nyolcórás keret jót tenne a Kossuth programjainak, enyhén ébresztgetve azt a gyanút is a hallgatóban, hogy nem is volt ennél több tartalom az elmúlt nap huszonnégy órájában. Már-már a szerkesztőket is dicsérni kezdenénk, hiszen a Vinkó József-féle, valóban szórakoztató Szellem a fazékból; majd a Metró klubtól a Szigetig, ami annak ellenére is élvezetes, hogy az Eddáról szól; végül pedig a Lázár Ervinnel, Mikkamakkával és Vacskamatival hengerlő Alma és fája – ez mind olyan műsor, ami valóban újrahallgatásra érdemes. De örömünk tüze gyorsan lohad. Az előző napi Esti Krónika jókora nyaklevessel térít észhez: országvédelmi akcióterv, rágalmazó Goodfriend és ingyenélő bevándorlók. Mintha arra akarna megtanítani a csatorna, hogy akárhol élünk is, nem feledhetjük, mi és milyen szellemi színvonalon folyik az óhazában.

És akkor még a zenei betéteket nem is említettük. Az egyiknél csak a minőség a gond: Vincze Lilla kelet-európai szintitrashét hallgatva még csak finoman elfintorodunk. A másiknál azonban már a programfelelősök józan eszéért kezdünk aggódni: ahogy Beregszászi Olga elcsicsergi a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarországot meg az Édes Erdélyt meg a többi irredenta műdalt, az még a Kossuthnak is sok lenne. De ezek szerint a Duna Worldnél úgy gondolják, a diaszpórának jó lesz ez is.

Duna World Rádió, január 11.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.