Krusovszky Dénes

Zénón egyik jól ismert paradoxona szerint a kő, melyet nyolc lépésről egy fa törzse felé dob, soha nem éri el a fát. Elérintés című könyvével Tandori Dezső - azaz Tandori light, ahogy itt, címszerűen a szerző neve szerepel - egy hasonló paradox sejtés birtokában kísérli megközelíteni saját életművét, tudva, hogy el-, azaz visszajutni hozzá lényegében lehetetlen.

Épp annyira magamutogatás, mint amennyire alapvető jog és természetes késztetés, hogy folyton bele akarunk kotyogni mindenbe. Mintha nem is léteznénk, amíg valakinek el nem mondjuk, a fülébe nem súgjuk, vagy a képébe nem ordítjuk, ami épp a lelkünket nyomja.

A belátáshoz, hogy a rádiózás az információ áramlásának szabadságán alapszik, egyfajta egyenlőségelképzelésen, miszerint bárki hozzájuthat egy üzenethez, ha nem is ingyen, de egészen olcsón - ehhez ma Magyarországon elég erősen kell koncentrálni. Pedig érdemes néha mindezt újragondolni, mert a közszolgálati rádiók irányított műsorpolitikáján, illetve a kereskedelmi adók fejfájdító ürességén megfáradt hallgató még mindig találhat magának nyugalmas szigeteket az éterben, mielőtt fásultan kikapcsolná a készüléket.

Kevés hálátlanabb feladat lehet annál, mint január 1-jén délelőtti élő adást készíteni, nemcsak mert korán kell hozzá kelni, hanem főleg azért, mert a célközönség nagy valószínűséggel épp zselés állapotban vegetál.

A homoszexualitás nem velünk született dolog, hanem belénk neveli a kíméletlen meleglobbi. Így buziznak a Kossuth rádióban.

A Hajnal-Táj a baljós előjelekhez képest kifejezetten hallgatóbarát, dinamikus és bizony szórakoztató műsor is a maga nemében.

Monty Pythonék Gyalog galoppja egy emlékezetes párbeszéddel kezdődik, amelynek tárgya, hogy vajon szerezhetett-e Arthur király segédje két tököt a lódobogás imitálásához, hiszen azon a zord vidéken, ahol járnak, nem terem meg ilyesmi, viszont a vándorfecske sem hozhatta, mert az nem bírja el, az afrikai fecske ugyanakkor, ami elbírná, nem vándormadár.

Valljuk be, ordító álnaivság lenne éppen október 23-a kapcsán számon kérni függetlenséget, körültekintést, józan észt és felkészültséget, egyszóval a közszolgálatiságot a közszolgálati rádión, ám a Kossuth ünnepi műsora még akkor is egy klicskói vagy - hogy ne legyünk ennyire kozmopoliták - kokói pofonnal ért fel nagyjából, ha már rég leszámoltunk minden reményünkkel.

Általában azokat a dolgokat csodáljuk a legjobban, amiket nem értünk, és mivel alig értünk valamit, rengeteg csodálatra méltó dolog vesz körbe bennünket. Például arról, hogy az elemi részecskék tömegét meghatározó szubatomi részecske micsoda, halványlila fogalmunk sincsen.

"Hogy engem lássál, nézd meg, kedves, a kertet" - ezzel a verssorral indul a Tér-Idő adása, s az egész műsorral kapcsolatban az egyetlen hiányérzetünk is itt lehet, mivel nem tudjuk meg a szerző nevét (megfejtés: Lesznai Anna Egyszerű dala).

A Narancs szakmai sikerlistáján egyetlen könyv sem aratott még olyan fölényes győzelmet, mint Borbély Szilárd regénye. Kritikánkból is kiderül, mi a példátlan lelkesedés oka.