Krusovszky Dénes

A "házasság hete" bölcsője Anglia, egy praktikus ország, ahonnan a gőzgép meg a vérpuding is származik.

Előfordul olykor, hogy az ember valamit nem szeret, mégis érdeklődéssel hallgatja, ha szóba kerül. Vegyük például a szinkronizálást.

Úgy tűnik, hogy a nemzetközi diplomácia manapság legdivatosabb szakszavai tulajdonképpen ugyanattól az embertől származnak. Joseph Nye, a Harvard Egyetem professzora, nemzetközi hírű politikai elemző definiálta ugyanis a hard power, soft power és smart power fogalmait, azaz a kemény, a puha és az okos erőt. Hogy mindez mit jelent, azt az InfoRádió hallgatói, ha máshonnan nem, egy vasárnap délutáni beszélgetésből biztosan megtudhatták.

Nehéz eldönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk, de mivel éppen elég sírnivalónk volt mostanában, ezúttal inkább az utóbbit választanánk. A Vasárnapi újság ehhez jó alap, talán túl jó is, de azért nem őrültünk meg teljesen, hogy a hét utolsó reggeléből (és ki tudja, talán egyben a világ egyik utolsó reggeléből is) két és fél órát rááldozzunk, inkább az éjszakai válogatást hallgatjuk végig. Abban is éppen elég a cifraság.

Most már van ilyenünk is, valami, ami senki másnak nincs, valami, amiben megint mindenkit beelőztünk, avagy az egyik műsorszerkesztő csatornaindító szavait kölcsönvéve: "kuriózum Magyarországon és a Kárpát-medencében is".

Azt valószínűleg ma már senki sem vitatja, hogy a környezetvédelem kérdései megkerülhetetlenné váltak társadalmi, gazdasági és politikai szempontból is, hiszen kis túlzással a csapból is a klímaváltozás és a fosszilis energiahordozók folynak. Azt ugyanakkor kötve hisszük, hogy a hétköznapi párbeszédekbe is mélyen beférkőzött volna a téma, pláne, hogy a közvélekedés többnyire a halálos unalom szinonimájaként tekint a környezettudatosságra.

Nem állítanám, hogy a Kossuth rádió legfelszabadultabb műsora a Vendég a háznál (eleve ez a cím is lehetőséget kínál némi baljóslatú értelmezésre), sőt, egy időben egyenesen mintha inkább lebeszélni szerette volna a hallgatókat a gyermekvállalásról, áradt a stúdióból a panasz.

A Kányáditól származó bonmot szerint egy falusi kisiskolás arra a kérdésre, hogy mi a vers, úgy válaszolt, hogy a vers az, amit mondani kell. Az erdélyi költő erre megvilágosodott: "Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét. [...]