Rádió

Nem csapják le

Aktivisták a Klubrádióban

Interaktív

Habár ez az év újfent azt bizonyította be, hogy az „újkori” május 1-jéknek viszonylag korlátozott közük van a valósághoz, s a munka ünnepe mint egy kifújt tojás, tartalom nélküli héjként bármikor beroppanhat – azért voltak még néhányan, akik igyekeztek komolyan venni az eredeti elhatározásokat is.

Persze nem sokan, és nem is feltűnően, de mit is várhatunk, amikor a közbeszédformáló ta­nács­adók a legfőbb szájakba épp ezekben a napokban dugták a legnagyobb marhaságokat az állami bitófák újraácsolásától az ingyenáramig, gátlástalanul hülyére véve ezredszer is mindenkit. Lehet-e ennél jobb hátteret kívánni egy olyan műsornak, amely alcíme szerint „az elnyomásról és az ellenállásról” szól, témájául pedig ez alkalommal a munkás érdekvédelmi szervezetek állapotát választotta.

A Klubrádióban csütörtök esténként futó Levegőt! azonban – nagyon tisztességesen – nem akarja magas labdaként lecsapni a mai Magyarország hétköznapi abszurditását, hanem inkább kissé nehézkesen ugyan, de a probléma mélyére igyekszik hatolni. A műsorvezetők, A Város Mindenkié csoport aktivistáiként ismert Udvarhelyi Tessza és Misetics Bálint, valóban inkább aktivisták, mint műsorvezetők. Hallható, hogy nagyon „benne vannak” a témában, hogy mindenestül érdekli őket a társadalmi érdek-képviseleti lehetőségek mibenléte, s ez az átható érdeklődés már önmagában is kicsit szokatlan a közönyösségbe és cinizmusba merevedett médiumok rengetegében. Arról nem is beszélve, hogy a műsorvezetők hallhatóan nem az adást akarják megoldani, hanem a problémákat, vagyis a beszélgetőtársakkal és a hallgatókkal együtt szeretnének eljutni A-ból B-be. Ami részben meg is történik, legalábbis intellektuálisan, de hozzá kell tenni, hogy műsorként, hát, szóval kísérletezhetnének egy fokkal többet is a nem szakmabeli hallgatók érdeklődésének fenntartásán, mert minden okossága ellenére a Levegőt! időnként bizony kutya unalmas tud lenni.

A műsor báját ugyanaz adja, ami megnehezíti az odafigyelést: az amatőrsége. Ami nem ugyanaz, mint a felkészületlenség. Misetics és Udvarhelyi nagyon is felkészült, mint ahogy azok vendégeik, a kereskedelmi dolgozókat képviselő Melis Szilvia, illetve a bányászoktól érkező Beőthy-Fehér Szabolcs is. Viszont olyan, mintha csak résztvevői lennének ennek a műsornak, szerkesztői nem. Pedig alapvető fontosságú lenne a felvetődő kérdésekben minél több embert érdekeltté tenni. Miért nincs egységesebb és határozottabb fellépés a nyilvánvalóan munkavállaló-ellenes kormányintézkedések nyomán? Miért képtelenek a saját érdekeiket hathatósan képviselni a magyar dolgozók? Mit tett a szakmai és emberi morállal az új munka törvénykönyve vagy az új sztrájktörvény? Miért áll érdekében a kormánynak fenntartani a szakszervezetek fragmentált struktúráját? Csupa húsba vágó kérdés, amire – ez persze már önmagában is egy kisebb csodával ér fel – érvényes válaszok vagy legalább válaszkísérletek születnek az adásidő szűkössége ellenére is, ráadásul egy kellemesen kiegyensúlyozott beszélgetés során. Szóval nem is a részletek kidolgozottságával van itt gond, hanem a kép színgazdagságával. Egy-egy bejátszással, akár új, akár archív betéttel, helyszíni beszámolóval vagy bármi hasonlóval fel lehetne dobni az adást, s a bejátszások nyújtotta szusszanásnyi szünetek a műsorvezetőknek is jól jöttek volna, akik az elején a lámpalázzal, a végén meg a fáradtsággal küzdöttek, s ha háborút nem is, jó pár csatát azért elveszítettek a nyelvbotlások és a jegyzetlapzörgetések ellen.

A Levegőt! profilja még nem minden elemében kristályosodott ki. Néha egyértelműen az aktivizmus domborodik ki erősebben, az, hogy médiafelületként, tulajdonképpeni hangosításként funkcionáljon, máskor az elemző szándék az erősebb, megint máskor pedig egy hagyományos beszélgetős félórára emlékeztet a hangulat. Az eklektika persze sok esetben igencsak termékeny tud lenni, de összevisszaságba is fordulhat. Most szerencsére ez utóbbiból volt kevesebb, de a Levegőt! így is tapasztalt szerkesztőért kiált – mert ha a műsor jó értelemben szórakoztatóvá válna, azzal céljai eléréséhez is közelebb kerülne.

Levegőt!, Klubrádió, április 30.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.